Pest Megyei Hirlap, 1957. május (1. évfolyam, 1-26. szám)

1957-05-26 / 22. szám

2 ""i'ffírlan 1957. MÁJUS 26, VASÁRNAP Numtmiiiiiiiummiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiuiuiim S £ t A Dunakanyari vendéglátás | ! ' — és egy kérdés \ | A Váci és Buda környéki | | Vendéglátóipari Vállalat 101 | cukrászdával, 11 kisvendég- | | lővel és étteremmel, 9 ital- § 1 bolttal, 2 szállodával; a i | földművesszövetkezetek pe-1 | dig 2 étteremmel, 4 kisven-1 | déglővel és 3 cukrászdával | | állnak az üdülők és szóra- | I kozni vágyók rendelkezi-1 | sere (a mozgóárusokról nemi | is beszélve). | A Dunán (Zebegény és § | Vác között) motorcsónakok I | „vendéglátóipari“ ellátás- 1 | ban részesítik a csónakázó- 1 | kát. Ez mind nagyszerű do- | 1 log. * | Visegrádon változatlanul | | nincs szálloda. | Ez is tény. És a kérdés: | | — A helyi illetékesek ezt | | miért nem veszik észre? | Smitiiiiiiiimimiiimmtiiiiiiiiihiiiiiiiifiiiminmiimtinmim Öjabfc 29 disszidens tért haza Jugoszláviából A jugoszláv belügyi állam­titkárság közlése szerint az elmúlt napokban újabb 29 magyar disszidens tért haza Jugoszláviából. Az októberi események kezdete óta eddig Összesen 2321 menekült tért vissza Jugoszláviából Ma­gyarországra. Jó hír gépkocsivezetőknek: Megszűnik a szembe fényszórózás Az Egyesült Izzóban olyan autólámpát szerkesztettek, amely megfelel a legújabb nemzetközi követelményeknek. Az aszimetrikus, kétfonalú — sofőmyelven „bilux“ — ottfó- fényszóró a gépkocsi előtt csak az úttest jobboldalára vetíti fényét. Sokkal nagyobb távol­ságra, mint az eddigiek. Ezzel megszűnik a gépkocsivezetők éjszakai „réme", a szembe fényszórózás. Az új autólámpa használatával biztonságosabb a sebesség fokozása és megelőz­hetőek az éjjeli balesetek­Az aszimetrikus autófény­szóró prototípusa elkészült és már tömeges gyártására készül az üzem. __________ M egnyitották a párizsi vásárt Szombaton délelőtt meg­nyílt a hagyományos párizsi vásár, amelyen 13 300 kiállító Vesz részt. Magyarország is a kiállítók között szerepel. Már a vásár első napján nagy érdeklődés nyilvánult meg a magyar ipar és mezőgazdaság kiállított cikkei iránt. Gazdasági helyzetünkről, a külföldi kölcsönök kérdéséről, a diplomáciai kapcsolatokról nyilatkozott a Külügyminisztérium szóvivője Szombaton délelőtt 11 óra­kor a magyar Külügyminisz­térium sajtóértekezletet tar­tott, amelyen Gyáros László szóvivő válaszolt a kül- és belföldi sajtó képviselőinek kérdésére. Bevezetőben részletesen ele­mezte gazdasági helyzetünket és elmondotta, hogy kalászo­sokból jó közepes termést vá­rnák és gyümölcstermésünk is jobb lesz, mint a múlt év­ben volt. Az ipari termelésről szólva hangsúlyozta, hogy ter­melésünk rendjét nagyrészt helyreállítottuk. A miniszté­riumi iparban a teljes terme­lés március elsején 92 száza­léka volt az előző évinek. Széntermelésünk 84 százaléka a tavalyinak. A kiskereske­delmi áruforgalom jelentősen emelkedett. A munkásik reál­bére ebben az évben — az áremelés figyelembevételével is — 14 százalékkal nőtt. A külföldi kölcsönnel kap­csolatos kérdésre Gyáros László elmondotta, hogy a kormány fenntartja januári nyilatkozatát, amelynek ér­telmében hajlandó nyugati or­szágoktól kölcsönt felvenni, Országszerte mind több he­lyen alakulnak újjá a Magyar —Szovjet Társaság szervezetei, s tevékenységük alapjául vál­tozatos, érdekes programot dolgoznak ki. Az