Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1935
21 tünk meg hitvalló őseinkről. Úrvacsorát három alkalommal vettek a növendékek; minden alkalommal háromnapos előkészítő áhítatot tartottunk, amelyeken a szolgálatot a növendékek látták el. Háromnapos „csendes-napi“ buzgósá- gunk alkalmával dr. Dezső László int. prot. lelkész, Csécsi Nagy Emil, Légrády Elek és Móricz Miklós főelőadók, Nyáry Pál esperes és Szőke János s. lelkész az ifjúság égető problémáit tárgyalták. Május 21-én zajlott le a sorra- került növendékek konfirmációja. e) Tanulmányi és fegyelmi állapot. A Rendtartás előírta módszeres értekezleteket szeptember 23-án és február 27-én tartottuk meg. Ezeken az értekezleteken az átfogóbb nevelési és módszeres elveket beszéltük meg, amelyek az intézet számára minden tantárgy tanításánál egyformán érvényesek és nélkülözhetetlenek. Az egységes oktatás biztosítása céljából ezeken kívül a tanulmánycsoportok is tartottak minden hónapban egy-egy értekezletet. Ezeken az értekezleteken a tanulmánycsoportvezetők megbeszélték az egyes tárgyak metodikáját, az anyagrészek mikénti feldolgozását, az írásbeli dolgozatok írását és javítását s az egyes tantárgyak megfelelő részeinek kapcsolatait. A tanulmányvezetők óralátogatásaik kapcsán ilyenkor közölték az elmúlt hónap pedagógiai tapasztalatait. A tanárok beszámoltak a saját tárgyukra vonatkozó újabb tudományos munkákról és a szakfolyóiratok értékesebb tanulmányairól. A tanulmánycsoportok értekezleteit minden alkalommal megelőzték az u. n. tanulmányvezetői értekezletek, melyeken az intézet igazgatójának elnöklete alatt összegyűlt tanulmányvezetők beszámoltak előző havi tapasztalataikról, az igazgató pedig közölte a maga észrevételeit és kiadta rendelkezéseit. Az első ellenőrző értekezletet november 29-én, a másodikat április 1-én tartottuk meg. A tanításnál arra törekedtünk, hogy a tanóra anyagának alapelemeit a növendékek már magán a tanórán elsajátítsák. Ebből a célból a lehetőség szerint a heurisztikus és munkáltató módszerhez folyamodtunk, s a közös feldolgozás után növendékeinknek az ismétlési idő alatt csak a szükséges kiegészítéseket kellett a tankönyvből megtanulniok. Nevelői és oktatói munkánknál figyelemmel voltunk a gyengébb tehetségű növendékekre, hogy társaikkal együtt haladhassanak. Épen ezért osztálytársaik közül jobb növendékeket rendeltünk melléjük instruktorokul, az ismétlési idő alatt pedig a növendékeket tanulmányaikban segítette az intézethez beosztott négy kisegítőtanár. Minden osztályt a legjobb növendékek vezetése és a nevelőtanárok ellenőrzése mellett 4-6 u. n. tanulmányi pajtásságra osztottunk fel. A pajtásságvezetők igyekeztek növendéktársaiknak segítségére lenni, s azon voltak, hogy pajtásságuk az időt észszerűen beossza és azt ki is használja. Minden tanár a tanév elején megismertette növendékeivel a tantárgyára vonatkozó leggyümölcsözőbb tanulási módot, hogy a növendékek ezen az úton is minél gazdaságosabban használhassák ki idejüket. Ezzel egyúttal a gyengébbekben igyekeztünk önbizalmat kelteni, hogy erős akarattal minden növendék minden tantárgyat becsületesen megtanulhat. Akiknél a jóindulatú figyelmeztetés, atyai intés nem használt, azokat a kedvezmények elvonásával kényszerítettük jobb belátásra. A tanórákon élénk óravezetésre törekedtünk, s a modern idegen nyelvek megszerettetése céljából koruknak s nyelvi tudásuknak megfelelő gramofon éneklemezekről tanult énekek éneklésével üdítettük fel növendékeinket. Kezünket végérvényesen csak azokról a növendékekről vettük le, akik közömbösségükkel, hanyagságukkal és javíthatatlan kötelességmulasztásukkal
