Pest Megyei Hirlap, 1957. május (1. évfolyam, 1-26. szám)
1957-05-21 / 17. szám
1957. MÄJUS 21, KEDD “sSCfrfaP 3 A mezőgazdaság továbbfejlődésének útja Fehér Fájás elvtárs előadása Az MSZMP Központi Bizottsága által rendezett politikai előadássorozat keretében hétfőn délután a Néphadsereg Központi Tiszti Házában Fehér Lajos elvtárs, az intéző bizottság tagja tartott előadást „A magyar mezőgazdaság továbbfejlődésének útja“ címmel. Az alábbiakban rövidítve közöljük az előadás szövegét. Pár talapokon., vitákon, beszélgetések során sűrűn felvetik a kérdést: az MSZMP vezetősége hogyan értékeli az elmúlt évek falusi politika,iát, s hogyan akarunk tovább menni a mezőgazdaságban? És nem utolsósorban úgy is felvetik a kérdést, hogy az ellenforradalom által okozott anyaigi károsodást, a nem egy területen meglevő anarchikus állapotokat hogyan akarjuk megszüntetni, s miként fogjuk az ellenforradalom eszmei befolyását leküzdeni Az elmúlt 12 év alatt mélyreható változások következtek be a magyar mezőgazdaságban. Miután a hős szovjet hadsereg felszabadította hazánkat a fasiszta iga alól, széjjelzúztuk a földesúri nagybirtokrendszert, felosztottuk a földeket. Népi demokráciánk eddigi egyik legnagyobb vívmánya, hogy a földosztás nyomán az egykori „három és félmillió koldus” emberré lett anyagi és kulturális tekintetben is. További mélyreható változások útját nyitotta meg a munkásosztály hatalomra kerülése, a • proletárdiktatúra megszilárdulása, s ennek következtében falun is hozzáfoghattunk a szocializmus alapjainak lerakásához. Sorra alakultak meg a mezőgazdasági termelőszövetkezetek, a termelőcsoportok, amelyek az új paraszti életforma kialakításának útját mutatták meg a zömben még egyénileg gazdálkodó parasztságnak. Kiépült az állami gazdaságok, s gépállomások hálózata. A gépeknek csaknem egésze, 24 ezer traktor a szocialista szektorhoz tartozik. A dolgozó parasztság, mint a munkásosztály szövetségese, az államhatalom részese lett. Az országgyűlés, a helyi tanácsok, s egyéb társadalmi szervek útján a falusi dolgozók tíz- és tízezrei hallatják szavukat és szólnak bele a köz- ügyekbe. És nemcsak egyszerűen beleszólnak, hanem mint tanácstagok, vagy a néphadsereg tisztjei, továbbá mint tsz- elnökök, állami, gazdasági vezetők, brigádvezetők, stb. a gyakorlatban is intézik a nép ügyét, ténylegesen bekapcsolódtak a gazdasági élet szervezésének, irányításának munkájába. A népi demokráciánkban megindult hatalmas kulturális forradalom sok-sok áldását érzi a falu is. — A parasztság reáljövedelme. ha nem is egyenletesen — 1951—1953 között komolyabb visszaeséssel — növekedett. Ennek eredményeként például az elmúlt 12 év során több lakóházat építettek falun. mint a Horthy-ellenforra- dalom egész 25 esztendejében együttvéve. Ezután arról beszélt, hogy az elért eredmények ellenére mégsem haladtunk oly mértékben előre a mezőgazdaságban. mint lehetett volna. A párt politikáját hói szektás „baloldali”, hol jobboldali, opportunista torzítások gyengítették, s lazították a munkás-paraszt szövetséget. Az első ötéves terv idején a kellően meg nem alapozott, a hazai realitásokkal kevéssé számoló,' sokban voluntarista gazdasági politika nagy feszültséget teremtett a mezőgazdaságban. A szocialista átszervezés véghezvitelét az első ötéves terv végére tűzték ki, amelynek sem objektív, sem szubjektív feltételei nem voltak meg. De nehézségek támadtak a mezőgazdaságban más vonatkozásban is. A túlzó, szubjek- tivista gazdaságpolitikai elgondolások következtében a begyűjtés túlhajtása, az alacsony begyűjtési árak, a begyűjtési és az adózási progresszió túlhajtása, sok esetben erőszak alkalmazása a szerződéses termelésben