Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1936
17 rész fölé díszes harci jelvényeket helyezett. Az első emelet fölé hármas erkélyt iktatott he díszes, oszlopos védőkorláttal. Innen indulnak ki a 2 felső emeletet átfogó korintusi féloszlopok és pilaszterek, hogy félköríves összehajlásuk fölött a díszes homlokzat fölé emeljék az épület állami rendeltetését jelző hatalmas magyar nagy címert, mely mögött és mellett a díszes külsőhöz méltó tagolása van a tetőzetnek is. A homlokzati rész 2 szárnyán megismétlődnek ugyanezek a motívumok: az ablakok alá helyezett rácskorlát, hatalmas lábazatból kiinduló 2 emeletet összekötő pilaszterek, a tetőpárkányzat a Zsolnay-féle vázadíszekkel, a kúpalakú, sisakos tetőrészletezések. Ez elemek már nemcsak az egyhangúság megszüntetését célozzák, hanem magasabb ízlés, művészi igények kielégítését jelentik. A munka kezdete, pécsiek részvétele. A tervek készítése, a munkálatok kiadása, a pályázatok felülbírálása a lehetőség szerint a leggyorsabban végbement. Zalavári Zurna Károly tábornok, akkori pécsi honvéd gyalogdandárparancsnok, mint a honvédelmi miniszter helyi megbízottja, augusztus 12-én adta be Pécs város tanácsához az építkezési engedélyért a kérvényt, mellékelt 18 tervrajzot, melyek az emelendő épületek méreteit, alaprajzait, metszeteit és külsejét tüntették fel. A tanács végzése szerint augusztus 16-án folyt le az újabb helyszíni szemle, mely után az építkezési engedélyt kiadták. Ekkor már folyt a földegyengetés. Vesztegetni való idő nem volt, 16-án teljes erővel megindult a munka. A Neuscliloss-cég a kőművesmunkát magának tartotta fenn, de a többi munkát pécsi cégeknek juttatta. Így a földmunkálatokat Szlapák Rudolf, a cserepező munkálatokat s részben a téglaszállítást Lauber Rezső, a mész- és téglaszállítást Deutsch Ádám, az ácsmunkákat Himmel Ferenc, a kő- és betonkavics-szállítást Jireszek és Szikorszky, az állványszállítást Dämpf Imre, az állvány felállítását Csonka ácsmester, a bádogos-munkát Romeisz György, a lakatost Mestrits Jenő, a festést a Buday-cég kapta meg, a beton-munkát a pesti Melocco-testvérek végezték. Sztrájk szeptember 20—25 között. öt hete folyt már a munka. A falak kiemelkedtek a földből, amikor zavarok támadtak: a munkásság egy része sztrájkba lépett. A sztrájk oka az volt, hogy a vállalkozó cég, mely az építkezésnél 1000-en felüli munkást alkalmazott s aránylag magas bért fizetett, a föld- és habarcshordó napszámosok és a kőművesek egy részétől nagyobb teljesítményt követelt, az illetők fizetését csökkentette, sőt egyik vasárnap, szeptember 19-én 60 alkalmazottnak kiadta a munkakönyvét, azaz elbocsátotta őket. Az elbocsátottak pótlására Bonyhád és Pécsvárad vidékéről új embereket vettek fel, ezeket másnap, hétfőn munkába állították. Mivel jelentkező volt elég, ugyanekkor 16 régi alkalmazottat, akiket előző napon elmulasztottak elbocsátani, nem engedtek munkába állni, ezeknek most adták ki könyvüket. A vállalkozó eljárása nemcsak az érdekeltek, de az egész munkásság körében izgalmat okozott. A hevesebbek kiadták a jelszót: ne hagyjuk társainkat, s tényleg a túlnyomó rész abbahagyta a munkát. A vállalkozók nem ijedtek meg. Kihirdették, hogy mindenkit vidékivel pótolnak, aki 24 órán belül helyét el nem foglalja. 23-án a munkások tényleg munkába álltak, de a vállalkozó emberei a sztrájkra izgatókat nem fogadták vissza. E miatt zajos jelenetek játszódtak le, kivonult a rendőrség, sőt egy szakasz katonaságot is ki kellett vezényelni, de komoly összetűzésre nem kerüli a sor. A munka azonban ismét abbamaradt. Az ellentétek elsimítását maga a főispán vette kezébe. Megjelent az egyezkedésen a polgármester, a rendőrkapitány, sőt Zurna tábornok is. Meghallgatták a munkásság vezetőit és a cég képviselőit, s megállapodtak abban, hogy aki dolgozni kíván, azt a cég visszaveszi. Ebben megnyugodtak, s 5 napi zavar után helyreállt a rend, s mostantól kezdve zökkenő nélkül folytatódott a munka.
