Pest Megyei Hirlap, 1957. május (1. évfolyam, 1-26. szám)
1957-05-21 / 17. szám
1957. MÁJUS 21, KEDD «sf MEGYEI WCirlaP A SZÓD nagyközség Pest95í*-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében a Galga mellett; járási székhely, 5900 lakossal, vasútállomással, jelentékeny malomiparral. Barokk-kastély, gimnázium, javítóintézet.” Ez áll Aszódról a lexikonban, sem több, sem kevesebb. Ezzel ki is merült minden ismeretem a szóban forgó községről, mielőtt meglátogattam volna.; $ . ;. Ismerkedésem Aszóddal a Hatvani út sarki Népboltban kezdődött, ahova — az utazásban megszomjazva . — betértem egy üveg Bambi, ma_ gyárul narancsízű kátrányszörp elfogyasztására. Az üzlet áruválasztéka a fővárosi mértéket is megüti, A polcok roskadoznak a konzervek, készételek, palackozott italáruk, fűszerfélék, pipere- és háztartási cikkek súlya alatt; __ Milyen újdonságot árulnak — kérdeztem Rajta István boltvezetőtől, — ami ezelőtt nem volt a községben? __Például piskóta-tortalapot — hangzik a válasz — s elég tisztességes mennyiség fogy el belőle havonta. Készételből viszont jónéhány évre fedezve van a szükséglet, mert az nem „cikk” Aszódon. Nézzük: mi vár rám a többi üzletben? Utam következő állomása a készruha-üzlet volt. A ruda- kon enyhén gyűrött állapotban csüngtek a férfiöltönyök, női- és gyermekruhák, változatos színekkel és árakkal. Első pillantásra felfedeztem néhányat azokból a gyermek sportöltönyökből, amelyet hónapok óta keresek Pesten, a kisfiam számára; Mint kiderült, azért itt sem fenékig tejfel. Sokan keresik például az olcsó és kedvelt ballonkabátokat, ballonöltönyöket, s az üzletben egyetlen darab sincs, akárcsak sötétkék gyermekruha, pedig közelednek az évvégi iskolai ünnepélyek. Vevő jön az üzletbe, s közbeszól. — Azt tessék megírni, hogy, nyissák meg nálunk is a tisztiklubot a civileknek is, úgy, mint Pesten. Aszódról elment a helyőrség, csak azok a tisztek maradtak itt, akiknek itt lakik a családjuk. Azok is csak aludni járnak haza. Most ott van az a nagy épület, kihasználatlanul. Pedig van ott miniden: söntés, (ezt említi elsőnek), billiárd, könyvtár, sakkszoba, rádió, most csinálnak gyönyörű kerthelyiséget, oszt’ alig egy páran lézengenek benne. Meg kellett ígérnem, hogy megírom, csak úgy indulhattam tovább. Néhány lépéssel arrébb izgatott párbeszéd üti meg a fülemet. Szereplői egy sokszoknyás, fejkendős nénike, meg a bútoráruház vezetője. — Drága botos úr, aggyík mán legalább vagy négy-öt széket, még assincs, amire üj- jík az ember — eseng a néni. — Honnan adjak, anyika — tárja szét kezeit a „botos“, aki egyébként cseppet sem fiatalabb az „anyikánál”; — A raktárbúi, lelkem! A keresztjányom vót itt reggel, vett is kettőt, ű monta, hogy van még belűle. Nízze meg, Ikladrúl szalattam idáig, még most is facsaró víz vagyok. — Az igaz, hogy van még a raktárban négy darab anyika, de azt már eladtam, délután jönnek érte. — A súly essík bele, bezzeg olyan csűbútort kűdenek ro- gyásig, ami nem kell a kutyának se! Nem hallgatózom tovább, odébbállok. Az egyik kapun kézzel írott „cégtábla” áll: „Mosoda megnyílt az udvarban”; N emigen láttam még falusi • „maszek’ mosodát, így hát bemegyek. Csinos fiatalasszony fogad, Mogyoróssy Pálné néven mutatkozik be. Első kérdésem természetesen az, hogy jutott eszébe mosodát nyitni. — Nem volt nekem eszem ágában sem — kezdi. Magamnak akartam venni egy mosógépet, mert nagyon „ízületes” vagyok, s ha egy napig mosok, két hétig fekszem utána. Addig litániáztam az uramnak, míg ráállt. Meg is vettük a gépet, csakhogy 3000 forintot kért érte a kisiparos. Szerencsére négy hónap alatt kellett kifizetni. Az uram még' így is sokallotta. Hogy elhallgattassam,, azt találtam neki mondani, hogy majd, vállalok másnak is mosást, és így megtérül a mosógép ára. Az én párom kapott rajta, így azután kibéreltem két üresen álló szobát a házban, és kiváltottam az iparengedélyt. — Hogy van megelégedve a forgálommal? — Arra nem panaszkodhatott, pedig privátnak alig mosok. De ide hozzák az összes népboltból, a cukrászdából, a sütőipari vállalattól, a fodrászoktól; az óvónőképzőből és az MTH-otthonból a mosni- valót. Három hete nyitottam meg az üzemet, s ha így megy tovább, rövidesen egyenesbe jutok. Általában azt tapasztaltam, hogy a kisiparosság a körülményekhez képest elégedett. Órás, kovács, faesztergályos, asztalos, szabó és cipész kisiparosok vannak a községben. Az áruellátással azonban már bajok vannak. Évek óta kérik a község lakosai, vezetői, egy kenyérgyár építését, ez ideig eredménytelenül. A sütőipari kisüzemek korszerűtlenek, elhanyagoltak. A vasüzletben is panaszkodtak. Hónapok óta nem kaptak zománc- edényárut, és ebben a negyedben már nem is kapnak. Hiánycikkek közé tartozik a zománcozott tűzhely, a locsolókanna, a méhészeti felszerelés, a vasszög, a, faáru, a kerékpár, a porszívó, a villanyrezsó, a mosógép és a villamossági cikkek. Pedig mindezeket igen gyakran keresik. Van ezzel szemben istrángkötél, velőborsó és madáre'edel annyi, hogy több évre fedezi a szükségletet. Még egy „potom“ 18 000 forintos, neobarokk zeneszek- rényt is láttam, búslakodni, a januárban rendelt, de csak április végén szállított vaskályhák szomszédságában. Mint látható, vannak még szépszámmal panaszok is Aszódon. Igaz, ezek más természetűek, mint akárcsak az egy évvel ezelőttiek voltak. Akkor az volt a probléma, hogy az erőszakos tagosítások súlyosan megbántott emberek tucatjait fordították szembe rendszerünkkel. Ma pedig? Kevés a hálóbútor, & szék, az asztál, nincs elég kerékpár, zománcozott tűzhely, mosógép és ballonkabát. H A MA IRN.-lNK a lexikonba Aszódról, valahogy így kellene: „Aszód, nagyközség Pest megyében, a Galga mellett:: járási székhely, 7000 lakossal, új vasútállomással, jelentékeny malomiparral, a közelben fejlett műszergyárral. Barokk- kastély, gimnázium, óvónőképző, MTH tanulóotthon, járási művelődési ház, tisztiklub, Petőfi-ház, posta és napközi otthon.” Nyíri Éva Egy fürgeujjú kosárfonó A szigetszentmiklósi cigányok közül sokan kosárfonással keresik kenyerüket, ök látják el a környékbeli termelő- szövetkezeteket kosarakkal. Ez a fiúcska korán elsajátította a kosárfonás tudományát, fürge ujjakkal köti a kosarat Üzletrablást akadályozott meg a munkásőr Motesiczki Ottó lakatos, sárisápi munkásőr a napokban egyik éjszaka gyanús zörgést hallott a helyi ruházati boltnál. Bement a ház udvarába, s látta, hogy az üzlet raktár- helyiségének téglafalát kibontották. Egy ismeretlen férfi gyertyafény mellett ruhaneműt és cipőket pakolt el. Felszólította a betörőt, hogy hagyja el az üzletet, majd riasztásul a levegőbe lőtt Ennek hatására a hívatlan éjjeli látogató kénytelen-kelletlen előjött. Átadták őt » rendörjárőnek, s hamarosan kiderült, hogy Bedő Sándor, foglalkozás nélküli, többszö rösen büntetett előéletű sárisápi