stb.: a termelési érdekeltség gyengüléséhez vezetett a parasztság, főként a középparasztság körében. S ez bizonyos években a mezőgazdasági termelés megtorpanását eredményezte. A szektás hibák mellett, főként Nagy Imre 1953. évi júniusi egyoldalú parlamenti beszéde óta, mind nagyobb károkat okoztak a mezőgazdaságnak, különösen a termelőszövetkezeti mozgalomnak, az elszaporodó jobboldali jelenségek, különféle, főleg a sajtóban megjelent antimarxista, revizionista nézetek, amelyek következtében bizonytalanság lépett fel a szövetkezeti tagság körében. A párt politikájával szemben Az IVfSZMP fő célkitűzése falun is a szocializmus építése. Pártunk kijelenti, helyes volt az MDP-nek a falu szocialista átalakítására irányuló politikai vonala, helyes volt a II. és a III. pártikongresszus erre vonatkozó határozata. Viszont elhatárolja magát azoktól a több esetben súlyos torzításoktól és hibáktól, amelyek a helyes általános politika eredményesebb valóraváltását gátolták. Az MSZMP a jövőben el akarja kerülni ezeket a hibákat. El akarja kerülni mindenekelőtt a munkás-paraszt szövetség kérdésében. Pártunk, mint a munkásosztály forradalmi marxista—leninista pártja, azt vallja, hogy mind a kapitalista rendszer elleni harcban, mind a szocializmushoz való átmeneti időszakban, a dolgozó pa- raszt?á<mak a munkásosztálya kipróbált. hű szövetségese és vezetője. Amilyen szilárd ez a szövetség, olyan szilárd a néni demokrácia állama, a proletárdiktatúra! Valljuk, hogy e szövetségnek, a munkás-paraszt szövetségnek fő célja: az osztálynélküli társadalom megteremtése, a mindenféle kizsákmányolástól mentes szocialista társadalom felépítése. amely a parasztság számára is ez anvagi. a kulturális fel- emelkedést teremti meg. Pártunk falusi munkájának egyik fő feladata, hogy a lenini hármas jelszó következetes érvényesítésével szüntelenül erősítsük a munkás-paraszt- szövetséget. Sokan felteszik a kérdést, álló különböző jobboldali, opportunista, revizionista nézetek az ellenforradalom alatt a gyakorlatban is érvényesülhettek, s eszmei alapját képezték nagyon sok, egyébként megfelelő gazdasági alappal bíró mezőgazdasági termelőszövetkezet erőszakos szétverésének. Ezek a nézetek tovább élnek és rombolnak a meglevő és újonnan alakult termelőszövetkezetek egy részében is a különféle anarchikus, államellenes, alapszabályellenes, gépállomásellenes stb. nézetekben, Ha azt akarjuk, hogy egészségesen fejlődjenek termelőszövetkezeteink, s egész termelőszövetkezeti mozgalmunk és hogy erőteljesebben fejlődjék a mezőgazdasági termelés: a pártnak következetes elvi harcot kell vívnia a különféle opportunista nézetek ellen. Az alkotó marxizmus szellemében, a jobboldali és „baloldali” opportunizmussal vívott valóságos harcban fejlődhet tovább a mi pártunk is. Az október-novemberi ellenforradalom eszmei fertőzése következtében a fő tüzet ma a jobboldali, revizionista nézetek ellen kell irányítani. De nem szabad a figyelmet elterelni a meglevő szektás, dogmatikus, szubjektivista opportunizmus nem kiserejű maradványairól sem. Hogyan harcoljunk a revi- zionizmus. az opportunizmus különféle megnyilvánulásai ellen? Mindenekelőtt azzal, hogy a leghatározottabban fel kell lépnünk mindenféle kétértelműséggel szemben. hogy, a mai megváltozott falusi osztályviszonyok között hogyan is kell értelmezni azt, hogy „támaszkodj a szegényparasztságra“. A szegényparasztság soraiban 1948. óta, a szocializmus építésének elkezdése óta, alapvető minőségi változások következtek be. Nincs paraszti réteg, amely az azóta eltelt időszakban olyan hatalmas átalakuláson ment volna keresztül. Egyré- szük belépett a termelőszövetkezetbe és megtalálta a