Pest Megyei Hirlap, 1957. május (1. évfolyam, 1-26. szám)
1957-05-25 / 21. szám
mm 1957. MÄJUS 25, SZOMBAT PEST MEGY kJCirlap Manapság, ha valamelyik üzemben, vállalatnál érdeklődik az ember a termelés jelenlegi helyzetéről, a választ az esetek csaknem mindegyikében azzal kezdik, hogy mi is történt, hogyan történt náluk októberben és azt követő hónapokban. Amennyire közös jellemzője volt az akkori időknek a pangás, a termelés csökkenése, a demagógia eluralkodása, ugyanúgy jellemzője lett a későbbi hónapoknak a munkafegyelem megszilárdulása s ezzel együtt a rend helyreállása. így volt ez a Szentendrei Papírgyárban is. Januárban visszakerült helyére a gyár munkásigazgatója, Csömör elvtárs. Kezdett megszilárdulni a munkafegyelem, növekedett a termelés és már arra is gondolhattak, hogy az ellenforradalom zűrzavarában született szakszervezeti főbizalmi rendszer helyébe a régen bevált formáknak megfelelően szak- szervezeti bizottságot válasszanak. A tizenegytagú bizottság március 29-e óta működik, s a kezdeti nehézségek leküzdése Után ma már joggal állíthatják tagjai, hogy munkájuk nem eredménytelen. A szakszervezeti bizottság tevékenykedésének is köszönhető, hogy újjáéledt a gyárban a sport- és kultúrélet. Rendszeresen tartanak atlétikai edzéseket, van kajakszakosztályuk, működik az énekkar, a tánccsoport. S amire talán a legbüszkébbek, a sakkcsapat, amely a nyolc papírgyártó és feldolgozó üzem sakkozóinak versenyében a második helyet tartja. A legnagyobb gondot természetesen a termelésre fordítja a szakszervezet. A munka termelékenysége fokozatosan emelkedik, fe körülbelül most érték el azt a termelési szintet, amelyet a múlt esztendő harmadik negyedében tartottak. Ehhez jelentősen hozzájárult a szakszervezet által irányított, a dolgozók kezdeményezésére született újformájú munkaverseny kibontakozása.; Gubcsay János gépvezető az új munkaversennyel kapcsolatban ezeket mondotta: — Most egészen másképpen versenyzünk. Semmi értelme, hogy erőltessük a gépet, aztán kocsiszámra hordják vissza a selejtet a „hollandiba“. A mennyiségre való túlzott törekvés minden esetben a minőség romlásához vezetett, ezért kellett megváltoznia a munikaverseny egész belső tartalmának. A versenyben elsősorban a minőség állandó javítására, a hulladék csökkentésére, szita- és nemezmegtakarításra, az állásidő csökkentésére, a munkafegyelem megszilárdítására, az anyagtakarékosságra, a gépek lelkiismeretes karbantartására törekednek a dolgozók. A munkaversenynek tehát a Szentendrei Papírgyárban is van létjogosultsága, mert a régről ismert „hajrá“ nélkül, fizikai megerőltetés nélkül is nagymértékben hozzájárul a gazdaságosabb termelés megteremtéséhez. A szakszervezetnek és a gyár dolgozóinak most arra kell törekedniök, hogy a versenyzésnek ezt a legalkalmasabb formáját tovább szélesítsék. A magyar bor méltó lesz hírnevéhez Beszélgetés az Agrártudományi Intézet kertészeti és szőlészeti szakoszt éiyának vezetőivel Az utóbbi időben sok szó esik a magyar borról. Az Agrártudományi Intézet- a közeljövőben ankétokat rendez erről az ország több szőlőtermelővidékén. Felkerestük az intézet kertészeti és szőlészeti szakosztályát, hogy érdeklődjünk, mi van a magyar borral. Valóban súlyos visszaesés volt tapasztalható a magyar szőlészetben az utóbbi évtizedekben — hangzott a felvilágosítás. — A szőlők kezelése nem volt kielégítő és sok ezer tőke elpusztult; mindkettő oka volt a minőségi és