Pest Megyei Hirlap, 1957. május (1. évfolyam, 1-26. szám)
1957-05-07 / 5. szám
5 Cirtap 1957. MÄJUS 7. Örömök és gondok a váci Forte-gyárban A Forte-gyár irodájában ülünk Lenyó László igazgatóval, Gádorosi Ferenc párttitkárral és Gaál Istvánnal, a KISZ ideiglenes gyári bizottságának vezetőjével. Beszélgetünk a múltról, a jelenről, gazdasági, politikai kérdésekről. A dicséretekből, panaszokból, megvalósított és megvalósítandó tervekből kibontakozik egy gyár keresztmetszete, a váci Forte örömei és gondjai. Színes magyar mozifilm Régen a Kodak Vállalat telepeként fotópapírt gyártott az üzem elődje. Ma Magyar- ország egyetlen fotokémiai vállalatává nőtte ki magát a váci üzem. 1952-ben kezdtek filmgyártással kísérletezni és két évi megfeszített munka után 1954-ben megkezdődött a filmek nagy tömegű ipari előállítása. 1957 ismét fordulópontot jelent. Megkezdték a színes mozifilmek gyártását. Az első negyedév kísérletei azt bizonyítják, hogy a színes magyar mozifilm tulajdonságaiban, színtartásban vetekszik a külföldi termékekkel. A Forte híres, vagy inkább hírhedt volt arról, hogy két esztendeje nem tudta a termelési tervét teljesíteni. Az importanyagok hiánya, leállások',' gyártási üzemzavarok hátráltatták állandóan a termelést. 1957 első negyede itt is fordulópontot jelent. A gyár termelési tervét 103,3 százalékra teljesítette^ Hatórás munkanap Az egészségre ártalmas munkakörülmények miatt régen tervezik a hatórás munkanap bevezetését. Most a minisztérium jóváhagyásával már át is tértek a. négyműszakos üzemre. A dolgozók érzik a fejlődést és jó munkával igyekeznek ezt meghálálni. . 1 Nagy a műszakiak termelési kedve is. Ezt két száraz szám magyarázza. Régen 1650 forint volt a műszaki átlag, most 2300 forintot keresnek havonta. Az anyagi érdekeltség nem minden, de minden (körülmények között jobb kedvvel dolgozik az az ember, aki érzi, hogy a munkáját nemcsak dicsérik, de jutalmazzák is. Ez a két belső tényező segítette a gyárat a terv túlteljesítésében. De voltak külsők is. Az NDK-ból filmalapanyagot, a Szovjetunióból filmzselatint (kapott a gyár és erre az évre alapanyagból kellő mennyiség áll rendelkezésre. Az anyaghiány kiküszöbölése, az emberek munkája megoldotta a két év óta megoldhatatlannak látszó feladatot: túlteljesítették a tervet. Tervek — remények A fotópapírral úgy vannak a fényképészek, mint a játékvezetővel a szurkolók. Mindenképp szidják. Kevesen tudják azok közül, akik az Ofotértnél külföldi nyersanyagot vadásznak, hogy az agyon- szidott Forte-termékek 40 százalékát exportáljuk. Kínába, Kelet-Európába. Brazíliába, Egyiptomba egyaránt szállítunk fotóanyagot és a régi cégek (Kodak) csak Közép-Euró- pában uralják egyedül a piacot. Most azon álmodoznak a gyár vezetői, hogy hazai papír, ral (jelenleg külföldről importáljuk) oldják meg a gyártást. A diósgyőri Finompapírgyárban most kísérleteznek hazai papír alapanyag gyártásával, és ha sikerül (úgy mondják, biztosan sikerül), hazai papírral, hazai gyár termékével tudjuk ellátni a nemzetközi piacot. Ennyit tudtunk meg a termelésről, a múltról és a jövőről. De egy gyárban nemcsak termelnek, hanem élnek, gondolkoznak, politizálnak az emberek. Hogyan éltek az elmúlt félévben a fotoanyag- gyárban? Ha a párt a talpán áll Tavaly októberben még 26- án is dolgozott az üzem és csak külső fenyegetésre voltak kénytelenek a munkát abbahagyni. Később alakult meg a munkástanács, mint másutt, azonban abban hasonlított a többihez, hogy hangadói nem munkások voltak. Az azóta már disszidált dr. Keipert Miklós és Moravkó Miklós laboráns, a párt üzemi szervezetének felszámolását követelte. A fotópapír „baritálása”. Vékony barithártyát húznak a papírra, hogy az ne szívhassa be a később rákerülő fény- érzékeny réteget A párttitkár nem engedett. Nem adta át a pártiroda kulcsát azt mondta, feltörhetik az ajtót, de ebből rendőrségi ügy lesz. ■ Később az üzemi bizottság újraválasztását követelték, na jó, mondták az elvtársak, lássuk az alapszabály szerinti listát, amelyen a dolgozók kétharmada kéri az újraválasztást. November 4-e után ilyen listát nem tudott a munkástanács összehozni. Más dolog közfelkiáltásra valamit hirtelenjében megszavazni, megint más meggondolva írásban kérni a szakszervezeti vezetőség teljes leváltását. , „Ne legyen párt az üzemben“ — hangzott a jelszó egész novemberben, de amikor december elején a kétnapos sztrájkról beszéltek a gyűlésen, a munka beszüntetése ellen felszólaló párttitkárt hatan nyíltan támogatták. Meg volt bát a mag, amiL re építeni lehetett és december közepén kilenc fővel megalakult az MSZMP gyári szervezete. Az MDP-ben 107 tag és 13 tagjelölt volt, most 53 a párttagok száma. Ez az 53 elvtárs tűzön-vízen át ösz- szetart és ha az üzemi párt- szervezet a dolgozók érdekében harcol, jól politizál, akkor erősebb, hatékonyabb erővé válhatik, mint amilyen az MDP volt. Most szervezik a pártcsoportokat, ahol sejtsze- rűen tényleges pártmunkát végeznek, pártéletet fognak élni. Együtt a fiatalokkal, a munkástanáccsal Az ifik sem akartak elmaradni. Március 12-én megalakult az előkészítő bizottság és 20-án a 14 főt számláló alapszervezet. Ma 22-en vannak. Nem vesznek be mindenkit maguk közé. Csak olyat, aki tényleg aktívan akar dolgozni és mindenben támogatja a párt, a KISZ célkitűzéseit. Elzárkózni persze nem akarnak és remélik, hogy most 12-én a KISZ teadélutánján nagyon sok üzemi fiatal vesz majd részt. Hadd írjuk meg a bánatukat is. A József Attila kultúrházban (Cifra-kertnek hívja a váci népnyelv) az ellenforradalom ideje alatt beköltözött lakók vannak. Ezeknek kell lakás, de jó lenne, ha a városi tanács valahol máshol biztosítana nekik helyet, nem a gyári kultúrotthonban. Ma már a gyári munkásta- náis egyre inkább döntő feladata, a termelés felé fordul. A leghangosabb ellenzékiek valahol nyugaton fejtegetik politikai elgondolásaikat, nem irigyeljük tőlük a „szabad világot”. A munkástanács az igazgatóval, párttitkárral ÜB- elnökkel együtt beszéli meg a soronlevő feladatokat és még kemény munkát kell együttesen végezni, hogy egy nyereségesen záruló év után kifizethessék a gyár dolgozóinak a részesedést. Lelkes kollektíva ez, megérdemlik. Faludi András A szentmártGiikáíai véres napok Pálínkaüzér és kulákok I ,Szent‘ tüzelték a tüntetőket | ^a0”" nagyközség a nagykátai járásban. Széles utcák, takaros paraszti porták. A község éli mindennapos életét, de bent az emberek lelkében még ma is ott élnek a szorongások, a kételyek, az októberi véres napok eseményei. Ma sem tértek napirendre felette, nem is lehet, hiszen olyan gáládul garázdálkodott az ellenforradalom, hogy a község egész lakosságában nyomot hagyott. A lakosság többsége, az egyszerű, dolgozó parasztok mélységesen elítélték és elítélik azokat a cselekményeket, amelyeket Szekeres Károly. Hajnal Ernő, P. Szabó Károly és társai vittek véghez. Mert mi is történt az október végi napokon? A szemtanúk mondják el az eseményeket, akik szenvedői volta1*. — 26-án este a budapesti események hatására a községben is mozgolódás volt tapasztalható — mondja Döbrözi Imre, a gépállomás mezőgazdásza. aki akkor a gépállomás területén tartózkodott. — Arra lettünk figyelmesek, hogy a régi faluból és az Újtelepről is egy-egy csoport közeledett a gépállomás felé. A csoportok élén Szekeres Károly, Hajnal Ernő, Széli János, Juhász János, P. Szabó Károly voltak. Hajnal büntetett előéletű, pá- linkaűzérkedéfsel foglalkozott, Szekeres és társai kulákok. Ezek tüzelték a tüntetőket, szították a hangulatot a község vezetői, a gépállomás dolgozói, a termelőszövetkezeti tagok ellen. A részeg csőcselék garázdálkodása Elégették a begyűjtési és adónyilvántartási könyveket Nagykátán kitört a forradalom. Felgyújtották a Március 15 Termelőszövetkezetet, brosúrákat égettek. — Mi sem hagyjuk magunkat, vegyük át a hatalmat. A földművesszövetkezet iratait elégették. A csoportokat támogatták a Budapestről érkezett fegyveresek is. A földművesszövetkezettől a községi tanácsháza elé vonultak. Ott követelték. hogy adják oda a begyűjtési könyveket. — A kulcsokat! — kiabálták többen is a tanácselnök felé. — Az adókönyveket is! El kell égetni! Néhány perc múlva már hordták az udvarra az adónyilvántartó és a begyűjtési könyveket. — Rá kell tenni a tanácsel. nőköt is. ■— Úgy van, hadd égjen az Is. — A párttitkárt is. — Minden 'komcsit! Majd valakinek az az ötlete támadt, hogy menjenek a párt- bizottság elé. így is történt. A pártbizottság székházának ajtaját feltörték, kihordták az iratokat, feltörték a kasszát, a pénzt is az iratok közé dobták és meggyújtották. Közben az újtelepi tüntető tömeg is a falu felé tartott, amelynek élén Hajnal Ernő állt. Kossuth-nótákat énekeltek és közben ordították: — Le a kommunistákkal! — Pestről jöttem, ott már győzött fi forradalom! Itt is megrendezzük — kiabálta Haj nal Ernő. y * A gépállomás előtt találkozott a két tüntető cs—ort. Valaki elkiáltotta magát: Foglaljuk el a gépállomást. Közben az egyik csoport az állami gazdaságot támadta meg, felgyújtották az állami gazdaság szalmakazlát, amely nagy lángokban égett, a másik csoport pedig & gépállomást „tisztította meg‘‘. Széli János egy nagykéssel szaladgált és ordított. — Mindent vissza, adjátok ide a traktorokat! Betörték az ajtókat, ablakokat, összetörték az íróasztalokat, szekrényeket, kidobálták az iratokat, közben Kenyó Gyula műszaki vezetőt a gépállomás féllábú rokkant dolgozóját késsel piszkálták és követelték tőle, hogy mondja meg, merre van Miklós Imre, a gépállomás vezetője. Betörtek Döbrözi lakására is, aki kővetkezőképpen emlékszik vissza az eseményekre* — Hol vannak a fegyverek, adjátok elő, mert különben megdöglötök — ordította Hajnal. A szekrényt összeturkálták. Szűcs István, az ___________ ____egyik tüntető. közben azt mondta nekem: „ Emlékszel, a borbélynál megmondtam, hogy szüret után eljön a mi időnk is." Ordítoztak, fenyegetőztek, mivel puskát nem találtak tovább vonultak, feltörték a raktárát, majd tovább mentek Kovács Sándorék és Miklós Imréék lakásához. Miklós Imre lakását feldúlták, a székre kikészített ünneplő ruhájáról letépték a kitüntetéseket, majd Illés Menyhért dolgozó paraszthoz mentek át, ahol megfenyegették Illés Menyhértet, aki erre egy hordó bort kigurított az udvarra és az amúgy is ittas társaság tovább vedelte a bort. ordítozott, „nemzeti jelszavakat“ kiabáltak és azt mondogatták, hogy még azon az éjszakán „kinyírják a kommunistákat“. Kovács Sándor adóügyi megbízott lakásához vonultak. Erről beszéljen a szemtanú, Kovács Ibolya, Kovács Sándor fiatal leánya, akinek még ma is könnyes a szeme, ha visszagondol ezekre a szörnyű napokra. „Október 24-én délután hazamentem Nagykátárol. Éjjel egy társaság ránk tört. Odahaza volt 14 éves öcsém, édesanyám, édesapám. Az ajtó zárva volt. Hajnal székkel verte és csizmával rugdosta az ajtót, s amikor már betörték, berontottak a szobába, ordítoz- I ták: Eljött a mi időnk. Most I elpusztulsz Kovács, takarodj a házamból, mert megkeserü- löd. Közben egy vasrúddal édesanyámat fejbe és hátba vágta az egyik támadó. Sír, potyognak a könnyei, a fájdalmas visszaemlékezéstől. Engem valamelyik arcul ütött. Egy másik meszes rúddal hátba vert. Apámat nem látták, az ajtó mögé állt, majd szitkok közepette fenyegetőzve Hajnal társasága kivonult. Másnap Nagykátára menekültünk, onnan október 28-án Szolnokra.“ S ne gondolja senki, hogy Hajnalék ennyiben hagyták a Kovács-családot. Nem. Az ellenforradalmi kulákbanda nem elégedett meg ennyivel és október 26-án, amikor az állami gazdaság szalmakazlát felgyújtották, megtámadták a tanácsházát, a párthelyiséget, a gépállomást. Kovácsék lakására is ellátogattak. Kovácsék bútorait, ruhaneműiket és mindent, ami található volt a lakáson, kihordták az utcára, mindent meggyujtottak. A Kovács-családnak nem maradt meg semmije, csak az, amit menekülés közben magukkal vittek. Az ellenforradalmi tüntető banda a Bene Mihály házához) ment és keresték ifj. Bene: Mihályt, a járási párttitkárt. Hajnal Ernő, a kulák feketéző a lakáshoz érve kijelentette: Al Öreg Benét I — Házkutatást meggyilkolták I *“1“’rendelte el? — Fogd be a szád, neked, te vén piszok meg kell döglened — ordítozta Hajnal az öreg Bene Mihály felé. Majd elvonultak és később Hajnal . és társai visszajöttek a Benéék lakására. Az öreg Bene a Dózsa Tsz-ben dolgozott a kertészetben. Éjszaka meg nagyon sokszor éjjeliőrködött. Egy ideig ő volt a Dózsa elnöke. A szörnyű éjszaka eseményeit így mondotta el özv. Bene Mihályné: — Sötét éjszaka volt. fél kettőt ütött az óra, odakint csend volt, majd a távolban tüzek villantak, ahol égtek a szalmakazlak. Egyszer csak egy öblös hang vésztjóslón bekiáltott a ház ablakán: — Gyertek ki, ha mertek! Bentről semmi hang. — Elérkezett a leszámolás órája, s valaki belőtt a házba. — Megsebesültem, kiáltott fel id. Benőné, a homloka egy perc alatt tiszta vér lett. Az öreg Benének sem kellett egyéb, kitette az ablakon a leventepuska csövét és lőtt. Azok visszatüzeltek, majd fel akarták gyújtani a szalma- kazlat, de mivel vizes volt, nem bajlódtak vele, betörték a konyhaablakot és be akartak tömi a házba. Ifj. Benének időközben sikerült elmenekülnie. elrohant a közeli laktanyába és onnan akart segítséget hozni. Mire visszajött, akkorra a támadók már elvonultak, csak a sebesültek maradtak ott és Széli János nagykése. A sebesülteket beszállították a kórházba. A Bene-család tagjai elmenekültek, csak az öreg Bene maradt odahaza, aki azt mondta: — Maradok! Nyitott ajtónál aludtunk eddig is, nem ártottunk mi senkineük sem, nincs félnivalónk. S azon a napon nem történt semmi. Másnap az öreg Benét az egy km-fe lévő csorda- kútban találták meg. Az ellenforradalmi banda ténykedése még ezzel sem ért véget. P. Szabó Károly és társai éjnek idején megtámadták Podgorsek Károly 60 éves tüdőbeteg embert, akinek mindössze annyi volt a „bűne“, hogy 1945-ben ő szervezte a faluban a Magyar Kommunista Pártot. P. Szabó Károly és társai éjnek idején betörtek Podgorsek Károly lakására, egy vasrút5 ial agyba-fő- be verték, összerugdosták, majd kivonszolták az eszméletlen embert az udvarra és ott tovább ütlegelték. A kinti levegőn Podgorsek kissé ma* gához tért, amikor hallotta, hogy az egyik ellenforradalmár azt mondta: — Dobjátok be. S ezt valószínű P. Szabó Károly mondta társainak és a közeli kútra gondolt, mert amikor magához tért Podgor- seik elvtárs, az udvaron ásott kút mellett találta magát. Hogy mégsem dobták a kútba, nyilván azért, mert még volt más dolguk és azt is el akarták intézni. P. Szabó és társai Kovács Ferencné volt tanácselnök lakása elé vonultak, ahol szintén fenyegetőztek. beverték az ablakot, a levegőbe lőttek s közben kiabálták: — EI- nokasz- szony! Itt vagyunk, most végrehajtunk! így zajlottak az események, azt lehet mondani, hogy minden becsületes embert megfélemlítettek és közben előkészítették a talajt, hogy a tanácsházánál megtörténjen a változás és a község vezetésére ún. „forradalmi bizottságot“ választottak. A „nemzeti bizottság“ jegyzője Hoffer László volt horthysta főszolgabíró lett és a nemzeti bizottságban helyet foglalt Kele Máté háborús bűnös kulák. Majd megalakult a községben a vésztörvényszék, amelynek vezetőjévé egy horthysta ezredest nevezett ki a „közsági forradalmi nemzeti bizottság“; A vésztörvényszék feladatának tartotta, hogy összefog- do^sa a község kommunista funkcionáriusait, tanácsvezetőket és a helyszínen ítélkezzenek felettük. A nemzetőrségben természetesen helyet foglaltak Szekeres és Hajnal, Juhász János és társai, akik a szentmártonkátai ellenforradalmi tüntetést szervezték és végrehajtották. Hogy további céljaikat nem tudták megvalósítani, az nem rajtuk múlott. November 4-én a munkás-paraszt hatalom megvédésére segítségre siető szovjet katonák Szentmárton. kátára is bevonultak. A gyilkos ellenforradalmárok egy része disszidált, mások pedig a szentmártonkátaiak köz- megelégedésére bíróság előtt felelnek tetteikért. Részlet „Az ellenforradalom támadása a néphatalom ellen Pest megyében” rímű a Kossuth Könyvkiadó kiadásában rövidesen megjelenő füzetből. Horthysta főszolgabíró és ezredes a nagyközség élén