szegényparaszti sorból való kiemelkedés végső, egyedül célravezető, biztos útját. Termelőszövetkezeti paraszttá lett, aki a régitől, teljesen különböző, új viszonyok között: társas szövetkezeti nagyüzemben gazdálkodik. Az ellenforradalmi események alatt ez a réteg a termelőszövetkezeti mozgalom szilárd gerincét képezte. A továbbiakban a félproletárok. a négy holdon aluli törpebirtokosok helyzetéről szólott; A következő réteg: a dolgozó parasztság derékhadát képező kis. és középparasztság. A 4—8 holdas kisparasz- tok száma több mint negyed- millió. A 8 holdon felüli középparasztoké csaknem 300 ezer. Létszámuk majdnem egyforma. A középparasztság a dolgozó parasztság legtehetősebb rétege. Az ország szántóterületének ma is egyharmadát birtokolja, az egyéni parasztföldeknek pedig 46.8 százalékát, tehát majdnem felét. — A kisparasztok megnyerése a termelőszövetkezet számára kétségtelenül könnyebb feladat, mint a középparasztoké. Ezért a pártnak a kispa- vaszttal, mint a holnap és a közeljövő szövetkezeti parasztjával, gondosabban kell foglalkoznia. Számára könnyű megmagyaráznunk, hogv a földreformban kapott földet, az igauzsoránál olcsóbb géo- állomási munkát, a szerződéses termeltetés előnyeit, gyermeke és önmaga nagyobb művelődési lehetőségét, a munkásosztálynak. a néni demokrácia államának köszönheti. Azt is könnyű megmagyarázni. hogy a csak átlagosan is gazdálkodó termelőszövetkezet a kisparaszti parcelláPestmegyei Villany- és Épületszerelő Vállalat, BUDAPEST, XI., BOCSKAI UTCA 14. TELEFON: 268—980. Elvállalunk közületektől rövid határidőre is villany- és vízvezetékszerelési munkákat. A munkás-paraszt szövetség időszerű kérdései nál jobb megélhetést biztosít számára. Éppen ezért — már a földeknek az örökösödés folytán történő állandó elaprózódása miatt is — a biztos jövőt számára nem a kisparaszti, hanem a szövetkezeti életforma jelenti. Jóval nehezebb ezt megmagyarázni a középparasztnak. Nincs igazuk azoknak, akik emiatt kedvüket vesztve lemondanak a középparaszt megnyerésére irányuló erőfeszítésről. mondván: „Ezt már megpróbáltuk és kárát is láttuk az elmúlt években“. Igaz, hogy 1953 és 1956 őszén a középparaszti tagok ' jelentős része kiáramlott a termelőszövetkezetekből. Nem kevés közöttük az olyan, akit annakidején kisebb-nagyobb nyomással. erőszakkal „agitáltak be“ a szövetkezetbe. A gyakorlati szervező munkában igen sok helyen megfeledkeztek arról a lenini igazságról: „Nincs ostobább - dolog, mint akárcsak gondolni is arra, minthogy a középparasztokkal szemben a gazdaság terén erőszakot alkalmazzunk“, „Itt erőszakot alkalmazni annyit jelent, mint tönkre tenni az egész ügyet“. A pártnak a jövőben nagyobb gondot kell fordítania a szegényparaszti és a középparaszti szövetkezeti tagok közötti súrlódások feloldására, A mezőgazdasági termelés népgazdaságunkban igen jelentős szerepet tölt be. A nemzeti jövedelem létrehozásában 1955- ben 38.6 százalékkal vett részt, az exportban 38.4 százalékkal. Az ország lakosságának a mezőgazdaság ma is mintegy 44.2 százalékát foglalkoztatja. A mezőgazdasági lakosság sűrűsége a legelsők között van Európában. A mezőgazdaság fejlődésében jelentős változások történtek a felszabadulás óta eltelt 12 év alatt, főleg a növénytermelés szerkezetében. A felszabadulás előttihez képest csökkent a külterjes kultúrák aránya. Ugyanakkor .megnőtt a zöldségfélék, az ipari növények és az egyes abraktakarmányok (kukorica, őszi árpa) vetésterülete. A ló kivételével megnőtt az ország állatállománya. A mező- gazdaság teljes termelési értékén belül megnőtt az állattea termelőszövetkezeti tagság egységének kikovácsolésára, szocialista szellemben való nevelésére. Szükség van továbbá arra is, hogy a jó viszony légkörét alakítsuk ki a termelő- szövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó parasztok, főleg a most kilépettek között. A leninizmus tanítása szerint a munkásosztálynak általában a dolgozó parasztsággal, s különösen a középparasztsággal kötött szövetsége nem akármilyen szövetséget jelent, hanem olyan szövetséget, amely a parasztság tőkés elemei ellen irányul, olyan kapitalista elemek és tendenciák ellen, amelyet a parasztság nap-nap után soraiból kitermel, és amelyek jelenlegi viszonyaink között nagymértékben erősödnek. A kapitalista elemek és tendenciák elleni harc állandó feladat a mező- gazdaságban. Mai viszonyaink között nem lehet cél a még meglevő ku- lákgazdaságok gazdasági lehe- tetlenítése. Módot kell adni számukra, hogy termeljenek. Természetesen közben rá kell szorítani őket, hogy a munkásparaszt kormány rendelkezéseit pontosan megtartsák és állampolgári kötelezettségeiket maradéktalanul teljesítsék. Kizsákmányoló, spekulációs tevékenységüket továbbra is korlátozni kell. nyésztés részaránya, a felszabadulás előtti 41.9 százalékról 43.3 százalékra. Ez a fejlődés azonban korántsem kielégítő. Országunk sűrűn lakott ország. A végbemenő nagyarányú iparosítással párhuzamosan kereken egymillióval lett nagyobb az ipari munkások és az alkalmazottak létszáma. Ennyivel nőtt természetesen a fogyasztási létszám is. Rendszerünkben a letűnt Horthy-éhségkorszakkal szemben jelentősen emelkedett a parasztság saját termeléséből történő belső fogyasztása is. Fokozódó igényeket támaszt a mezőgazdasággal szemben az élelmiszeripar és a könnyűipar, úgyszintén a mezőgazdasági export, hiszen egy sor igen fontos ipari nyersanyagot külföldről hozunk be. Hazánkban a mezőgazdasági termelés fejlesztésének lehetőségei igen nagyok, adottságaink kiválóak. Ezek azonban megközelítőleg sincsenek kl« használva. A mezőgazdasági termelés fellendítésének kulcskérdése: belterjesebb gazdálkodás kialakítása, a termelési kultúra növelése, Lenin a mezőgazdaság bel-í terjességének fokát a következő tények alapján vizsgálta: L a megművelt egységnyi földterületre jutó munkaeszközök és gépek, 2. a trágyázás, 3. az állatállomány mennyisége és minősége, 4. az élőmunka fel- használása. 5. a vetésterület szerkezete, 6. a művelési módszerek fejlettsége. A növénytermesztésben a belterjességre irányuló fejlesztés fő céljának kell tekinteni: az előbb említett tényezők úgy érvényesüljenek, hogy az egységnyi művelt területen a termények minél nagyobb tömegét termeljük, az elérhető minél nagyobb jövedelmezőséggel. Ezután a belterjesség kialakításának a módozatairól beszélt, majd így folytatta: — A mezőgazdasági termelés belterjes irányú fejlesztése szükségessé teszi az állami és a társadalmi beruházások célszerűbb elosztását. Szükséges, hogy a jövőben a mezőgazdaság fejlesztésére szánt beruházásokat mind a termelés fellendítése, mind a szocialista átszervezés szükségletei miatt a népgazdaság erőinek figyelembevételével erőteljesebben növeljük. Jól tudjuk, hogy az ellenforradalom okozta súlyos károk következtében a soronkövetke- ző egy-két év alatt a mezőgazdaság is nagyon kevés beruházásra tarthat igényt. Ennek tudatában felhívjuk az egyéni és termelőszövetkezeti parasztság figyelmét, hogy a termelés korszerűsítését, a gazdálkodás belterjesítését elsősorban saját anyagi eszközeivel biztosítsa. A továbbiakban fejtegette, hogv az új mezőgazdasági árpolitika kialakításánál fontos feladatunk, hogy az elmúlt évek során a mezőgazdaságon belül kialakult egyes egészségtelen árarányokat korrigáljunk. ilyen pl. a sertés- és vágómarha-ár, a borjú- és ! gyapjúár. Másrészt rendeznünk