lakost akadályozott meg az üzlet kirablásában a munkásőr; Fddiq kétszáznyolcvanezer féláru vasúti igazolványt adtak ki A közalkalmazottak nagy örömmel fogadták a kormánynak azt a határozatát, hogy ismét részesülnek féláru vasúti kedvezményben. A rendelet megjelenése után a MÁV-igaz- gatóságokhoz nagyszámú igénylés érkezett. Az igazolványok kiadásának meggyorsítására ebbe a munkakörbe mindenütt a szokottnál több alkalmazottat állítottak munkába. Április elejétől eddig kétszáznyolcvanezren kapták meg a féláru vasúti igazolványt. Kisebb nehézséget okozott, hogy a nyomda nem tudta elég gyorsan szállítani a szükséges igazolványokat, illetve igazolványtokokat. Ezen azonban most már igyekeznek segíteni, mér két nyomda dolgozik ezeken a munkákon. Gombaismertető tanfolyamok Az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet a turisták és a kirándulók részére gombaismertető tanfolyamot rendez, amelyen a legfontosabb ehető és mérges gombák felismerésére tanítják a hallgatókat. A tanfolyamot június, szeptember és október hónapokban hetenként kétszer, a késő délutáni órákban tartják. Előzetes jelentkezéseket június 8-ig az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet címére (Budapest, II., Keleti Károly utca 24.) kell megküldeni. PALACKOZZÁK A KISÜSTIT A Pest megyei Beszerző-, Feldolgozó- és Értékesítő Szövetkezet palackozó üzemében naponta több száz liter különböző kisüsti pálinkát (saját- és földművesszövetkezeti kifőzés) és termelői borokat palackoznak Házasságok a vádlottak pátiján köttetnek / dó: ma. Szín: a fiatalkorúak Pest megyei bírósága. Az emelvényen a bírónő és az ülnökök foglalnak helyet, a vádlottak padján természetesen a vádlott leánynevelőintézeti egyenruhát hord. Szőke haját elválasztva viseli, a választéknál lekopott a henna, a hajtöve barnás színben játszik. Megkezdődik a tárgyalás. — Hogy hívják? Halkan hangzik a válasz; a vádlott zavartan gyűri a zsebkendőjét. — Hány éves? Sokáig gondolkozik. — Tizenhat. — Fiam, maga ellen az a vád. hogy a nyomozók titkos találkahelyről hozták be. Hogy került oda? Csönd. — No, hogy volt? — Ikérdi mégegyszer az elnöknő. Nagy nekiszánás után hadarva, hangsúly nélkül mondja: — Kérem szépen, én nem ismertem az apámat, az anyámat. És csak úgy hányódtam ide-oda. És mindenki rossz volt hozzám. És... — hirtelen elakad, kiabál — akkor jött a Feri. Felsír. — Jött a Feri, elvitt és együtt laktunk. Az elnöknő: — Ki az a Feri? A leány zokog. Csak nehezen jut szóhoz: — A Feri a szerelmem. Fodrász! — Hogy tehetett tűikor ilyent? Egy kicsit hencegö- vé válik a hangja. — Mert a férfiak mifld utánam néztek az utcán. És én szeretem a Ferit, és ő szeret engem, de nem volt elég a keresete. Akkor jött a Margit, tetszik tudni, a barátnőm, s mondta, te buta, nincs abban semmi. ha ismertkedel. Megakad. — A Feri egy ideig nem tudta, hogy a Margittal járok.., Aztán megtudta. Kint ül a folyosón és látott és elfordította a fejét Felsikít. — Úgyis öngyilkos leszek! — Hoi van a Feri? A lány fuldokolva sír, nem tud szóhoz jutni, csak a kezével int a folyosó felé. Beszólítják „Ferit’“. Zavarban van, egy pillanatra sem veszi le tekintetét a bíróság tagjairól. — Hogy hívják? — Vass Ferenc, fodrász, 1933-ban születtem Keszthelyen mondja hadarva. — Hogy engedhette csavarogni a lányt? — Sehogyse engedtem kérem. Bestia ez kérem, bestia. Most ott van, ahova való — mutat a lányra. — Mindig „olyanokkal barátkozott. Hát most megkapta. Több és szebb gyümölcsöt! A kertészeti igazgatóság felhívta a Magyar Agrártudományi Egyesületet, hogy tartson szakelőadásokat és gyakorlati bemutatókat a gyümölcstermő vidékeken. Az első ilyen előadások egyikét május 19-én, vasárnap délután tartották a szőlészeti szakosztály és a kertészeti kísérleti munkaközösség rendezésében, Érden, egy postástelki gyümölcsöskertben. A vitavezető Huszár Károly és Tengerdi János szakértők megmutatták, hogyan lehet szép, nagy, hibátlan, exportképes gyümölcsöket produkálni. Az Agrártudományi Egyesület Reáltanoda utca 13. szám alatt minden héten tart szakelőadást. Ezenkívül megismétli az érdi bemutatót is, ahol kívánják. Nagy szükség van erre, mert Pest megyében, különösen a budai oldalon nagyon elhanyagoltak a családi gyümölcsösök és a szövetkezetek gyümölcskertjei — Mondja Vasa, nem szereti őt? . A segédfigár.ó tapogatja, forgatja a kezében levő kalapot, — Hát... azt éppen nem mondtam. ■., Hiszen akkor nem jöttem volna ide. — El is venné feleségül? — El! —- mondja, de kissé bizonytalanul. Manci felpattan a pádról, sugárzik. Az elnöknő gondolkodik, — Hát akkor a lány visszamegy az intézetbe és egész rövid idő alatt megesküsznek, a nevelők lesznek a tanúk. Jó így? Mindketten ragyognak. Nézik egymást és egyszerre mondják: — Igen! Közelednek, már egészen egymás mellett vannak. Feri azonban visszalép, mintha meggondolta volna magát — ét emelt hangon mondja. — De ha mégegyszer! . . ; Tovább nem folytathatja. mert a lány megkönnyebbülten, mosolyra görbült szájjal sir és így ismétli: — Soha . s; soha soha...! Az elnöknő erélyesen közbeszól: — A tárgyalást be- rekesztem! (— ár —) egyaránt .... HiliilMiiltniimmiiniiiimiiiiiimiiiiiiii mi n mmiimmmmmii 111 MIMII rnniii minimi mn unni M min IMIIM n nitMinnii MMiminnm Mimiim mm mii mim mm II mi iinininni MII Ilin Ilii Mim MH II nimm MIMII mm intim imilliliHlllllimilllllimilllimimiimillllimiiHinilflII N OÉ BÁRKÁJA L apunk mai számában megkezdjük Erich Schmitt ,Noé bárkája” című karikatúra-sorozatának folytatólagos ■közlését. A karikatúra-sorozat első ízben egy berlini hetilap- ean jelent meg, az akkor még ismeretlen Erich Schmitt-től. Az olvasók már az első napokban levelekkel ostromolták a lapot, és ez mindennél inkább mutatta, hogy nem volt olyan vásárlója a folyóiratnak, akinek az érdeklődését fel ne keltette volna a karikatúrák különössége, újszerű szellemessége. Bármilyen is volt azonban a Noé bárkájának hatása e: kell mondanunk, hogy a bemutatkozott karikatúrista nem rajzoló, hanem géplakatos. Nem ceruzájával, hanem kalapáccsal és franciakulccsal kereste kenyerét, amíg a „német birodalom” tengerészetéhez bevonult. Három év után leszerelt, részt vett az újjáépítésben, és közben estéit nem a sörkertekben, hanem egy rajztanfolyamon töltötte. » Most, hogy a Pest megyei Hírlap olvasóinak átnyújtjuk e karikatúra-sorozatot és vele Erich Schmitt jóízű humorát, mély emberségét, nem mulaszthatjuk el, hogy az 1955-ben ^megjelent német kiadás nyomán fel ne hívjuk figyelmüket e karikatúra-sorozat derűs optimizmusára és időszerűségére; ASZÓDI HÉTKÖZNAPOK „Idő járás jelentés következik: hatalmas vihar húzódik át az óceánon. Vízözönre lehet számítani” ..Vízözön?! Akkor hát egy bárkát kell készítenem!” „Nem nem — itt az esernyő , már nem segít” ,Pszt! Noé konstruál! Ne trombitálj ilyen hangosan!” (Folytatjuk-)
