Pest Megyei Hirlap, 1957. május (1. évfolyam, 1-26. szám)

1957-05-11 / 9. szám

PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! kJC i MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS M E GYE I. ÉVFOLYAM, 9. SZÄM ARA 50 FILLER 1957. MÁJUS 11, SZOMBAT KISS KÁROLY: Nagyok és nehezek, de megoldhatók az előttünk álló gazdasági feladatok Tandcsko&ik as országgyűlés Az országgyűlés pénteken délelőtt a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöké­nek beszámolója feletti vitával folytatta ülé­sezését. Részt vett az ülésen Dobi István, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Antos István, Apró Antal, Biszku Béla, Csergő János, Czottner Sándor, dr. Doleschall Frigyes, Dögéi Imre, Horváth Imre, Incze Jenő, Kállai Gyula, Kisházi Ödön, Kossá István, Kovács Imre, Marosán György, dr. Münnich Ferenc, Nagy Józsefné, dr. Nez- vál Ferenc, Révész Géza, Tausz János, Traut- man Rezső, a magyar forradalmi munkás­paraszt kormány tagjai, valamint Kiss Árpád, az Országos Tervhivatal elnöke. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vézetője és tagja. A kommunisták erefe megtalálta ca katasztrófából kivezető utat Az ülést néhány perccel 10 óra után Rónai Sándor, az or­szággyűlés elnöke nyitotta meg. A kormány elnökének beszá­molója feletti vitában elsőnek Kiss Károly képviselő, az MSZMP Intéző Bizottságának tagja szólalt fel. Bevezetőben rámutatott arra, hogy Kádár János beszámolója részletes és alapos elemzést adott az októ­ber előtti helyzetről, az ellen- forradalomról, gazdasági és po­litikai helyzetünkről, kulturá­lis életünk legfontosabb prob­lémáiról és ismertette eredmé­nyeink mellett nehézségeinket is. Társadalmi életünk min­den területén felvázolta a né­pünk előtt álló feladatokat és irányt mutatott azok megoldá­sának módjára; E részletes összefoglalóból is kitűnt, hogy a november 4 óta megtett út eredményes volt, sok nehézsé­get sikerült leküzdeni s mind­ez bizonyítja a kormány alap­jában helyes politikáját. Beszélt az október 23-án ki­robbant ellenforradalom előké­szítéséről, majd így folytatta: Az ellenségnek átmenetileg sikerült megtévesztenie a dol­gozók egy részét is; Ez igaz, de azt már senki sem hiszi el, hogy azok a munkások emeltek kezet a népi hatalomra, akik a néphatalomnak köszönhe­tik felszabadulásukat, a termelési eszközök társa­dalmi tulajdonba vételét, a tőkés kizsákmányolás meg­szüntetését, a szocializmus alapjainak lerakását, vagy a kulturális forradalmat. Kifejtette, hogy nem támadt a népi demokrácia ellen a falusi dolgozók és az értelmi­ségiek nagyrésze sem, hanem „az igazság az, hogy azok tá­madtak a népi hatalom ellen, akiknek ez érdekükben állt. Azok, akik a népi demokrácia megdöntése révén elvesztett gyáraik, birtokaik, bankjaik visszaszerzését remélték”. Kiss Károly elvtárs beszélt az ellenforradalom különféle megnyilatkozásairól, majd így folytatta: Az igazi frontok október 23 után hamarosan élesen kiraj­zolódtak. Az ellenforradalmi fegyveres felkelés részvevői, a fasiszta fejvadászok, a gazda­sági életünket szétziláló sztráj­kok szítói és szervezői elsősor­ban a régi rend levitézlett ma­radványaiból, a börtönből ki­szabadított háborús bűnös fa­siszta elemekből és a zavaros­ban halászni igyekvő közönsé­ges bűnözőkből verődtek ösz- sze. Közülük kerültek ki az el­lenforradalmi felkelés véres alakjai, jellegzetes