Pest Megyei Hirlap, 1957. május (1. évfolyam, 1-26. szám)

1957-05-23 / 19. szám

\

)

1957. MÁJUS 23, CSÜTÖRTÖK

nrvr

ME4.

WCirlap

m T '----mmtá

„

Idenézzetek gyerekek! A bár- ,Gondolom, megkockáztathat- „Felvehetek-e az életjáradé- „Ha ebből az erdőből nem „Mit?! Még 499-et döntsünk „Ezt ne bántsátok! Műemlék kát így építjük. Minden más juk vele az utat... Nem komra egyszeri segélyt? Sze- futja, ott hátul találtok még ki?! Hát nem tudnánk kisebb és védelem alatt áll!”

elgondolás csak utópia” ázik be..retnék egy bárkát építeni” egyet” bárkát építeni?” (Folytatjuk.)

ESTE A TANYÁKON

DOBBAN A CSIZMA, PERDÜL A LÁB

A HOMOK VÁNDORA

Messze, messze az Óperenciás homokteniger közepén, élt egyszer egy Beretvás nevű ember. Ennek az embernek 16 000 hold földje, számtalan jószága és töméntelen pénze volt, Nagykőrös és Cegléd között terült el beláthatatlan birodalma. Birtoka kisebb részét örökölte, nagyobbik felét maga szerezte.

Most ezt a birodalmat járjuk.

A zöldhalom-hantházai országúton, a földműves szövetkezeti kocsma előtt, idős, rongyos férfire bukkanunk. Furcsább emberrel még alig találkoztunk. Magas, sovány, zavaros szemei élénken, huncutul hunyorognak,. Rossz cipője, rongyai, horpadt kemény kalapja élő-mozgó madárijesztőre emlékeztetnek.

— Ide való-e — kérdezzük.

— Ide is meg mindenhová

— felel. Jövök-megyek, már negyven éve, mióta megrugott egy ló és nem tudok dolgozni. Itt rúgott meg a mellemen.

— Beretvás Jánost ismerte?

— Cenzálja voltam neki — feleli büszkén és hörögve nevet.

— No, menjünk akkor be a kocsmába és beszéljen róla — kérjük.

A homok vándora pálinkát rendel. Egyhajtásra kiissza a téldecit, megköszörüli a torkát. aztán fürkészve pillant ránk.

— Tessék bátran inni — szólunk — megértve kérdő tekintetét.

— így vagyok csak ember — mondja, miután a második pohárka kisüsti hagyta el torkán a kocsma barátságos esti világát. — Sokat jövök-megyek. Emlékszem erre. arra, aztán összezavarodok. A pálinka kijózanít és eszembe jut minden.

— Nem volt olyan vásár Kecskeméten, Mizsén. Kőrösön, ahol ne lett volna ott Beretvás János bátyám, én meg vele. Már reggel, a fölhajtásnál szemű gyre vettem a legszebb állatokat és odaszóltam a gazdájuknak. Tartsd ki az árát, ne add el. Beretvás akarja megvenni. Ismerte őt mindenki, meg rá is szorultak. Nem is engeditek azok egy huncut vasat se, a 200—300 koronából. Nagy pénz volt az. Ott is hagyta őket mindenki. Aztán délután, amikor oszlott a yásár, az én embereim várták Beretvást. Fél négy tájban került elő. Odamegy hozzájuk és mondja: Sok már az állatom, ezek már nem kellenek

— és megvette mind egy szálig 50—60 koronával olcsóbban, mint amennyit értek. Aratás előtt aztán, mikor kifogytak mindenből, mentek hozzá kölcsönért. Adott is nekik 50— 60 koronát.

— Az igaz, nem kamatra adta a pénzt — folytatja az öreg

— és a pult felé hunyorog.

— Látja, a harmadik esik a legjobban, már a mellem se fáj!

— Segítettem én neki mindenben — folytatja. — Ha árverésre került valahol egy tehén, vagy ló, elszalasztott a Keleti úrhoz, pesti ügyvéd volt, vegye meg ő, ne mondják, hogy a Beretvás sanyargatja a népet. Aztán egy-két hónap múlva, János bátyám istállójába kötötték be a jószágot... Cselédeivel barátságos volt. Egy tálból ette velük a krumplit. tegezte őket. ők meg János bátyámnak szólították. Hanem a munkát megkövetelte. „Rövid az élet! Egy pillanat az egész, és munka nélkül nyomod sem marad“ — mondogatta — aztán csizmájával barátságosan megbökte a bérest.

— Egyszer azt mondta nekem: eredj, szólj a csendőröknek, jöjjenek hozzám, beszédem van velük. Meg is jöttek. Ettek, ittak, aztán kimentek a tanyára és vágták az embereket, mint a répát. Meghallja a nagy jajgatást a Beretvás. kijön a házából és oda ugrik a csendőrök elé. Az ő embereit ne bántsák. Menjenek innen, fene a pofájukat. A béresek csak nézték! — Ilyen nagy huncut volt! — meséli mosolyogva a vándor és túl- világi boldogság ragyogta be arcát;: >

— És mostanában, mit lát, bátyám, ha jár-kel a világban?

— Megfordult minden — feleli — de kiismerem magam most is, mert megadom a tiszteletet ..; Az egyiknek ez kell, a másiknak amaz. Az ősszel is, októberben, meg november elején, amikor hazajött Kupáiba Takács Géza csendőrszázados úr, meg dr. Lengyel Albert egyetemi tanár úr, hogy a földjüket visszaosz- szák maguknak. én elmentem hozzájuk, mert jól ismerem őket. „Isten hozta magukat“ rhondam és már elém is rakták a pálinkát. „Egészségükre iszom nagyságos urak!“ Mert jó emberük voltam mim dig, meg is mondtam nekik, kik voltak ellenük. De amikor hallom a rádióból: az oroszok Magyarországon vannak. No, gondolom, menjünk a másik szomszédhoz!..;

volt a másik szom— Ki

szód?

— Há.t a kommunisták. — Elmentem hozzájuk, de ez már nem itt volt, hanem Orgo- ványban, utána Izsákra mentem, ott ijesztgettem őket. Mondom nekik: „Ne hagyjátok magatokat, testvérek, mert megint előkerül Franczia Kiss Mihály. Éppen 2000 embert akasztott föl nálatok, meg Siófokon. Lehúzta a bőrüket, aztán besózta őket. Saját szememmel láttam!“ így beszél- | tem. Aztán ők is megkínáltak, i

— Megismertem én az em- i

bereket jól — csak ránézek | valakire, rögtön megmondom, | kicsoda. Aztán kitől í§y, ki-1 tői úgy esik le valami. |

— Meginna még egy pohár- í

kával? N 1

— Fél literig ne kérdezze I öreg öcsémuram.

Pillanat alatt lecsúszik a f pálinka. I

— Mikor jött el Izsákról? |

— Mikor vége lett a lövöldö-1

zésnek. Mert hát adtak azok 1 mindent, ruhát, cipőt, el is cse-l réltem mindjárt, mert nem bi- \ rom a jógúnyát. Menhelyt is| ígértek, Inárcson. De nem me-| gyek, mert a szabadságot nem | Moszkvában május 24-én kezdődik a tatár irodalmi és művészeti hét. A képen látható adom... | tatár férfi ének- és táncegyüttes a „dzsigitek táncával” vesz részt a népművészeti beFölveti a fejét, keményen, el- § mutatókon

Szántán mondja ezt és újra hát- HuimiiiiiiHiiiiiiiiiiiHimiimiiiimiiiiuiiimiimiiiiiHiiiiiiiuiiiiiiiiiiHiiHiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiM

ra tekint az üvegek felé — ahonnan a szabadságot nyeri.

Nem kínálom tovább. Most mereven szembe néz velem és kis idő múlva — jól megnyomva szavát. így szól:

— Ha venni akar valamit, jöjjön velem... Feketézik maga is, tudom.;. de ne féljen nem árulom el! — És mint aki biztos dolgában, int a kocsmrárosnak. de mi könyörtelenül fölállunk és fizetünk.

Kinn vagyunk a holdfényben úszó tiszta házak mögött és még halljuk a homok vándorának rikácsolását.

— Az ilyenektől nem bír élni a szegény.;,

Gimes Imre

JlícL^LzéialiiaJk imiiAk

Molnár Gyűri lg éves, nyúlánk, szőke fiú. Látszatra pontosan olyan, mint a vele hasonló korú legényj elöltek. Nagyon szeret — és tuÜ is — táncolni, röplabdázni, asztaliteniszezni, sőt még tornászni is. de a tanulással sem áll .hadilábon. Szépen és helyesen ír, mindig jól felei földrajzból, irodalomból, s amikor váratlanul betoppantunk Angyal József igazgatóval a számtanórára, éppen a kamatszámításról beszélt. Tanára időnként közbeszólt, helyesbített, néha segítő- leg magyarázott is. És tanítA „04. VqUUc" Vasi mifytyétytn

ványa minden kérdését, minden szavát megértette.

Ugyan miért érdekes ez, mi ebben a különös? Hiszen természete® dolog, hogy az ember megérti, amit mondanak neki?! — gondolhatja e sorok olvasója.

Igaz, természetes. Neked, nekem és mindenki másnak, aki hallja, amit mondanak neki De ez a kedvesarcú fiú nem hallja a szót, csak olvassa. Nemcsak a könyvből, a füzetből, hanem a hozzá beszélő szájáról i®. Molnár Gyurival gonosz mostohaként bánt a sors. Fukarul megtagadta tőle azt az örömöt, hogy hallhassa a fülemüle dalát, a lelket nyugtató, vidámságot kölcsönző zenét, a számunkra sokszor oly nyugtalanító utcazajt, és az emberi szót.

Tíz évi fáradságos, kemény

munka eredménye, hogy Gyuri megért másokat, mindenkivel meg tudja magát értetni, hogy jövőre már géplakatos I ipari tanulónak mehet. Ami.

I kor ide jött. a váci siketnéma ! intézetbe, olyan volt, mint j egy más világból ideszakadt I lény. Nem hallott, nem be- ! szélt. Egy szót, egy jelet nem értett, s még olvasni sem tudta a szájakról a beszédet. Süket és teljesen néma volt. És ma hangos „jónapot“-tal üdvözli tanárait, ismerőseit, s amikor hazamegy, már így köszön: „Csókolom anyukám!“ Vajon mit érzett Molnár ma. ma és a többi édesanya, amikor meghallotta addig néma gyermeke első szavát?

Anyák, akik olvassátok ezt az írást! Ti tudjátok, milyen kimondhatatlan, csodálatos érzés az, amikor a sok-sok magyarázgatás után a parányi emberpalánta kimondja az első szót! Még nem tiszta ez a szó. de ti értitek, és azután mind többen és többen értik. De mennyivel nehezebb tanítani azokat a gyerekeket, akik nem hallják a szót! Külön munka, fáradság hangjukat kellemessé csiszolni. Nehéz, nagyon nehéz mindez tanulónak és tanítónak egyaránt. De a tanárok mérhetetlen szeretettel. fáradsággal, és roppant türelemmel szófcrmálás- ra bírják a néma gyermekek nehezen forgó nyelvét. Csodálatos munkájukról, erőfeszítéseikről jóformán mit sem tud a világ. Nem kapnak érte Kossuth-díjat. az ő művészetük — mert művészek — egyedüli és legszebb jutalma: tanítványaik kivirágzó értelme, érthető szava.

— A mi számunkra az a legszebb elismerés, hogy a gyerekek beszélnek, olvasnak, írnak, ismerik a történelmet, az irodalmat, a földrajzot, épp úgy röplabdáznak, tornásznak, táncolnak, mint a halló gyermekek — mondta az egyik tanárnő, miközben átkísért a leány iparitanuló- intézetbe.

Otven kislány tanulja nt a

szövés és varrás mesterségét; Kópervásznat. kartont, szövetet készítenek vállalatok számára. És a selejtből, hulladékból a varrni tanulók a színjátszók ruhatárát szaporítják. Aprócska kötényeket, szoknyákat varrnak az óvodásoknak, jelmezeket a nagyobbaknak.

Alig hittem a szememnek, amikor kiléptem a műhelyből. A formás, szépaxcú lányok — akik sohasem hallottak még. és nem hallanak ezután sem muzsikát, egy lépést sem tévesztve — a zongorát helyettesítő füttyszó ritmusára — táncolták a magyar, később a nehéz orosz táncot.

„Az az igazi boldogság, amikor a boldogtalanokat boldoggá tesszük“. Cházár András. Gömör megye táblabírá. ja mondta ezt* amikor másfél évszázaddal ezelőtt javasolta a süketnéma intézet megalakítását. Ez az érzés vezérelte azokat az embereket, akik 1302-ben — az intézet megalakulásakor — vállalták a süketnéma gyerekek tanítását, és Cházár András mélységes emberszeretete hatja át azokat a tanárokat isi, akik a váci intézet 278 gyermekének ajkán szót és kacagást fakasztanák.

T. I.

Három óráig tartó kacagás — így lehetne jellemezni a Déryné Színház legújabban bemutatott darabját, Nusics Dr. Pepike című komédiáját. A közönség végig nagyszerűen szórakozik és olyan figurákkal ismerkedik meg az előadás során, amelyek még hosszabb idő múlva is kacagásra fakasztják.

A komédia egy belgrádi újgazdagot mutat be, aki fiából mindenáron doktort, majd egyetemi tanárt akar faragni, holott a fiú elkényeztetett, lusta, tehetségtelen. A gazdag apa egy szegény fiút küld ki fia irataival Svájcba, hogy ott doktori diplomát szerezzen fiának. A dolog tovább fejlődött a kelleténél. A fiú odakünn megházasodik a bankár irataival, sőt gyermeke is születik.

Dr. Pepike figuráit I.óránd Béla, Szántó Margit, Surányi Imre, Demény Gyula, Szalay Gyula, Arányi Adrienne, Fáy Györgyi, Lubinszky Margit, Vámossy Böske, Kondor Ili, Mik- lóssy László és Tordai Gábor, valamint Huszár Márta elevenítik meg Várad! György rendezésében.

A bóhozat rövidesen színre kerül Pest megyében.

Az itt közölt kép a színdarab egyik jelenetét ábrázolja.

NOÉ BÁRKÁJA