kellett a mezőgazda- sági termények és több termelési ipari cikk közötti igazságtalan árarányokat. A mezőgazdasági termelés fejlesztéséért A mezőgazdaság szocialista átszervezésének főbb irányelvei A mezőgazdasági termelés nagyarányú fellendítése csak a nagyüzemi földművelésre való fokozatos áttérés alapján. valósulhat meg. A nagyüzemi mezőgazdaság népi demokratikus viszonyaink között csak szocialista módon, a kisáruter- meiők önkéntes szövetkezése útján jöhet létre. A mezőgazdaság nagyüzemi átszervezése nem öncél, hanem eszköze, fő módszere a mezőgazdasági termelőerők állandó fejlesztésének, a dolgozó nép jóléte állandó növelésének. A rendkívül széjjelaprózott, mintegy 15 millió darab parcellán gazdálkodó kisparaszti mezőgazdaság a legnagyobb akadálya a termelő erők fejlesztésének, mert az apró parcella szűk korlátja miatt képtelen a modern gépi technikát, az új, nagyhatású termelési eljárásokat alkalmazni. A munkásosztály, a népi demokrácia államának — teherbíró képességéhez mérten — meg kell adnia a legnagyobb anyagi és erkölcsi támogatást a parasztságnak ahhoz, hogy az új technika és a közös munka alapján újjászervezze a mező- gazdasági termelést. Ezután elmondotta, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom az elért nagy sikerek mellett két ízben ment át komoly, nagy megrázkódtatáson. A súlyos megrázkódtatások ellenére termelőszövetkezeti mozgalmunk, főleg annak szegényparaszti tagsága, megállta a helyét. A ellenforradalom óta újonnan alakult szövetkezetekkel együtt ma már több mint 3400 mezőgazdasági termelőszövetkezetben és termelőcsoportban 130 000 parasztcsalád gazdálkodik, összesen 1,4 millió katasztrális hold földön. Ezenkívül több mint 1500 a szakcsoportok, s az egyéb termelési társulások száma. Ez a 130 000 parasztcsalád nem a hibák, hanem az eredmények miatt tartott ki a szövetkezetek mellett. A meglevő jó termelőszövetkezet sokéves munkája a gyakorlatban kézzelfoghatóan bizonyította be előttük a nagyüzemi szocialista földművelés fölényét az elmaradt kisárutermelő egyéni gazdálkodás fölött. Mindez azt bizonyítja, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom a nehéz idők és viharok ellenére is kitéphetetlen gyökeret eresztett a magyar faluban! A mezőgazdaság szocialista átalakításának fő útját a jövőben is változatlanul a mezőgazdasági termelőszövetkezetek képezik, mint a termelőszövetkezeti gazdálkodás legfejlettebb formái. Ezt követően a termelőszövetkezetek belső életével foglalkozott. Majd a különböző szövetkezeti formák kialakításáról beszélt. Befejezésül Fehér elvtárs arról szólt, hogy milyen nagy feladatok hárulnak a párt politikájának végrehajtásából a falusi pártszervezetekre. Erősíteni, szilárdítani kell a falusi pártszervezeteket. Ne akarjanak azonban a falusi pártszervezetek, az állami szervek és más választott szervek helyett dolgozni. Természetesen a jövőben sem mond-; hatnak le a gazdasági ellenőrző munkáról. Emellett azonban fő figyelmüket a politikai nevelésre kell fordítaniok. arra. hogy — politizáljanak a tömegek között. Falusi agitációnk akkor lesz helyes, ha a parasztságnak mindig nyíltan •megmondjuk, miről van szó. Az eredmények mellett őszintén feltárjuk a nehézségeket, s azok legyűrésére mozgósítjuk az ő erőit is. Falusi pártszervezeteink harcoljanak azért, hogy a párttagok és a pártonkívüli dolgozók között jó viszony alakuljon ki. Harcoljanak azért, hogv a munkásosztály és a dolgozó paJ rasztság baráti szövetsége nap« ról napra erősödjék. És hogy e szövetség erejére támaszkodva a belterjesség útján fellendít* síik a mezőgazdaságot, s lépésről lépésre sikerre vigyük á falu szocialista átalakításának nagy ügyét!