képviselői, akiket a burzsoá sajtó és a külföldi rádiók hazug hangja a márciusi ifjakhoz hasonlí­tott, az egekig magasztalt; Kifejtette, hogy a nagy tör­ténelmi sorsfordulókon meg­mutatkozik, hogy ki az igazi vezető. Az ellenforradalom le­leplezte Nagy Imrét, ezt a régi párttagsággal rendelkező áru­lót, aki az ellenforradalom politikai vezéralakjává süly- lyedt. Az ellenforradalom a párt, a vezető erő ellen támadt és átmenetileg sikerült az if­júság egy részét a nacionalis­ta, soviniszta jelszavakkal el­hódítania. — Novemberben nemcsak Lenin, de Kossuth Lajos út­mutatásait is követtük —foly­tatta — aki azt tanácsolta: Ha megdobnak kővel, dobd vissza mennykővel; — Fél évvel ezelőtt halálos veszélyben volt hazánkban a munkáshatalom. De népünk és az egész haladó emberiség szerencséjére akadt hazánkban olyan erő — a kommunistáké, a munkások, a parasztság és az értelmiség legjobbjaié — amely az újjászerveződő párt vezetésével megtalálta a kive­zető utat az elkerülhetetlen­nek látszó katasztrófából; — Szovjet testvéreinknek a proletár internacionalizmus szellemében nyújtott önzetlen és hősies segítsége felért ha­zánk új felszabadításával. So­ha se feledjük el azoknak a hős szovjet harcosoknak az emlékét, akik a Szovjet Szo­cialista Köztársaságok Szövet­ségének és a Szovjetunió Kom­munista Pártjának neveltjei­ként egy pillanatig sem haboz­tak, hogy fiatal életüket áldoz­zák a mi munkáshatalmunk megvédéséért. Az előttünk álló feladatok­ról a többi között a követke­zőket mondta: — Fontos, hogy minden ha­záját szerető magyar ember, minden, a népi demokráciához hű dolgozó most azon igyekez­zék, hogy rejtett tartalékaink gyors feltárásával és minél teljesebb mozgósításával elő­segítse a termelékenység eme­lését, az önköltség csökkenté­sét, a gyárak, vállalatok ren­tabilitásának fokozását. Tisztelt országgyűlés! Amint Kádár János elvtárs részlete­sen kifejtette, nagyok és ne­hezek, de megoldhatóak az előttünk álló gazdasági felada­tok. Az országgyűlés és vala­mennyi képviselőtársam legfontosabb feladata most, hogy újjászervezett harcos pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt irányításával e feladatok megoldására vezesse dol­gozó népünket. A Népköztársaságunk továb- • bi fejlődésének iránytszabó kormánynyilatkozatot helyes­lem és mind a magam nevé­ben, mind pedig pártom, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt nevében elfogadom. (Taps.) lárd alapokat rakott le, nem­csak a politikai, gazdasági életben, hanem az emberek gondolkodásában is. A baráti országok segítségé­nek jelentőségéről beszélt, majd elmondotta, hogy a leg­utóbbi hónapokban részt vett a Béke-Világtanács két ülé­sén. Novemberben Helsinki­ben még központi kérdés volt a magyar probléma, Berlinben már szinte fel sem merültek ilyen kérdések, miután „a nemzetközi életben, a nyugati társadalmak általános köz­hangulatában is lezárt kérdés, megválaszolt kérdés Magyar- országon a hatalom sorsa, a í politikai rendszer formája“, j Elmondotta, hogy legutóbb Molnár Erik országgyűlési képviselővel együtt részt vett Nizzában az Interparlamentá­ris Unió tanácsülésén és bi­zottságainak az ülésén. Főleg három olyan kérdéssel foglal­kozott ez az ülés, amely ben­nünket is érint: a lefegyver­zés, a menekült-kérdés és a tájékoztatás szabadságának kérdése. A menekült-kérdéssel kap­csolatban elfogadták azt az ér­velésünket, hogy