mennyiségi romlásnak. Ugyanakkor a környező államokban jelentősen fejlődött a bortermelés és a világpiacon erős versenytársunkká válnak. Pedig nekünk, magyaroknak óriási előnyünk van: boraink nagy részének a világ kevés helyén lehet párját találni; A továbbiakban elmondották, hogy a minőség romlásának nemcsak a kezelés volt az oka. Sorozatosan rossz volt az időjárás az elmúlt években a szőlőre. Ezért termett kevés, igazán minősíthető borunk. Az is elmaradt az 1947-es évitől, amelyet a svájciak joggal neveztek el „Jahrhundert Wein”- nak, az évszázad borának. A kormányzat nagy erőfeszítéseket tesz, hogy a magyar bor méltó legyen ismét világhíréhez. Gazdag szöiészetfejlesztési tervet dolgoztak ki. Folyik a szőlők kiválogatása, gondoskodás történik szaporítóanyagról, s megindult az újratelepítés. Különösen a toka j hegyaljai, a badacsonyi és általában a „történelmi” borokra fordítanak nagy gondot. | Gondos tanulmány készült az egész ország szőlőtermeléséről; lelkiismeretes, tudományos munka, amely megállapítja, mely fajták, melyik tájra valók, hol teremnek a legnagyobb mennyiségben és a legjobb minőségben. A termelőszövetkezetekben egyre nagyobb méreteket ölt a szőlőtelepítési akció és a nemes szaporítóanyag szétosztása. Segítséget ad az állam ahhoz, hogy a rendkívül nehéz talajforgatási munkát minél több helyen gépekkel végezhessék. Biztosították a növényvédelemhez szükséges rézgálicot, Mindez természetesen csak akkor lehet hatásos, ha minden szőlőtermelésben dolgozó kiveszi részét a nagy munkából. Sokágú feladatok várnak rájuk. A szőlők leromlásán kívül komoly veszélyt jelent a tőkék kiöregedése. A vén szőlőtő pedig egyre kevesebb termést hoz, újjal kell kicserélni. Nagy kárt okoz az is, ha a víz lemossa a hegyoldalak talaját. A csupasz kövön maradt szőlőtőkék kipusztulnak. Ez ellen partfalak kiépítése szükséges, azonkívül teraszok kialakítása és vízemelő árkok ásása. Nagy munka ez, de el kell végezni, ha meg akarjuk menteni a pusztulástól újabb sok ezer szőlőtőkénket. Természetesen nem szabad elhanyagolni a talajerő pótlását sem, trágyázni kell, ez pedig összefügg az állattenyésztés problémáival. Megkérdeztük az intézet vezetőit, hogyan áll Pest megyében a bortermelés. A válasz úgy hangzik, hogy megyénkben is igen sokféle szőlőt termelnek, ami áttekinthetetlenné teszi a kezelést, kevertté a borokat. Csökkenteni kell tehát a fajták számát és most már csak nemesített szőlőket kell telepíteni. Nagyon fontos, hogy a faj-i tiszta borokat külön szüreteljék és jellegük szerint kezeljék, Sort kell keríteni ezenkívül a direkt-termő fajták végleges rendezésére. G. V, OK KETTEN... szeptem- Napfényes Az almaterhüktöl. G yümölcsérlő bér volt. vasárnap délután ják roskadoztak Majoránna és szegfű illata szállt a levegőben, Szellő lopózkodott a kis utcán és beletúrt a kis Varga-lány barna hajfürtjeibe, aki kipirult arccal igyekezett barátnőjéhez. Piri már várta. Belépett u '.kiskapun a kertbe s ott a virágok között göndörhajú barna fiú állt. — Szevasz Pirii — Szevasz'. — A Feri, az unokabátyám, Pestről — , mondta Piriké s kézenfogva barátnőjét, odavezette a barna legényhez. ^Aranka fölnézett Ferire, az visszapillantott, s pillantását ott felejtette a sietéstől kipirult kislányka arcán. Ez a pillanat volt Aranika végzete. Azután jöttek a boldog napok, egyre többet találkoztak, először csak a kis barátnőnél, aztán egy őszi délutánon Aranka bemutatta az édesanyjának, Varga néninek. Odahaza hallani sem akartak róla, hogy az ő kislányuknak, aki még most töltötte be a 15. évét, udvarlója legyen. így hát titokban találkoztak a ’kertek alatt, ott, ahol csendesség honolt és jó volt hallgatni a tücskök ciripelését, a fák suttogását. Hiába volt minden szülői ellenkezés, két fiatal talált itt egymásra, s úgy érezték, hogy ők nem tudnak egymás nélkül élni, őket az élet egymásnak teremtette és bármi jöjjön, csak együtt hajlandók élni. Ezek voltak azok a szavak, amelyeket az aggódó szülőknek mondtak, s nem is tudták, hogy mi is az élet. Csak két gyermek szíve dobbant itt össze, s addig játszadoztak, amíg ez a szerelem mindkettőjüknek, nagy, nagy boldogságot Ígért. Februárban megtartották az esküvőt. Olyan szépen, csodálatosan indult az élet! Már a szülők is beletörődtek, hogy kislányuk ilyen fiatalon az asszonyok sorába lépett, Feri a fővárosban dolgoegyik vállalatnál, jól keresett. Csendes, komoly fiú, boldog, büszke tudattal viselte az apaságot. Mert életüket egy aranyos, szöszi kislányka aranyozta be, Aranka. S azután.., A sírástól még vörös a szeme. Apró könnyek gördülnek az arcán, s a göd- röcskékben megállnak egy pillanatra, majd hupp, a földre hullanak. De a köny- nyekből jut a levelezőlapra is, amely a sok olvasástól, a (Lelkes István felvétele) forgatástól már gyűrött és tintafoltos. A mama próbálja vigasztalni, a kis Aranka ott topog az anyja szoknyája mellett, de Tabányi Ferencné, a 17 éves anya csak sír, sír, zokog... Szeretne elfutni, ki a mezőre, nagyot kiáltani, hogy meghallja a világ az ő nagy szomorúságát, bánatát, s hiába az anyai vigasztaló szó, nem elég, valami mást szeretne. Még szereti, de már a gyűlölet, a megvetés is környékezi. Keserűen gondol arra, akinek ő odaadta mindenét, akit ő úgy szeretett, akié ez a kis gyermek, a szőke Aranka. A kicsi, aki mosolyog, tipeg-io- pog a verandán, de nem tudja, hogy az ő apukája itthagyta őket. — Katona volt, már csak három hónapja volt hátra, Disszidált. — Hát volt szíve, meg tudta tenni? — kérdezi Varga néni s a lányához fordul. Ne is törődj vele lányom* nem szeretett az téged igaw zán, ha itt tudott hagyni. — Megszédítették, vagy az egész csak kaland lett volna? Vagy most vágyik kalandra? Hát én, meg a kicsi? — s újra eltörik a mécses, sír, majd felveti a fejét. — Hiába írja: „Érted éltem, élek. Szívembe testem szived, feledni soha, soha nem tudlak.“ — Ez volt ő, de már nem az. Még a ruha sem olyan rajta, a mosolya « más, olyan idegen azon a képen, amelyet már a lágerből küldött ... Az udvaron át a messzibe néz. Talán éppen az elmúlt három év napjai futnak át agyán. Az élet ritmusa lüktet. A kis sámliról felkel, ölébe kapja Arankáját és már szalad is a kút. hoz, vizet merít és mosdatja az ő kislányát. — Felvettek a vállalathoz, hétfőn már dolgozok, bejárok Pestre. Hetente egyszer hazajövök a kicsihez, kisétálunk a kertek alá, mutogatom neki a nyíló természetet, a zöldülő határt. Igen, a hazai tájakat, az albertirsai dombokat, azt a körbefutó lugast, amely ott fut fel a házukra, a virágzó szőlőtőkéket, a ringó búza- kalászt, az ő kicsi házukat, amely otthona a fiatal anyának és az árván maradt Arankának. Tragédia ez, amelyet az ellenforradalom szennyes árja idézett elő. A seb,% amely a 17 évet fiatal anyán esett, még fáj, még vérzik, de már kezd gyógyulni. Már mosolyogni is tud, s ahogy vízzel locsolja a kicsit, összenevetnek. Segítik otthon a szülők, akik a tsz-ben dolgoznak, meg a barátok, akik között a pesti vállalatnál dolgozik, <x társadalom, amelyben él, amely róla is gondoskodik . -. A másik, az idegenbe szakadt pedig bolyong, hiába, sohasem fogja megtalálni azt, akit olyan meggondolatlanul, olyan fiatalon itt hagyott. Gáli Sándor a szabad ha A néhány nap múlva, május 31 én, pénteken déli 12 órakor megnyíló Budapesti Ipari Vásár országszerte hatalmas érdeklődéssel találkozik. Jellemző erre az a szinte példátlan méretű igénylés, amely a vidék majd minden pontjáról jelentkezik újabb és újabb vásárigazolványok sürgős küldése iránt. A vásár központi irodája emellett a kérdezősködések és tudakozódások állandó pergőtüzében áll a vásárigazolványok mikénti felhasználására vonatkozóan. Az érdeklődők ismételt figyelmébe ajánljuk, hogy a vásári belépőjegyül is szolgáló vásárigazolványok egy személyre érvényesek és 10 forintért szerezhetők be darabonként a MÁV, a Győr-Sop- ron—Ebenfurti Vasút (GYESEV), a MAHART és a MALÉV jegypénztárainál, az IBUSZ Menetjegyiroda vidéki fiókjainál és számos város, valamint község tanácsánál. Az utazási kedvezmény mértéke a MÁV. a GYESEV vasútvonalain és a MAHART dunai hajójáratain 50. a MAVAUT járatain 25 százalék, a MALÉV belföldi repülőjáratain 20 százalék. Az utazási kedvezmény a MÁV. a GYESEV, a MAHART és a MA VAUT járatainál a belföldi látogatók számára a Budapestre való utazáshoz május 28-án 0 órától június 10-ig vehető igénybe, amely utolsó nanon a látogatónak déli 12 óráig kell Budapestre érkeznie. Visszautazásra máius 31-é- nek délután 16 órájától június A vonat, mintha csak bosszút akarna állni a sértésért, olyan hirtelen fékez, hogy az utasok nem győzik „a nyelvüket ha- rapdálni“j Kinézek. A sinek mellett pályamunkások állnak, csákányuk nyelére támaszkodva. A töltésen ameddig a szem ellát, betontalpak feküsznek egymás mellett. Ezekkel cserélik ki a korhadt talpfákat az egész útvonalon. Ettől kezdve óránként háromkilométeres „rekordsebesseg- gel“ vánszorgunk, csaknem Törökbálintig. Még egy utolsó nekirugaszkodás s megérkeztünk. Ügy gondoltam, megszabadultam — legalábbis egyelőre —• a HÉV-nek még az emlékétől is. De nem. A tanácselnökkel* Benedek elvtárssal beszélgetünk és elsőnek a HÉV-et említi, Elmondja, hogy a kocsipark nagy részét 30 evvel ezelőtt vette a Magyar királyi Székesfőváros“ Németországtól — használtan. Ezekkel a ma már teljesen korszerűtlen, rossz állapotban levő kocsikkal csaknem egy óráig tart az alig 15 kilométeres út. Ez azt jelenti, hogy a budapesti üzemekben dolgozo törökbálinti lakosoknak naponta két órát rabol él szabadidejükből az utazás, — Mi lenne a megoldás? __Az autóbusz-járat meghosszabbítása /Törökbálintig — v ágja rá a VB-elnök. — A 40/A jelzésű autóbusz végállomásától, a Prés- és Kovácsoltárugyártól három kilométernyire vagyunk. Ennyivel kellene meghosszabbítani a műutat ahhoz, hogy községünk bekapcsolódhasson a főváros közlekedési vérkeringésébe. Ezt mi — a közvélemény kívánságára — már évek óta többször is kértük, ez ideig eredménytelenül. Pedig a HÉV állandóan javításra szorul. Most is, például, kicserélik a talpfákat. Abból az összegből, amit az utóbbi években a. HÉV-re költöttek és amit még ráköltenek, meg lehetne építeni a háromkilométeres műutat. Persze, nem most — adj uram isten, de mindjárt — akarjuk mindezt... De szeretnénk ha legalább kilátásunk lenne egy kényelmes, gyors autóbusz- járatra. Addig még a HÉV-utazás viszontagságait is könnyebben elviselnénk. • Ennyit mondott a tanács VB elnöke, és én — az újabb HÉV utazás előtt — úgy éreztem: nagyon igaza van. Ny. É. A két kocsiból álló, viharvert szerelvény fültépő csikorgással fordul ki a Fehérvári útra. A kocsik oldalán enyhén piszkos tábla hirdeti az útirányt; Móricz Zsigmond körtér—Törökbálint. Benn, a hátsó kocsiban — ponyvaregényírók után szabadon — „vágni lehet a füstöt“. A padló ennek megfelelőén szemetes: égett gyufaszálak, cigarettacsikkek, hamukupacok és lejárt villamosjegyek bizonyítják, hogy fővárosunk népe kitartóan dacol a „Tiszta Budapestért“-mozgalom célkitűzéseivel. Igaz, hogy hosszas szemlélődés után sem lehet egy árva hamutartót felfedezni a kocsiban. ^ Bejön a kalauz, s kéri a jegyeket. Egyik-másik utastól többször is. Kezelés után udvariasan ismételgeti: köszönöm, köszönöm. Senki sem felel neki. Az utasok közömbös arccal üldögélnek a padokon. A táj szépsége senkit sem érdekel. Sokszor láthatták már ugyanazokat a fákat, bokrokat, házakat. Ketten-hárman beszélgetnek a kocsiban, a többiek szunyókálnak, vagy a padlót nézegetik. A kocsi végében ülő idősebb férfi az egyetlen kivétel. Ö ugyanis olvas. A kezében tartott, ronggyá olvasott könyv fedeléről eszményi karcsú nő mosolyog ránk; egyik kezében fekete álarc, a másikban tolvajkulcs. A „remekmű“ címe: „A pirosszemű lány“. A bácsi se hall, se lát, „falja“ az oldalakat. Feje időnkint hangosan koppan az ablaküvegen, de mi ez azokhoz képest, amit a belganyúl-szemű hajadon produkál 180 oldalon keresztül. A vonat — ha szabad így neveznem — amilyen lassú, olyan kényelmetlen. A fapadok kemények, s egy-egy döccenő- nél az ember kisebbfokú tengeribetegség tüneteit érzi; Lassan döcögünk végig Albertfalván. A vonat minden i jóravaló utcasaroknál megáll. Az utasok állandóan cserélőd- i nek. A budafoki elágazásnál kék overálos férfi száll fel, kerékpárral. A kalauz kérdésére magyaráz: — Műszerésznél volt a gépem, most viszem haza. Holnaptól kezdve nem járok ezen a lökhajtásos masinán — mutat a vonatra. Inkább taposom a pedált, minthogy a nyelvemet ha- rapdáljanu j 13-ának 24 órájáig lehet felhasználni a kedvezményes utazás lehetőségét. A MALÉV díjkedvezménye akár az oda-, akár a visz- szautazásra május 31-től június lóig vehető igénybe. További menetdíjkedvezmény A vásárigazolvánnyal rendelkező vásárlátogatónak ezenfelül joga van ahhoz is, hogy az igazolvány harmadik oldalán található külön szelvény alapján az említett vas- útvállalatok vonalain, illetve a MAHART dunai járatain a közölt időtartamon belül valamely tetszés szerinti magyarországi állómásra s onnan vissza, Budapestre utazzon 33 százalékos kedvezményű menettérti jeggyel. Ügyein; kell az igazolványok lebélyegzésére A menetdíjkedvezmények igény- bevételének további szabályai a vásárigazolványokon pontosan fel vannak tüntetve. Különösen felhívjuk a vásárlátogatók figyelmét a vásárigazolványnak a vidéki indulási állomásnál, Budapesten pedig a vásár bejáratánál, valamint a visszautazás megkezdése előtt a budapesti indulási állomásnál szükséges lebélyegzésére. E bélyegzések nélkül ugyanis a közlekedési vállalatok egyike sem adja meg a vásárigazolvány alapján egyébként rendelkezésre álló menetdíjkedvezményt« Május 28-án életbe lépnek a Budapesti Ipari Vásár utazási kedvezményei I Tovább a megkezdett úton Néhány szó a Szentendrei Papírgyár szakszervezeti bizottságának munkájáról