MSZT Csongrád megyei szervezete a nyár folyamán több kiállítást rendez a megye községeiben a szovjet nép éle­téről. Szegeden előadásokra készülnek, amelyeken a szín­ház művészei és az üzemi szín­játszó együttesek szovjet szer­zők műveit mutatják be. A szegediek programjában több kiállítás és a Szovjetunióról szóló élménybeszámoló rende­zése is szerepel. Tervbe vették azt is, hogy a város értelmisé­gi dolgozóinak segítségével szovjet tudományos könyveket, cikkeket fordítanak. A Magyar—Szovjet Társa­ság Tolna megyei elnöksége úgy tervezi, hogy elsősorban kulturális területen tevékeny­kedik. Rövidesen előadói mun­kaközösséget szerveznek, tőkés országokkal kapcsolatos diplomáciai viszonyra káros hatást gyakorolt az októberi el­lenforradalom. Ezt a konflik­tust nem kerestük, hanem ránk kényszerítették. A to­vábbiakban arról beszélt, hogy mindinkább bővül azoknak a kormányoknak köre, amelyék visszaakarják állítani a kapcso­latok október előtti formáját. | A magyar kormány a maga ré­széről mindent megtesz, hogy ezt a folyamatot meggyorsítsa. Ezután a magyar—osztrák vi­szonyt elemezte, s elmondotta, hogy sok olyan függő kérdés j van még, amelynek megoldása i az osztrák kormánytól függ. Például még nem vonták visz- sza azt a tilalmat, amelyet az osztrák kormány rendelt el sport- és kulturális találkozók­ra. Végül két kérdéssel foglalko­amelynek tagjai a Szovjetunió történelmével, irodalmával, földrajzával ismerteti meg az érdeklődőket. Ezenkívül több közös programot akarnak meg­valósítani a Hazafias Népfront­tal és á Nőtanáccsal is. Több százan — közöttük a bányászati és az erdőmérnöki főiskola tanárai, hallgatói — vettek részt a napokban azon az ünnepi összejövetelen, ame­lyen újjáalakult az MSZT sop­roni szervezete. A gyűlés rész­vevői közül többen javasolták, hogy az MSZT soproni elnök­sége öntevékenyen, a helyi le­hetőségek figyelembevételével járuljon a szovjet és a magyar nép barátságának elmélyítésé­hez, a Szovjetunióról szerzett ismeretek gyarapításához, ren­dezzen kiállításokat, s az is­meretterjesztő és műsoros elő­adásokra hívjon meg szovjet embereket is. A napokban ala­kult meg Heves megyében és Egerben is az MSZT elnöksége. zott. Az egyik a vezetők és a tömegek közötti kapcsolatok megteremtésének problémái egyes szocialista országokban. Itt a kínai példát említette, ahol a kommunista vezetők és miniszterek órákat töltenek fi­zikai munkával. Hangsúlyozta, hogy a kínai elvtársak módsze­rei fontos tanulságot hoznak minden kormány számára. S ezeket a módszereket tanul­mányozni kell. A másik Gomulka elvtárs legutóbbi beszédéhez kapcsoló­dó kérdésre adta meg a vá­laszt, amelynek értelmében ki­emelte Gomulka beszédének lényegét: proletariátus diktatú­rájának a megteremtése, a ter­melőeszközök társadalmi tu­lajdona, a proletárnemzetközi­ség szellemének ápolása, a szo­cializmus építése — a fő do­log. az elmúlt év azonos idő­szakához képest az áru­forgalom — összehason­lítható árakon — 19,8 szá­zalékkal magasabb és to­vábbra is a ruházati cik­kek vásárlása emelkedik ki 41,7 százalékkal. Május 10-e körül a forgalom mind az alapvető élelmisze­rekben, mind a ruházati cik­kekben és egyes műszaki árukban — a részleges árren­dezés hatására — átmenetileg emelkedett. A negyedévi áruforgalmi tervek teljesítésében az Áru­házak Igazgatósága, a Buda­pesti Iparcikk Iroda vállala­tai érték el a legmagasabb eredményt. Itt közrejátszott az árrendezés következtében megnőtt vásárlásnövekedés is. Az árrendezés egyébként az áruforgalom nagyságá­ra, összetételére az árren­dezést megelőző és követő egy-két nap kivételével lényeges változást nem hozott. A tervgazdasági főosztály statisztikája azt is megállapít­ja, hogy az április 1-i állapo­tokhoz képest bizonyos mér­tékben nőttek a raktárkészle­tek. Különösen a földműves­szövetkezeti kiskereskedelem­ben, ahol a szövetkezetek az elmúlt év azonos időszakának megfelelő árukészlettel ren­delkeznek. ha ezek gazdaságilag előnyö­sek, s politikai feltételektől mentesék. A diplomáciai kapcsolatokat illetően arról beszélt, hogy a Növekvő raktárkészletek, normális forgalom Helyzetkép az árrendezés után A Belkereskedelmi Minisz­térium tervgazdasági főosztá­lya statisztikát állított össze az április 1 és május 15 közöt­ti idő áruforgalmának alaku­lásáról. Megállapították, hogy Kiállítások, előadások, szovjet tudományos művek fordításai az újjáalakuló MSZT-szervezetek programjában Elétek tesszük ma i. szeretet virágait... a zon gondolkodtam, honnan, kitől eredt az a gondolat, .'’I hogy május utolsó vasárnapját — gyermeknappá avas­suk. Akárki volt — melegszívű, igaz ember lehetett, édesanya, vagy édesapa, akinek bizonyára szintén voltak gyermekei; ne­vetősarcú, selyemhajú kislánya, kisfia. Most már hozzátarto­zik a május virágbontó, tavaszpompás ragyogásához az örömtől izzó gyermekarcok bája, az ajándékozás lázában vásárolgató szülők meghatott figyelmessége. Hiszen lehet-e másként, nem fűzi-e össze milliónyi szál a gyermeket és a tavaszt, a termé­szet hajnalát és az apró emberpalánták fejlődését? Soha nem fogom elfelejteni azt a szív szór ongalóan megható jelenetet, amelynek tavaly ilyenkor, a gyermeknapon tanúja voltam. Egy barátom családjánál töltöttem a vasárnapot. Ti- tokzatoskodva előre megmutatták nekem a szekrénybe rejtett 'kedves meglepetéseket: „látod, ez Marikáé, amott pedig a kis Pityu játékai". Leírhatatlan örömujjongás kísérte a játékok szétosztását — míg egyszerre csak összesúgott a két kicsi, ki- somfordáltak, s pár perc múlva hatalmas virágcsokorral meg­rakodva tértek vissza. „Anyucika, apuka, most nektek csiná­lunk gyermeknapot“ — és kezébe nyomták a csokrokat a meg­hatott, fiatal házaspárnak. Gyermek és szülő, gyermek és nevelő — e hármas kör kap­csolódik egybe ezen a napon, eltéphetetlen egységbe, mintegy figyelmeztetőként: szülök, nevelők, drága kincs van rátok bízva, óvjátok, védjetek! És — bár nem akarok ünneprontó lenni — higgyétek el, kedves szülők, nevelők, soha olyan nagy szükség nem volt a szoros kézfogásra, gyermekeitek álma feletti őrkö­désre, mint ma. Az ünnepi meghatottságba más elemek is ve­gyülnek. Vegyük csak sorra őket, kell beszélni a fájó, nehéz dolgokról is. Nálunk tavaly ellenforradalom volt. Zivataros, nehéz idők — s lehet-e tagadni, hogy a gyermeklelkekben is vihart kavart, olyan vihart, amely felbolygatja a tiszta lelkek nyugalmát. Nyolc-tízéveseink nem egy helyen fegyvert kaptak a kézbe, mérgező tanokat ültettek el fogékony szívükbe — s nekünk számolni kell azzal a ténnyel, hogy sok gyermeket meg kell tanítanunk — újra gyermekké lenni. S a honi gondok mellett ugyan ki tagadhatná el, hogy a nemzetközi élet egén is sok­szor felhők gyülekeznek, hogy féltenünk kell gyermekeink hol­napját, egészségét a tömegpusztító fegyverektől. Eugenie Cot­ton asszony, a neves francia békeharcos, arra intette gyermek­nap előtt a szülőket; tegyék május utolsó vasárnapját közös összefogásuk nagy seregszemléjévé, mondják ki ismét hatá­rozottan: az anyák, apák mindent megtesznek, hogy gyerme­keik életét, egészségét megóvják. Lám — egy napsugaras májusi vasárnap mennyi gondolatot, mennyi problémát tárhat az ember elé. De kell, hogy ezekkel is foglalkozzunk, hogy az áradó szülői szeretet hullámverésé­ben el ne feledjük: nemcsak az ajándékozni tudást kell meg­tanulnunk gyermekeink érdekében. S most — hadd köszöntsem őket, otthonaink napsugarait: a gyermekeket. Kicsi magyarok, sókat kaptatok eddig is álla. műnktől, egyéntől, társadalomtól egyaránt — reméljük, még többet is adhatunk majd nektek. Elétek tesszük ma a szeretet virágait, ajándékait, s a költővel együtt megénekeljük a gyermeki szépség ezer csodáját: „Igéző vagy te nékem, Varázslat, révület, Csodálom tiszta trillád orrocskád és füled. Nyugodni tér belőlem, jóíz és bódulat Nyugodni tér, ha felnősz s az élet rám mutat“... Gyermeknapot ünnepelnek ma világszerte. Nyugaton épp­úgy, mint Keleten, hiszen van-e föld, ahol ma nem drága ér­ték a holnap nemzedéke. S ha köztünk, apák, anyák között vannak is nézeteltérések, politikai ellentétek, egyben nagyon egyet kell értenünk: össze kell fognunk, vigyáznunk, egyre jobban és jobban vigyáznunk gyermekeink életének következő éveire. Csécsey József KITTENBERGER K. A Kilima-Ndzsárótól Nagymarosig (7) Másfélnapi heverészés után megint jelentkezik nála az éhség, ezért reggel vadászni indul, bár nem érzi még magát egészen a régi erejében. Egy keskeny vízmosás mentén cserkészik, ismeri jól ezt a területet, itt szoktak turkálni a gombák és gumók, után a girik: a varacskos- disznók. Alig vizsgálódik egy kicsit a terepen, megpil­lant egy kis csapatot ezekből a tüneményesen csúnya, de az oroszlánok szerint nagyon ízletes állatokból. Egy kanból és három íkocaból áll a konda, s turkálnak, le­gelésznek, mit sem sejtve, ami egyenesen öröm a söré- nyes giri-vadásznak. Szimba lelapul a földre, s hihetetleji művészettel használva ki a legcsekélyebb fedezetet is, nesztelenül csúszni kezd a varacskos-disznók felé. A siker már biztosnak látszik, ott vannak előtte egy jókora ugrásra a girik, ekkor azonban észreveszi őt a vízmosás túlsó oldalán egy zebracsapat vezérménje, és ahogy előírják a póri törvényei, ugató nyerítéssel figyelmezteti a va- racskosokat a halálos veszedelemre. A girik jól ismerik a póri különböző vészjeleit, hi­szen nekik igazán nagy szükségük van minden baráti jóindulatra. Felkapják egy pillanatra otromba fejüket, s feltartott farokkal máris elrohannak nyílsebesen. Szimba feláll lelapultából, jó darabig követi a szemé­vel a menekülőket, azután nagyot nyal a szájaszélén, farkbojtjával oldalát ostorozza — ez Szimbánál a nagy felindultság jele — és odébbáll rosszkedvvel. Hiába, nincs szerencséje! A zebrámén az egész kör­nyéket felriasztotta, a vészjelet a tehénantilopok is át­vették, igy kénytelen üres gyomorral hazatérni a nyug­vóhelyére. De az üres gyomor rossz hálótárs, az alvás csőik egy-két óráig tudja elnyomni az éhség gyötrel­meit, ezért •már kora délután elindul a víztócsa felé, abban a reményben, hogy elcsíp ott egy ivóra érkező vadat. És valóban jónak látszik a számítása, mert alighogy a tócsa közelébe ér, rögtön közelgő paták dübörgése üti meg a fülét. S ami Szimbának még jobban esik. a dü­börgést a reggeli zebrámén nyerítése kísérte! Szimba érti a póri nyelvét, megérti hát egy-kettőre a nyerítés­ből, hogy a mén egy másik zebrával közeledik a víz­hez, s közben gyanútlanul játszadoznak egymással. A dübörgés egyenesen feléje tart. Szimba tehát lela­pul egy bokor árnyékában, s úgy meghúzza magát, hogy szinte teljesen elvész a rövid szteppefüben. Moc­canás nélkül figyel a dübörgés irányába, izgalmát csak meg-megránduló farkbojtja árulja el. Hogyne volna izgatott! Ha meglesz a zsákmány, vége az éhségnek, s a lakomát külön megédesíti, hogy bosszút állhat a reg­geli kudarc okozóján. Egyre közelebb jön a társával évődö zebrámén. Máris ott ugrándoznak előtte, s Szimbának megfeszül minden idegszála. A fiatalabb zebra észreveszi a leselkedő ha­lált, rettenve vágja fel a fejét, s meg is menekül egy hirtelen oldalugrással. A játszadozásba merült zebra, mén azonban nem kerülhette el a végzetét. Szimba egy szempillantás alatt rávetette magát, s két első mancsá­val megragadva, csavarni kezdte a fejét. Gyorsan akart végezni zsákmányával, de a fogás, hogy, hogy nem, most nem sikerült teljesen, bizonyára alig begyógyult sebesülései miatt. A mént ugyan földre rántotta, végzett is vele egy-kettőre, de a vergődő ál­lat egyik rúgása közben a fejét érte, még hozzá oly sze­rencsétlenül, hogy a kemény zebrapata eltörte a felső tépőfogávak a hegyét. A harc hevében Szimba nem is vette észre foga sérü­lését, hanem azonnal a lakmározáshoz látott, $ abba se hagyta, míg jól nem lakott. Akkor lomhán, telezabált hasát szinte a földön húzva, a víztócsához ment, ott ivott egy nagyot, azután sietett vissza — már ahogy a hasa engedte — zsákmányának a maradványaihoz. A sietség nem volt oktalan, mert két éhenkórász tolvaj sakál máris ott settenkedett a közelben, hogy aztán a zsákmány hatalmas tulajdonosának megjelenésére el is iszkoljon nyomban. Szimba három napig feküdt a zebramaradvány kö­zelében. Két nap alatt teljesen fölfalta a zsákmányt, harmadnap pedig átadta magát az édes semmittevés­nek. Hanem ez a semmittevés mégsem volt olyan édes, mert akkor vette csak észre, hogy milyen nagy szeren­csétlenség érte. A felfedezés nagyon keserű gondolato­kat ébresztett benne. Leghatalmasabb fegyverének, felső tépőfogának nem. volt többé hegye, a máris je­lentkezett a fogfájás kínja. Igaz. ezt még csak eltűrte volna, de arra kellett gondolnia, hogy a törött foggal kezdődik az öregség, a gyengeség, ez pedig a vadonság- ban a legnagyobb szerencsétlenséget jelenti, mert jön a nyomában a nyomorúság, a vég... * Másnap Szimba kedvetlenül, morogva hagyta el a fekvőhelyét. Vadászni indult: ez lett volna utolsó va. dásznapia ezen a vidéken. Megérezte, és a távozó vad­nyomokból is látta, hogy a fűevők legnagyobb része el­vonult erről a területről, menni kell hát neki is a zsák­mányai után. A fűevők vonulásának megvan az oka. Néhány nap­pal korábban, sok kilométernyi távolságra Szimba ed­digi vadászterületétől, megáztatta az eső a leégett szteppét. A trópusi eső tüneményes gyorsasággal fris­sen zöldellö fűtakarót varázsolt a feketére pörzsölt ta­lajra. Az ilyen változást csodálatos módon azonnal megérzik a vadonság fűevő lakói, és máról holnapra odavándorolnak a szélrózsa minden irányából,, hogy dúskálkodjanak a sarjadzó fűben. (Folytatjuk.) V

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents