Pest Megyei Hirlap, 1957. május (1. évfolyam, 1-26. szám)

1957-05-23 / 19. szám

1957. MÁJUS 23, CSÜTÖRTÖK "'"^Clrlav 3 Tervek a Csepel Autógyár termelési önköltségének csökkentésére Az ellenforradalmi esemé­nyek a Csepel Autógyárban is sokat romboltak. A termelés leállása, a régi termelési nor­mák félredobása, s az ideigle­nes munkástanács felelőtlen­sége, a szervezetlenség meg­drágította a gyár termékeit! Hónapokon ét veszteséggel dolgoztak az autógyáriak. Áp­rilis óta azonban ismét nyere­séggel termelnek. Ez lényeges javulás a korábbihoz képest. Az önköltséggel azonban még most is rosszul állnak. Az elő­állított termékek önköltsége a múlt év első kilenc hónapjá­nak átlagánál lényegesen ma­gasabb. Tavaly 4,2 százalékos haszonnal dolgozott a Csepel Autógyár. Egy tehergépkocsi előállítási ára 96 ezer forint volt, s a kocsit 100 ezer fo­rintért árusították. Ma vi­szont a bevételnek csak más­fél százaléka könyvelhető el tiszta haszonként — éppen az önköltség emelkedése miatt. Mi okozza a nagyobb ön­költséget? Elsősorban az, hogy a gyár térmelőképessége nincs telje­sen kihasználva. A felsőbb hatóság ugyanis anyagellátási nehézségekből kifolyólag csökkentette az Autógyár ter­Készülnek az új bélyegek melési tervét. Kilencszáz em­bert elküldték a gyárból. Csökkent a termelés, csök­kent a jövedelem. A rezsi és az üzemeltetési költségek egész sora viszont régi ma­radt. Az amortizációs költség is ugyanannyi, mint régen, műszaki irányító gárdára ugyanúgy szükség van, mint tavaly. Nem csökkent a ren­dezzek és gyárőrök száma sem. Az önköltség növekedé­sének oka tehát a felsoroltak­ban keresendő. Mivel a termelési költségek növekedése objektív okokból adódott, van-e mód az önkölt­ség csökkentésére? Igen, van! A gyár vezetői újabb elgon­dolásokon, különféle megol­dásokon törik a fejüket. A je­lek azt mutatják, hogy nem sikertelenül. A könyvelőségen takarékos- sági tervet dolgoztak ki. A KISZ vezetői újra megszerve­zik az ifjúsági export-brigá­dokat. A szákszervezet, a pártbizottsággal együtt, új- formájú, egészséges munka­verseny kibontakozásán mun­kálkodik. A munlkaverseny- nek ez az új formája a dolgo­zók kezdeményezésén, lendü­letén és elgondolásain alap­szik. A műszakiak pedig a gazdaságos, ésszerű újítások egész sorát tervezik. Igen hasznos újításnak mutatkozik a következő: a hengerfejek furatainak elkészítéséhez úgy­nevezett célgépeket alkalmaz­nak, amelyek az egyenkénti megmunkálás helyett egyszer­re több furatot készítenek. A gyártás gazdaságosságát nö­veli, hogy a négy- és öthenge­res tehergépkocsi-motorokhoz egységes vízszivattyút szer­kesztenek, amelynek sorozat- gyártását még ebben az évben megkezdik. Ugyancsak az'ön- költség csökkentését szolgálja az az ésszerűsítés is, amely szerint a vezetőfülkék gumi­szőnyegét ezentúl nem ők szabják, hanem az általuk szerkesztett géppel a gumi­gyár már méretre vulkanizál­ja a gumiszőnyegeket. íme néhány elgondolás, el­képzelés, terv, amely mind elősegíti az olcsóbb termelést. Az autcigyáriaknak terveik megvalósításához, elgondolá­saik kivitelezéséhez kívánunk sok sikert. Csővázas idénysátrakat kapnak a földmüvesszövetkezetek A földművesszövetkezetek országszerte -korszerűsítik ven­déglátóipari üzemeiket, a helyi adottságok figyelembevételé­vel bővítik hálózatukat. Az idén sok új kerthelyiséget ren­deznek be, ahol a falusi dol­gozók szórakozhatnak. Az ilyen kerthelyiségekben idény­jellegű csővázas sátrakat állí­tanak fel, s ezt rendezik be döntésnek. A Vendéglátóipari Országos Szövetkezeti Köz­pontnak eddig száz szövetke­zet jelentette be igényét cső­vázas sátorra. Ennek egy ré­szét rövidesen a helyszínre szállítják. Univerzális gép m tvntfvrh&n A műszeriparban, a híradás­technikában, s a finommecha­nikai iparban egyre inkább el­terjed a fogorvosi motor hasz­nálata. Ennek segítségével munkálják meg a különleges finom alkatrészeket. A Hír­adástechnikai Gépgyár egyik mérnöke a motorhoz most egy kis gépet szerkesztett, amely elfér az ember tenyerében és számtalan művelet — fűrésze­lés, reszelés, csiszolás, marás, fúrás stb. —elvégzésére alkal­mas A tápiószenimárioni ellenforradalmárok a bíróság előtt Gyáván tagadnak és egymásra vallanak a vádlottak Szerdán délelőtt kezdte tár­gyalni a Pest megyei Bíróság a tápiószentmártoni ellenfor­radalmárok ügyét. A vádirat szerint a 14 vád­lott: Kamasz Jstvám, Mészáros Gyula, Gedaf Vendel, Balas- ka Antalné, Balasíka József, Jezerraiczky Emil. Rrajz Jó­zsef, Kiss Miklós, Cerván György, Lusics Illés, Kamasz Sándor, Pénzes Sándor. Kiss Gyula és Celóczki András a demokratikus államrend ellen szervezkedtek és izgattak. A szerdai tárgyalási napon hét vádlottat hallgattak ki. Kamasz Istvánt a szervezke­dés vezetésével vádolták, ő azonban kihallgatása során mindent tagadott, azt mondot­ta, semmiben sem vett részt és nemzetőrnek is csak azért állott be, hogy a közvagyont megvédje. Mészáros Gyula, a másod­rendű vádlott is tagadott. Ge- dai Vendel sem akart semmi­ről sem tudni. Hiába tárta eléjük az elnök a nyomozás során tett beismerő vallomá­sukat. ezt sorra visszavonták, de a visszavonást semmivel sem tudták indokolni Az el­nök ismertette az őket terhelő tanúvallomásokat, mire azt mondották, hogy az összes ter­helő tanúk valótlant állíta­nak. Egyedül Balaska József volt az, aki bűnösnek érezte magát az ellenforradalmi cselekmé­nyekben. Beismerte, hogy több bútordarabot összetört és hivatalos iratokat égetett el. Krajz József vallomása dön­tő volt. A mindent tagadó Ka­masz István szemébe mondta a szembesítéskor, hogy ő volt, aki a párthelyiség elé vezette a tömeget, onnan fegyvert ho­zott és könyveket dobált ki az utcára. Mészáros Gyulával is szembesítették. Fejére ol­vasta, hogy látta, mikor a pártháznál és a tanácsnál bú­torokat tört össze, és irato­kat dobált a tűzre. Azt is hal­lotta. amikor Gedai Vendel azt kiabálta: „piszkos kom­munisták, majd én hozok gép­pisztolyt'.“ Azt azonban ő is tagadta, hogy tevékeny részt vett volna a rombolásban. El­ismerte. hogy ott volt a rom­bolásnál és a tűzgyújtásnál, azonban csak a tüzet igyeke­zett eloltani és a bútorokat megmenteni. A bíróság még Kiss Miklóst hallgatta ki, aki semmire 6em akart emlékezni, mert — mitat mondotta — annyira ittas volt, hogy azt sem tudta, mit csinál. A szerdai tárgyalás ezzel véget ért. A további vádlot­tak kihallgatását ma délelőtt folytatják. Pestmegyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat BUDAPEST, XIII. KÉR., FORGÁCS UTCA 9a elvállal mindenféle erőgép, traktor, rész és teljes főjavításokat, valamint egyéb mezőgazdasági gépek javítását is bontakozik ki abban a ragyogó előadásban, amelyet a Szovjet Szakszervezetek Központi Művészegyüttese tartott a Landler Jenő Járműjavító Vállalat színháztermében. Ké­pünkön modem balettkeringő látható az együttes szólistái­nak előadásában. Az együttes tagjai szerdán vidéki kör­útra indulnak. (Lelkes István felvétele) Üj bélyegeket bocsát ki a posta. Az Állami Nyomdában már készülnek a közeljövőben megjelenő bélyegek: az eszperantó emlékbélyeg, a „Postáskórház felszerelésére” elnevezésű feláras bélyeg és az új portóbélyeg. Képünkön: Hegedűs Imre retusőr és Nagy Zoltán, a postáskórházi bélyeg tervezője az egyik reprodukció negatívját ellenőrzi Édesanyák tanácskoznak... A gyermek nagy örömet, de nagy gondot és nagy fe­lelősséget is jelent mindig a családi életben. Most er­ről a nagy felelős­ségről beszélget­nek az édesanyák Abonyban. A he­lyi Nőtanács szer­vezett anSkétot. Lassan gyüle­keznek a szülök, illetve az édes­anyák. Egyik-má­sik még kis ka- ronülő gyermekét is elhozta, nem tudja hol magynl, de az előadást, az ankétot sem sze­retné elmulaszta­ni. Lassanként min­denki elfoglalja a helyét, feláll az előadó, & ajkáról halkan peregnek a szavak. Figyelem az arco/kat, egyet­len unatkozó fity­málódó tekintetet sem látok. A gyer­mekről van szó. s van-e nagyobb, le- bilincselőbb téma az édesanya szá­mára, mintha gyermekéről be­szélnek? Nincs. Ezt mutatja az a feszült figyelem is, amely a hallgatók arcáról leolvasha­tó. Az előadó né­ha kényes kérdést feszeget, egy-egy fő lehajlik. vagy pír borit egy-egy arcot, nyilván ta­lálva érzi magát egy-egy nevelési kérdés ' helytelen alkalmazásánál a kedves édesanya, s most születik meg a nagy elha­tározás, soha még egyszer... Az előadás las­san véget ér. A hozzászólások ne­hezen indulnák. „Nincs mit mon­danunk már — mondja az egyik részvevő — úgy van ahogy hallot­tuk" — de aztán egyre jobban bele­melegednek a be­szélgetésbe. Lassan. szinte észrevétlenül le­száll az est, besö­tétedik, s még mindig folyik a szó a szülői fele­lősségről. 'Felelősségről, a gyermekről, a jö­vőről beszélgettek, tanácskoztak az abonyi édesanyák, „Úgy érzem — mondta egy idő­sebb asszony — helyes ijolt a NŐ- tanács kezdemé­nyezése. Még több részvevőt és még több édesanyát kell toborozni a csütörtök esti an­kétokra.“ — Turzai — MA ISMÉT A MEDOSZ-BAN LESZ A LOTTÓ-SORSOLÁS LOTTÓ-HÍREK A lottó tizenkettedik játék­hetére 3 750 000 szelvényt bo­csátott ki a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság. A sorsolást ma este fél 9 órakor tartják, a színhely ezúttal ismét a MEDOSZ színházterme lesz, • Az Országos Takarékpénztár két lottó-ház építését határozta el. Ezek lakásait jutalomként sorsolják ki. Az egyik lottó­ház Budán a Mártírok útja 27. számú telken, a másik pedig a Múzeum körúton lösz. ' * Az újjáépülő, bővülő Lottó Aruház földszintje új osztály- lyal — lottó osztállyal — gya­rapodott. Itt állítják ki a ha­vi jutalomsorsolás nyeremény­tárgyait. Itt váltják be a nyertes jutalomszelvényeket, ugyanakkor felvilágosítást ad­nák a lottó-játékkal kapcsola­tos bármilyen kérdésre. A z érdi kertek alatt jár- AL tam. Mogyorónyi már az őszibarack és az utcákon ró­zsaszínű mosollyal bazsalyog- nak a cseresznyefák. A gyü­mölcsérés szaga errefelé má­morosabb a virágzásnál is, mert már benne van a forró nyár csorgónedvű ígérete. A kertekből gyermekzsivaly. kutyahancurozás marasztalja a szelíd bámészkodót. / Az egyik kertből erélyes hangot hallok. — Jóooooska, nézd meg a Jancsicseresznyét! Miféle csodagyümölcs le­het ez — megyek közelebb a kapuhoz. Hát ez a Jóooooska bizony inllcább már Jóska bá­csi, haja fehér és a szája kö­rül huncut ráncok ugrálnak, ahogy az elkomolyodást fel­váltja a hirtelen nevetés. Ki­jön az utcára és az úton álló cseresznyefára mosolyog a birtokos büszkeségével. — Há’, érik ez mán... a Janicseresznye — teszi hozzá bensőségesen. — Mert hogy passzusa van rá — mondja felém magyarázóan. — Passzus? — folytatom a mondatot, hogy jelezzem, ér­tem is, meg nem is ezt a jó tavaszi beszélgetést. Valahogy el kell kezdeni. Jóska bácsi­nak viszketős a nyelve. — Ez a stík fa az úton az államé — meséli körülnéző A „JANICSERESZNYE" hangsúllyal. Nagyon élvezi, hogy magyarázhat, — A termése pedig azé, akinek a tanács passzust ád. Várok. — Ez a „Janifa“ — mond­ja büszkén és földfalcasztá nagy barna tenyerével végig- simít a fa törzsén. j Hagyom beszélni. * — Hát az úgy volt... évek­kel ezelőtt... amikor beérett ezen a fán is a cseresznye, megfogtam a kosarat és biz­tattam magam, Eridj Jóska... szedjük le a fát. Alig kezdek hozzá, jön egy asszony, nagy kosár a karján. Várandós volt, igen az utolsó időben le­hetett már. Engedélyt muto­gatott, övé a gyümölcsfa. Igaz. hogy nem jól érzi ma­gát, dehát annyira megkíván­ta a cseresznyét, hogy gon­dolta. mégegyszer jóllakik, mielőtt a gyerek... — Bába kell már ennek, nem cseresznye — morogtam mérgesen. Mondtam is neki, hogy a fa a miénk, mi kap­tunk rá engedélyt, nézze csak meg a dátumot, mi előbb kaptuk. — Majd megegye­zünk valahogy, mondta sze­gényke bágyadtan... — Meg is egyeztünk volna, ha közbe nem jön valami. Jól gondoltam én azt a bábadol­got. Rosszul lett és be kellett vinnem a házba, előkerült az asszony is, a bába is, szalad­gáltak össze-vissza. én nem tudom, hogyan csinálták, de gyorsan meglett a gyerek. A Jani — mondja felemelt uj­jal. — Na, mondok má. kime­gyek azért a büdös cseresz­nyéért, majd elfelezzük az asszonnyal. Hát a fa alatt kosarak, az ágak közt meg egy tucat gyerek lármázik. — Az angyalát maguknak — mondom —, mit csinálnak maguk itt? — Szedjük a cseresznyén­ket, mondják ők az ágak kö­zül. — Méghozzá énekszóval, — tette hozzá az apjuk oda­lenn. — Merthogy engedélyünk van, — fejezte be az apa é* mutatta a papírt. A harmadi­kat. Jóska bácsi itt megáll és vá­rakozón néz rám. Kémleli, ér­demes volt-e belekezdeni. Ar­com érdeklődését méri, pró­bálgatja, ismerkedik figyelő szememmel. Mert Jóska bácsi nem szeret hiába beszélni. Felderül az arca, miikor pukkanásszerűen büggyant ki belőlem a kérdés. — Na és mi a vége? — A vége — vágja ki büsz­kén — elosztottuk a cseresz­nyét négyfelé. — Hogy-hogy négyfelé — kérdezem csodálkozva. Hi­szen Jóska bácsiék, az egy, ... Jani mamája az kettő, . ..az éneklős család, az még mindig csak három. Kinek ad­ták a negyedik részt? — A tanácsnak — mondja hunyorogva Jóska bácsi és a szavakat finom kis csettintés- sel kíséri, mintha dédelgetne minden szótagot, hiszen ez az egész beszélgetés csattanója. Most sül ki, sikerült-e ez a kis délutáni beszélgetés, ahogy eltervezte, ahogyan vén kópé agyában előre kigon­dolta. — Küldtünk a tanácsnak is, a sok engedélyért egy ko­sárral — mondja az ismétlés gyönyörével, aztán megbic­centi kalapját és mint aki a dolgát jól végezte, még hoz­záteszi: — El is szégyellték egy kicsit magukat. Azóta job­ban vigyáznak a passzusok­ra. Na, megyek — nézi meg mégegyszer a Jani-fát. Elme­nőben még megjegyzi: — Róla neveztük el, a Ja­niról. Nagy ember lesz az, már a születésével igazságot hozott. Gesztelyi Valéria ■/\z ifjúság szépsége

Next

/
Thumbnails
Contents