a magyar menekültek kérdése nem azo­nos az általános menekültügyi problémákkal, miután a ha­zánkból távozottak legtöbbje megtorlás veszélye nélkül ha­zatérhet. Az Interparlamentá­ris Unió menekültügyi bizott­Ae elmúlt tizenkét esztendő szilárd alapokat rakott le az emberek gondolkodásában is Ezután Péter János ország- gyűlési képviselő szólalt fel: — Szeretnék mindenekelőtt hangot adni annak a mély megilletődésnek, amely mind­annyiunk szívében élt, ami­kor először átléptük az Or- szágház küszöbét és amelyet érzünk ma is mélyen, szí­vünkben, gondolkodásunk­ban, amikor az ellenforrada­lom őrült és véres eseményei Után az Országház elsőizben tud együtt foglalkozni a ma­gyar nép ügyével, gondjával, reményeivel. Az ellenforradalom alatt szerzett személyes élményei­ről beszélt, majd elmondotta, hogy — mint a Kulturális Kapcsolatok Intézetének el­nöke — számos hozzánk érke­zett külföldi .vendéggel volt alkalma beszélgetnie az el­múlt hónapokban. A külföldiek általános megállapítása, hogy orszá­gunkban az élet normali­zálódása meglepően gyors­ütemű. Sokkal gyorsabb ütemű, mint amilyent bár­milyen, irántunk barátsá­gos, bizalmat érző vendé­günk fel tudott volna té­telezni, És ennek oka — mondotta Pé­ter János — a vezetés szi­lárdsága mellett az is, hogy az elmúlt 12 esztendő mégis szi­•sága felszólította az ENSZ menekültügyi főbiztosát, és az illetékes kormánytényezőket, hogy működjenek közre az ön­kéntes hazatelepítés érdeké­ben. A tájékoztatás szabadságá­val kapcsolatban delegációnk Ibi wm , I fölhívta a figyelmet a sajtó felelősségére és arra a tényre, hogy amerikai postahivatalok­ból „folytassátok a keresztes harcotokat a szabadságért!” felülbélyegzésű levelezőlapok és levelek érkeznek. Az ame­rikaiak azzal védekeznek, hogy magánmozgalmi szervek vég­zik ezt a fölülbélyegzést. — Nem tudom — mondotta Péter .János — illetőleg tudom, hogy amerikai és más nyugati rádióállomások, sajtószervek hogyan reagálnának arra, ha a magyarországi postahivata­lokból, vagy általában a szo­cialista országok postahivata­laiból ilyen felülbélyegzéssel mennének nyugat felé levele« zőlapok, újságok, levelek, hogy mondjuk: „Döntsd a tőkét, ne siránkozz!" (Derültség és taps.) Végül a nemzeti összefogás jelentőségéről szólt közös fel­adataink elvégzése érdekében* majd így fejezte be beszédét: — Örömmel fogadom el a Minisztertanács beszámolóját, s a most kibővült kormánynak ilyen remények között kívá­nok jó egészséget, sok sikert, s az eredmények feletti örömet a kormánynak és a népnek egyaránt. (Nagy taps.) Befejeződött; hadseregünk újjászervezése Ilku Pál elvtárs, a hadsereg­nek az ellenforradalom alatti ténykedéséről számolt be és fölsorolta azokat az okokat* amelyek a fegyveres erőnek az ellenforradalom elleni harcát gátolták. Beszélt hadseregünk újjászervezésének befejezésé­ről. Elmondta, hogy leszerel­ték a hadseregből azokat a tiszteket, akik a kormány iránti hűségnyilatkozatot nem írták alá, vagy akiknek az ok- tóberi eseményekben tanúsí« tott magatartása ellen jogos kifogás merült feL A kor­mánynak bizalmat szavazva, a beszámolót elfogadta; A dolgozok vásárlóereje jóval meghaladja a korábbi színvonalat Ezután Antos István pénz­ügyminiszter szólalt fel a vi­tában. — Az ellenforradalmi ese­mények nyomán hazánkban rendkívül súlyos gazdasági helyzet alakult ki — mondot­ta. — A gyáripari termelés 1956. novemberében csupán 18 százalék, decemberben 31 szá­zalék volt, a tervezetthez ké­pest. Ugyanakkor munkabér címén nem kevesebb, hanem a tervezettnél lényegesen na­gyobb összeg áramlott ki, hi­szen számos üzemben nagy­összegű jogtalan bért fizettek ki. Megrendült a bizalom a pénz iránt, a lakosság igyeke­zett pénzét azonnal elkölteni. Minthogy áruutánpótlás alig volt, a kereskedelem készletei december végére több mint 40 százalékkal csökkentek. A for­galomban levő pénz mennyi­sége pedig mintegy 20 száza­lékkal emelkedett. Komoly inflációs veszély lépett fel. A sztrájkok szervezőinek éppen az volt a céljuk, hogy az ellenfor­radalom fegyveres felkelé­sének leverése után gazda­sági katasztrófába döntsék az országot. Antos elvtárs elmondotta, hogy még ilyen körülmények . között is ki tudta állni i.ép- i gazdaságunk a próbát és a ba­ráti szocialista országok segít­ségével sikerült az , inflációt elkerülni. Az élelmiszeripar­ban 89, a könnyűiparban .86, a nehéziparban 72 százalékkal közelítettük meg a korábbi termelési színvonalat — mon­dotta, majd így folytatta: — A dolgozók jövedelme és vásárlóereje azonban nemhogy megközelíti, hanem jóval meg­haladja a korábbi színvonalat. A kormány intézkedései nyo­mán a munkabérek a nép­gazdaság minden ágában je­lentősen emelkedtek. A kötele­ző beadás eltörlése komoly többletjövedelmet biztosít a parasztságnak. Ilyen körülmé­nyek között a lakosság áruk iránti keresletének kielégíté­se komoly erőpróba elé állítot­ta népgazdaságunkat; A vásárló érő fedezése erő­sen terheli külkereskedelmi mérlegünket és csak a terme­lés emelésével tartható fenn a jelenlegi életszínvonal. Aa 1957. évi népgazdasági terv­ről szólva kifejtette, hogy en­nek lényege a beruházások csökkentése útján kisebb nem­zeti jövedelemből a múlt évii meghaladó életszínvonal bizto- sítása, majd így folytatta: A terv sorsa az üzemek­ben, a földeken dől el, a dolgozó emberek minden­napos, céltudatos, áldoza­tos munkájától függ. A külkereskedelmi mérleg egyensúlyáról szólva elmon­dotta. hogy a baráti országok hitelei biztosítják a hiányok kiegyenlítését, majd így foly­tatta: ■— Nagy mennyiségben ka­punk számunkra döntő fon-; tosságú olyan anyagokat és árukat, melyekben barátaink sem bővelkednek. így például a Szovjetunió sok egyéb anyag és áru mellett 450 000 tonna búzát, 200 000 tonna takar­mánygabonát, 150 000 tonna hengerelt árut. 1 millió 200 000 tonna szenet. 900 000 tonna kőolajat, 400 000 köb­méter fűrészelt árut, 8000 ton­na rezet szállít hosszú lejá­ratú hitel keretében; A kedvező feltételű hite­lek, különösen, az 50 millió dolláros szovjet és 25 millió dolláros kínai deviza hitelről beszélve, a felszólaló ismertet­te a rendkívüli, kedvező felté­teleket; Antos elvtárs beszélt külke­reskedelmünk export- és im­port oldalának egyensúlyba hozataláról és különös súly- lyal húzta alá az exportgyár­tás árproblémáit, ahol a2 előállítási költségek további csökkentésére. van szükség. Befejezésül kifejezte azt a meggyőződését, hogy a dol­gozó magyar nép az 1957. évi népgazdasági terv teljesítésé­vel leküzdi a még meglevő gazdasági nehézségeket és a népgazdaságunkban bőven meglevő tartalékok feltárá­sával szilárd alapot teremt ahhoz, hogy sikeresen halad­junk előre a szocialista építés útján. (Taps.) (Folytatás a második oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents