Pest Megyei Hirlap, 1957. május (1. évfolyam, 1-26. szám)

1957-05-30 / 25. szám

1957, MÁJUS 30, CSÜTÖRTÖK '-"i&Círtap 3 Összefognak az újtelepiek Jól sikerült párt nap Tárnok—Újtelepen Tárnok-Újtelepen az októ­beri ellenforradalom óta a napokban először tartottak pártnapot. A vezetőségi ta­gok személyesen hívták meg a lakókat, párttagokat és pártonkívülieket egyaránt. A párthelyiség egyszerű és ragyogó tiszta. Hófehér kis- függönyök az ablakokon, fé­nyesre súrolt padok, s a falon Lenin-kép díszük. Az előadói asztalt a pártvezetőség a hallgatók tiszteletére virág­gal rakta tele. A pártnapot Padányi Fá­biánná, a pártszervezet elnö­ke a pártvezetőség nevében köszönettel nyitotta meg. Az újtelepi dolgozóknak köszönték, hogy megvéd­tek a párt helyiségét az ellenforradalom idején. Az előadást Bori Rudolf elv­társ, az MSZMP járási intéző bizottságának elnöke tartotta. Beszélt arról, mit jelent a magyar népnek a szovjet nép barátsága, honnan emelt fel bennünket 1945 április 4-én a Szovjetunió. Szép beszédét József Attila és Ady Endre verseivel tarkította, annak bi­zonyítékául, hogy mi lett vol­na a magyar nép sorsa, ha nem szabadítják fel. „Urak or­szágában jaj annak, aki nem úr és nem bitang“ — idézte József Attilát. Példaként emlékeztetett arra a herceg Eszterházy uradalmában még 1936- ban is érvényben volt „munkatörvényre'’, amely szerint a herceg engedé­lyezte cselédeinek még azt is, hogy kivel háza­sodhatnak össze. Bori elvtárs szavait érdeklő­déssel. szinte áhítattal hallgat­ták. Megdöbbenés, gyűlölet ült az arcokon akkor is, ami­kor az imperialista uszítás céljairól szólott. Elmondotta, hogy például egy olyan lég­gömb árából, amelyből a röp­cédulákat szórták megyénkre, három családi házat lehetne építeni. Jó volt ez a pártnap. Min­denkinek tetszett. Különösen az esett jól a hallgatóknak, hogy napi gondjaikról is be­széltek. Legtöbbet a Hazaté­rők útjának rendbehozása fog. lalkoztatta őket. A Hazatérők útjáról min­denkinek a finnországi tavak vidéke juthat eszébe. Egy­mást érik itt a különböző nagyságú, mélységű pocsolyák, gödrök. Erre az útra jármű­vel nem lehet bejutni. Ha va­lakit mentő vinne el, előbb ölben kell innen az út széléig cipelni. A kommunisták elhatá­rozták, nem nézik tovább tétlenül az elhanyagolt utat, az újtelepi lakók életének megrontóját. A pártnapon tehát úgy döntöttek, hogy összefognak az újtelepiek és közösen rend­behozzák az utat. Ki munka­erejével, ki pénzével, de hoz­zájárul e fontos községi gond megoldásához. Marosi Éva Ismerjük meg és terjesszük a Pest megyei Hírlapot A monori járás több alap­szervezetében jártunk. Beszél­gettünk az elvtársakkal a Pest megyei Hírlap terjesztéséről is. A pártelnökök többé-ke- vésbé ismerik, olvassák la­punkat, de a tagság, a pár- tonkívüli dolgozók még nem igen fizetik elő. Egy-két párt- szervezet — mint az ecseri is —. tervezi, hogy taggyűlésen foglalkoznak maid a megyei sajtó jelentőségének méltatá­sával. A pártszervezetek többsége azonban arra vár. hogy csu­pán a posta törődjön a lap terjesztésével. Nem látják, milyen segítséget kaphatnak munkájukhoz lapunkon ke­resztül. A nagykátai járásban is a titkári értekezleten beszéltek a megyei sajtó olvasásáról, elő­fizetéséről. Amikor azonban körülnéztünk, a pártvezetősá- gi tagoknál sem találtunk la­pot, s alig egy-két elvtárs is­merte. Sokan kérték azt tőlünk, még több cikket írjunk a me­gyéből. Mi ennek a kívánság­nak eleget teszünk, elfogadjuk a bírálatot. De szeretnénk, ha a pártmunkások, a pártonkí- vüli dolgozók is segítenének bennünket. Nemcsak bírála­taikkal, hanem írásaikkal, tá­jékoztatásaikkal, hogy még színesebbé, érdekesebbé, sok­oldalúbbá tehessük. s minél több dolgozó megszeresse a Pest megyei Hírlapot. Ragaszkodjunk a mintaalapszabály alapelveihez A mezőgazdasági termelőszövetkezetek alapszabályszerű működéséről A Magyar Közlönyben rendelet jelent meg arról, hogy a meg nem engedett nyeresé­get árkiegyenlítési forgalmi­adó formájában vonhatják el. Az Országos Árhivatal elren­delheti, hogy az állami válla­lat, szövetkezet, kisiparos, vagy kiskereskedő, mint ár­kiegyenlítési forgalmiadót fi­zesse be azt az összeget, amely­hez az árellenőrző Vizsgálat megállapítása szerint meg nem engedett módon, a törvényes rendelkezések figyelmen kívül hagyása, vagy helytelen alkal­mazása következtében jutott. Minden ilyen rendelkezés csak egyszeri befizetésre vonatkoz- hatik és ez ellen jogorvoslat­nak nincs helye. A kormány lehetőséget adott arra, hogy a termelőszövetke­zetek az érvényben levő mintaalapszabály alapelveit betartva, a helyi viszonyok­nak megfelelően, módosítsák alapszabályukat. Több mező- gazdasági termelőszövetkezet azonban túlzásba vitte ezt. Megyénkben is akad néhány olyan termelőszövetkezet, amely eltér a mintaalapsza­bály alapélveitől. A ceglédi Augusztus 20 Termelőszövet­kezetben például a termés­nek 40 százalékát megkapják a tagok és 60 százalék marad a fennálló kötelezettségek tel­jesítésére, a tartalékalapra és a jövő évi üzemi költségekre. A nagykőrösi Vörös Október Tsz-nél is hasonló a helyzet, azzal a különbséggel, hogy ott 50—50 százalékos az arány. Van olyan termelőszövetkezet is, ahol a kapásoknak egy ré­szét kiadták részesművelésre, mint például a tatárszent- gyorgyj Új Alkotmánynál. De előfordul az is, hogy egyes tsz-ekben a munkanap az el­osztás mércéje. [Isii látásra úgy tűnik, mint­ha az efféle új módszerek egyike-másika jobb elosztást tenne lehetővé, s ösztönzőb­ben hatna a tagságra, mint a munkaegységelszámolás. A va­lóságban mégsem ez a hely­zet, Ha ugyanis a szövetkezeti tag mintegy részesművelés­ben dolgozik, s a termés 40 százalékát kapja, a földek kü­lönböző minősége és termés­hozama miatt örökös a civó- dás, az egyenetlenség. Nyil­vánvaló ugyanis, hogy ilyen jövedelemrészesedés mellett az jár jól, aki a jobb földön kevesebb munkával is meg­termel annyit, vagy még töb­bet, mint tagtársai a rosszabb minőségű földeken. Ha pedig nem egy-egy meghatározott területről részesedik a szö­vetkezeti tag, hanem összead­ják a termést, s úgy osztanak 40, vagy 50 százalékot, megint csak bajos az elszámolás, mert d munkanap lehet az érték­mérő és így a szorgalmas, jól dolgozó tag sem keres többet, mint a hanyag, lusta. A részesművelés megnehezíti a nyilvántartást és a tervsze­rű gazdálkodást is. A zár­számadáskor sok vitára aid al­kalmat, de nemcsak a zár­számadáskor, hanem év köz­ben is, hiszen számos munkát, így például a bognár, a ko­vács, a fogatosok munkáját nem lehet részesművelésbe adni. Még nagyobb a bonyo­dalom az állattenyésztésben. Az itt dolgozó tagok arány­talanul magas jövedelemre tesznek szert a szövetkezet többi dolgozójával szemben, A növénytermesztés különbö­ző ágait sem egyformán érin­tené ez az újfajta bérezési forma. Van néhány olyan termelő- szövetkezet is a megyében, ahol nem tartották be a háztáji föld­terület nagyságára vonatkozó előírást. A nagykőrösi Sza­badság Tsz-ben — amely egyébként a megye legjobb szövetkezetei közé tartozik — némelyik család háztáji föld­területe a 2—2,5 holdat is el­éri. Márpedig a háztáji terü­let ilyen arányú növelése el­vonja a közös munkától a ta­gokat és ennek megfelelően csökken a közösből eredő jö­vedelem. Néhány helyen, mint például a kemencei Üt a Szo­cializmushoz Termelőszövet­kezetben a könyvvitel körül vannak súlyos hiányosságok. E hibák elkerülése, az ügyvitel egyszerűsítése és a szövetke­zeti demokrácia továbbfejlesz­tése érdekében szükségessé vált újra meghatározni azo- | kát az alapelveket, amelyek | nélkül a szövetkezet nem szó- | eialista gazdasági forma. Ezek 1 a következők: A tagok földjüket, állatai- § kát és egyéb termelőeszközei- | két a háztáji gazdaság kivéte- \ lével a szövetkezetbe bevi-1 szik; a szövetkezet működését | éves termelési terv alapján | szervezi meg; a termelés minden ágában | közös gazdálkodást folytat, a § munkát o tagok közösen vég- 1 zik és a termékeket közösen | értékesítik; a közös jövedelmet a vég- § zett mimika alapján osztják el, | a teljesítményt a munkaegy-f ség alkalmazásával mérik; | fel nem osztható szövetke-1 zeti alapot létesítenek, amit | évről évre a jövedelemnek 1 legkevesebb 5 százalékával \ növelnek; szociális és kulturális ala- \ pót létesítenek; a szövetkezet gazdálkodásá­ról folyamatosan hiteles köny­velést vezet, !költségvetési zár­számadást készít; már a megalakuláskor ren­delkezik a nagyüzem előnyeit biztosító területnagysággal és taglétszámmal; a törvényeket és rendelete­ket betartja, gondoskodik a tagok szocialista szellemben való neveléséről. Megyénkben a legtöbb ter­melőszövetkezet a fentemií- tett alapelvek szerint műkö­dik és szükséges, hogy a he­lyes útról letért termelőszö­vetkezetek is visszatérjenek a szocialista nagyüzemi gazdál­kodás kipróbált, járható út­jára. Annál is inkább fontos ez, mert a jövőben csak az a termelőszövetkezet részesül­het állami támogatásban és a Magyar Nemzeti Bank csak annak folyósít hitelt, amelyik szabályszerű pénzügyi tervet készít, betartja a pénzgazdál­kodásra vonatkozó nyilvántar­tások és könyvek rendszeres vezetésére megállapított sza­bályokat. Csakis a mintaalap­szabály alapján működő ter­melőszövetkezetek képesek a bővített újratermelésre és a zavartalan gazdálkodásra. A pincérek új „illemkódexe“ A felszolgálói munka szín* vonalának emelése és az egészségügyi köxzetelmények megtartása érdekében a Ke­reskedelmi, Pénzügyi és Ven­déglátóipari Dolgozók Szabad Szakszervezetével egyetértés­ben a belkereskedelmi minisz­ter elrendelte, hogy a közét- keztetési egységek vezetői szi­gorúan ellenőrizzék az éttermi dolgozókat. A vendégekkel közvetlenül érintkező dolgozók öltözéke egyöntetűen fekete nadrág, fe­kete cipő, teljesén csukott fe­hér vászonkabát és fekete csökornyakkendő. Az osztá­lyon felüli szállodák éttermei­ben, az I. osztályú éttermek­ben és zenés szórakozóhelye­ken a vállalat igazgatója fe­hér vászonkabát helyett a sö­tét anyagból készült kabátot is engedélyezheti, amelyhez fehér inget és egyszínű, hosz- szú fekete nyakkendőt kell viselni. Nyári hónapokban a vállalat igazgatója az üzletve­zető javaslatára a nyakkendő viselése alól felmentést adhaL A felszolgálók munkahe­lyükön ápolt külsővel kötele­sek megjelenni. Azt a felszol­gálót, aki ismételt figyelmez­tetés ellenére sem tartja meg a külső ápoltságra vonatkozó rendelkezéseket, az üzletveze­tő jogosult a munka felvételé­től arra a napra eltiltani. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiHiiiiMiHiimiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitnr Kirándulás a Dunakanyar környékén líTegkezdte J-V-L száaiáró Tcnyészbaromfi-akció a megyében A Földművelésügyi Minisz­térium utasítására a Pest me­gyei Tanács állattenyésztési osztálya tenyészbaromfi-akciót indított. Az akció céljáról az alábbiakban tájékoztatott ben­nünket Mikolai Ferenc elv­társ, az állattenyésztési osz­tály vezetője. — Tavaly október óta nagy kár érte a megye! tenyészba- romfi állományát. Különösen a termelőszövetkezeted ba- | romfiállománya ment tönkre. | 1956 tavaszán 62 165 baromfit j tartottak a szövetkezetek. Az § idei tavaszi állatszámláláskor | azonban csak 15 200-at talál- | tunk. — Az akció célja a tenyész- 1 állomány minőségi javítása, jj ami termékhozam emelkedés- | hez vezet. A július 15-ig hoz-1 zánk — a községi gazdasági § felügyelőkön keresztül — be-1 érkezett igénylések elbírálása 1 után 2000 kakast. 200 pulykát, I 200 libát és 50 kacsát adunk | a termelőszövetkezetek, cső-§ portok és a mintaközségek | egyéni tenyésztői részére. Az 1 elbírálásnál figyelemmel le-1 szünk arra. hogy egy-egy sző-1 vetkezetbe, községbe csak | azonos fajtájú baromfi, vízi- | szárnyas kerüljön. : Amint értesültünk róla. a 1 tenyésztők bizalommal lehet- I nek az akciók iránt, mert fia- 1 tál — 8 hónaposnál nem idő-1 sebb — fajtatiszta, jól fej-1 lett és betegségektől mentes | tenyészállományt kapnak. Az 1 árak is kedvezőek; egy-egy 1 kakas, vagv kacsa a tsz-eknek 1 50. a pulyka és a lúd pedig I 90 forintba kerül. Az egyéni | igénylők a kakasokért 70. a | kacsákért 85. a pulykákért és | ludakért 120 forintot fizetnek. 1 4 KISMALAC % DAJKA or­szágjáró ki­rándulásait a bu­dapesti Hunfalvy János Gimnázium. Első útjuk Pest megyei körutazás volt Visegrád és Esztergomon ke­resztül Dobogókő felé. Két. lányokkal „tömött“ Ikarus kocsi indult va­sárnap Visegrád- ra, hogy a törté­nelem találkoz­zon az ifjúsággal és szépséggel, a természet pedig a vékonylábú lá­nyok nevetős örö­mével. Indulunk... Ko­csink könnyedén szalad a Duna fo­lyam irányát kö­vetve. Borzas fe­jek tágranyílt sze­mű kíváncsisággal tapadnak az abla­kokra. Elhagytuk Leányfalut, a tahi szép ligetek is el­tűntek az ablak­ból. Nemsokára megpillantjuk az útjelző táblát. Vi­segrád ... utunk első állomása ez. Még körül sem néztünk igazán, máris ellepték az ásatások évszáza­dos romjait a su­hogó tarka szók- nyák, és süldő lá­nyok boldog neve­tését verik vissza- a köveik, . Nagyon szép. E táj minden sarka, szeglete csupa tör­ténelem. Itt, a vartokon zajlott le a középkori Ma­gyarország egész élete. A végtelen Duna felidézi a régmúlt idők em. léikét: Zách Klára tragédiája kísért. „Harangoznak délre, udvari ebédre, akkor mé­né Feliczián a ki­rály elébe...“ A romok között Mátyás szelleme lebeg. Szinte lát. juk a renaissance stílű várkastélyt, az akkori vendég­szobáikat hosszú­kás ablakaikkal. Biztos ki lehetett látni a visegrádi dunaszoros meg­kapó szépségű tá­jaira. s a túlsó part sötét, erdő­borította hegyei­re. Folytatjuk utunk Esztergom felé. Lassan elcsitul a zsongás. Erzsiké néni a táj földraj­zi kialakulásáról beszél. Mire az eszter­gomi székesegy­ház lábaihoz érünk, beborult az ég. A parkban százszorszépeik hajladoznak, ugyanazon a he­lyen, ahol Simor cardinális nyug­talan léptei ta. posták a földet, az udvaron római síremlék hever, mint ottfelejtett jel a múltból.. s Megnéztük a szé­kesegyház krip­táját is. de jajt az ásatások töre­dékei, az ünne­pélyes királyi há­lószobák után már úgy vágyik a gyermekszív a szabadba. Elindu­lunk tehát Dobo­gókőre. Megérke­zéskor szemerké­lő eső üdvözölt, Sebaj .. -. megin­dul a játék és minden kirándu­lás fénypontja, a virágszedés. Illa- tos akácokkal rakják tele a ko. csiliat és nem tud­juk biztosan, a méz szaga, vagy az ifjúság illata olyan bódítő a hű­vös erdőben, ahol a gyermekek és a fák jó barátoki A merre csak ■ÁL nézünk, az egész tájat felve­ri a boldog, fel­szabadult neve­tés. Gesztelyi Valéria Kis hibás áruk, leszállított áron! alkalmi Aruk h A ID BUDAPEST, RÁKÓCZl-ÚT 20—22. gós árpaszemeket, hogy ha- 1 marosan erős csontú, vasta- | godó lábakon ugrándoztak, 1 formásodtak, szép sorjában | testesedtek ... A végén már§ az édes anyatej pár napos ? izét is elmosta émlékükbeni a két dajka különbnél-különb | fajta ízes elemózsiája. És ma? | Csodás, kerek sonkájú ál- § latok lettek belőlük. S az is 1 nyilvánvaló igazság lett, | hogy a zsírosbödönök meg-1 töltői, a 'kocák, hízók igen | kényes jószágok ám! A tisz- | taságot — minden ellenkező | híreszteléssel szemben — 1 nagyon is szeretik. Az új | alomnak úgy örülnek, mint | a jó eléségnek. Nagyon sze- \ rétik a csendet is és nagyon 1 meghálálják a gondosko- \ dóst..; Hiába, nem könnyű mes-1 térség a malacnevelés. Hát- | ha még messzebb nézünk a | saját kapuinkon! Mert az | igaz, hogy U zsírosbödön na- | gyón fontos tartozéka az | éléskamráknak. De ugyan-1 ilyen fontos, hogy az ország | zsírosbödöne is tele legyen... | A történetet a Gödöllői | Kisállattenyésztési Intézetül töl 'kaptuk. Aki nem hiszi. \ járjon utána. . . | — e. j. — 5 a hívatlan vendégeiket. Kéz­ből etették csakhamar az el- anyátlanodott négy árvát. Jaj, amikor megszülettek, már akkor is volt velük baj! Előbb úgy látszott, hogy holtan jönnek a világra. Er­re szép buzgalommal meg- dörzsölgették a szívük tájé­kát. Meleg vízbe mártogat- ták őket. De rögtön meg is nyikkantak! Élnek, élnék! — kiáltozták örömmel. Most meg külön válogatva krump­lit tartottak eléjük. S az el­választott helyen gondozott, sebes oldalú picinyek a be- cézés és szeretet melegében hamar rájöttek, milyen jó is az az eleség, ha szerető szívű dajka adja elibvik. A két nevelő nagyon a kedvükben járt. Megnézték a gyenge lábakat. Mit te­gyenek a pici malacokkal, hogy ne csak a sebük gyó­gyuljon, hanem a csontjuk is erősödjék? Hát minden dél­ben jóféle pörkölt árpát nyújtottak nékik a tenye­rükből. Ez a csemege igazán ízlett a négy kedvencnek. Úgy megkedvelték a ropo­Még a télen jöttek a vi­lágra. A sok száz turcsiorrú kismalac közül azonban né­hány hét múlva — némi kis családi perpatvar közben — négynek kidöfték az oldalát haragvó testvérei! — Végük van! — legyin­tett lemondóan a doktor, aki csak az orvosi szabályo­kat látta s nem „szívből“ vizsgálta a négy kis életre- vágyó. szeretetreéhes kug­ligolyót. A két ápoló „női“ szíve nem hallgatott az orvos szavára. Fújt a szél, havazott na­gyon, s ők vékába rakták, meleg szénába, rongyokba bugyolálták mind a négyet. Usgyé velük a szomszéd üres ólba! Majd ők megmu­tatják, lész még a kis vérző oldalú gombócokból kétmá­zsás hízó! Pedig a cigányók is ott tébláboltak már körülöttük. Nincs mit bajlódni a kis se­besültekkel úgysem! Jó lesz nekik a putriban egy esti vacsorára — félfogra. Ám a két nevelő elküldte

Next

/
Thumbnails
Contents