Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1935
16 e sötét viharos éjszakájában az innen kikerült növendék az, aki fénycsóvával a kezében mutatja az utat, a nemzeti zászlót, az egységet: s a nemzeti gondolatot süvölti a viharban, bár tudta, hogy életével játszik. De mindvégig kitartott az intézetben, itt az Alma Materben magába szívott nemzeti eszmék mellett, ahogy azt hűséges magyar szíve sugallta: Becsülettel a hazáért! Nem szándékom Gömbös Gyula pályafutását ismertetni, hiszen életrajzát olvashatják múlt tanévi értesítőnkben is, csak röviden mutatok rá életének fontos állomásaira : Pécs, Varasd, Zágráb, Bécsújhely, Budapest, Bécs, a világháború harcterei, legfőbb hadvezetőségek, Erdély, forradalmi idők, Budapest, a bécsi lapszerkesztőségek, Szeged, s újra Budapest — minden egyes hely a becsületes kötelességteljesítés, a nemzet sorsáért való aggódásnak s a jobb magyar jövendő kiépítésének állomása. Mint a MOVE, elnöke kis csapatával küzd a hazánkat a sír szélére taszító internacionalizmus ellen, s Szegeden új irányt szab a nemzeti politikának. A nemzeti kormányban mint hadügyi államtitkár Horthy Miklós oldalán a keresztény valláserkölcs világnézete alapján nemzeti hadsereget szervez, majd társául szegődik az erős akaratával kikény- szerített szerencse s rövidesen honvédelmi államtitkár, majd honvédelmi miniszter lesz. S amidőn nemzetünk gazdaságilag a tönk szélére jut, s legjobbjaink szívét is kétségbeesés szállta meg a nemzet jövőjét illetőleg, az államfő 1932-ben Magyarország miniszterelnökévé nevezi ki. Első beszédével ma három esztendeje felrázta a tespedő magyarságot, s reményt öntött a csüggeteg szivekbe. Maga mondotta: „Hirdetője leszek a nagy nemzeti eszmének, amely egyedül biztosítja népem és fajom jövőjét.“ S valóban az ő meggyőződéses hite előbbre vitte nemzeti aspirációnkat, mert bátran kimondotta felelősséggel teljes állásában a magyarságnak jogát a revízióhoz. Kedves növendékek 1 Vájjon mi képesítette az egykori hadapródiskolái növendéket arra, hogy a magyar élet legmagasabb pozíciójába emelkedhes- sék? Tehetsége mellett — véleményem szerint — Istenben való rendíthetetlen hite adta az erőt, hogy felküzdje magát, de éppen ez a küzdelem az erős akaratnak, a testi-lelki tisztaságnak, a becsületes kötelességteljesítésnek, a lankadatlan, éjt-napot betöltő önművelésnek és az egészséget adó sport művelésének, a magyar parasztban is testvérét látó fajszeretetnek s a magyarság jobb jövőjébe vetett hitnek volt az eredője. Tanulják meg önök is az ő egyéniségétől azt az életben sokszor alkalmazandó igazságot: „Nem szabad meghátrálnunk, nem szabad megtorpannunk, végig kell küzdeni a harcot, ha reménytelennek, ha kilátástalannak látszik is győzelmünk.“ Ezt az igazságot vonhatjuk le magasba ívelő pályafutásából és véssék szívükbe az ő fajszeretetet sugárzó következő szavait: „Tartsatok ki a magyar nemzeti eszme mellett! Ne engedjétek kiölni szívetekből a haza szeretetét, a nemzethez való ragaszkodást.“ Olvassák élettörténetét, tanuljanak tőle erős faj- és hazaszeretetet, a hazáért önfeláldozásig menő bátorságot, istenfélelmet, hajlíthatatlan vasakaratot, meg nem torpanó küzdeni akarást, becsületes kötelességteljesítést, nehéz helyzetekben gyors elhatározást, s a sohasem későn cselekvést. Azért vésettük a fölépcsőház falába a miniszterelnök úr ő nagyméltóságának, egykori növendékünknek, bronz-arcképét, hogy önöknek, kedves fiaim, nap-nap mellett példaképül szolgáljon az ő nemesveretű, igaz magyar egyéniségével. S valahányszor az ő arcképe mellett elhaladnak, tegyenek szent fogadalmat, hogy kötelmeiket idejében, sohasem későn végzik el, s hogy az ö önzetlen munkatársai lesznek a legszentebb magyar cél elérésében. A leleplezési ünnepély a hősi emlékmű előtti díszmenettel ért véget.
