Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1936
9 Az 1897. évi XXIII. törvénycikk. Ezt a nagyszabású reformot az 1897. évi XXIII. törvénycikk valósította meg azzal, hogy 1) a Ludovika Akadémiát valóságos akadémiai, vagyis főiskolai rangra emelte 3 évfolyammal, évfolyamonkint 100 növendékkel, melynek első évfolyamába oly 17—20 éves ifjak vétetnek fel, akik valamely teljes középiskola legfelsőbb osztályát, vagy a most létesítendő honvéd katonai főreáliskolát kielégítő eredménnyel elvégezték; 2) a Ludovikára előkészítő intézetnek a magyar középosztály fiai részére felállított egy honvéd katonai főreáliskolát 3 évfolyammal, évfolyamonkint 50 növendékkel; 3) hogy a magasabb vezetésre hivatott akadémiai képzettségű tisztikar mellett gyakorlatias irányban képzett tisztikar a csapatszolgálat végzésére kellő számban rendelkezésre álljon, felállított 2 hadapródiskolát, mindegyiket 4 évfolyammal, évfolyamonkint 100 növendékkel, hova az első évfolyamba oly 14—16 éves ifjak pályázhatnak, akik valamely középiskola 4 évfolyamát sikeresen elvégezték. A törvény így tette lehetővé, hogy 1) 1902-től kezdve évenkint (8‘8% fogyatékot leszámítva) 274 liszt és tisztjelölt álljon a honvéd tiszthiány és évi természetes fogyaték pótlására; 2) ezidőtől kezdve sem a közös hadseregből származó kiegészítésre, sem tartalékosok nagyarányú ténylegesítésére nem volt a honvédségnek szüksége, sőt a honvédség jutott abba a helyzetbe, hogy önként jelentkezőket, ha a követeményeknek (vizsga) megfeleltek, a közös hadseregnek átadhasson, ezáltal ott a magyar elemet növelje; 3) a törvény biztosította, hogy a honvédtisztek egyharmad része akadémiai végzettségű tisztekből álljon, kétharmadrésze egységes nevelési elvek alapján képzett had- apródiskolásokból. E reform révén akadémiai végzettségű tisztek tekintetében a helyzet lényegesen jobb lett a honvédségnél, mint a közös hadseregben. A honvédelmi miniszter lépéseket tesz az űj intézetek helyének kiszcmlésére. A törvény általában szól a honvéd főreál- és a 2 hadapródiskoláról. Arról, hogy e 3 új intézetet hol állítják fel, a törvény szövege nem tesz említést. Felmerül tehát az a kérdés, hogyan kapta meg Pécs az egyik hadapródiskolát? A honvédelmi miniszter 1897. április 27-én, még a törvényjavaslat előkészítése alatt, amikor a honvédelmi minisztériumban mindenki a legszigorúbb titoktartásra volt kötelezve, Sopron, Győr, Sáros, Baranya és Temes vármegyék főispánjaihoz „kizárólag saját kezéhez“ jelzéssel bizalmas leiratot intézett. Ebben a honvéd képző- és nevelőintézetek közel jövőben tervezett felállítását megemlítve, közölte, hogy egy ilyen intézet felállítási helyéül feltételesen Sopron, Győr, Eperjes, Pécs és Temesvár is tekintetbe jöhetne. Fehívta tehát a főispánt, hogy az illető város polgármesterével lépjen bizalmas érintkezésbe, s 8 napon belül jelentse, van-e a városban ilyen, mintegy 800.000—1,000.000 frt-ba kerülő intézet felállítására minden tekintetben alkalmas, lehetőleg legalább részben befásított, s mintegy 20 katasztrális holdnyi kiterjedésű telek, kész-e a város és egyúttal anyagi ereje megengedi-e, hogy ily intézetet az építési tőke 4% százalékának és az évi törlesztési részletnek a kincstár által 60 esztendőn át való térítése, illetőleg törlesztése mellett akkép építteti fel, hogy az rendeltetésének legkésőbb jövő 1898. évi augusztus hó végéig átadható legyen. A miniszter tehát az új intézeteket az illető városokkal akarta megépíttetni. Báró Fejérváry Imre baranyai főispán és a Fejérváry család péesi kapcsolatai. Baranya vármegyének és Pécs szabad királyi városnak akkor, amikor a honvédelmi miniszter fenti bizalmas leiratot a nevezett öt törvényhatóság főispánjaihoz elküldte, a honvédelmi miniszter fia, báró Fejérváry Imre volt egy hónap óta a főispánja. Báró Fejérvány Imre elődje a főispáni székben közel 10 éven keresztül, 1887. március óta a baranyai születésű és baranyai földbirtokos Kardos Kálmán volt, akit a
