Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1933
26 A tanításnál arra törekedtünk, hogy a tanóra anyagának alapelemeit a növendékek már magán az órán elsajátítsák. Ebből a célból a lehetőség szerint a heurisztikus módszerhez folyamodtunk, s a közös feldolgozás után növendékeinknek az ismétlési idő alatt csak a szükséges kiegészítéseket kellett a tankönyvből megtanulniok. Nevelői és oktató munkánknál figyelemmel voltunk a gyengébb tehetségű növendékekre, hogy társaikkal együtt haladhassanak. Épen ezért osztálytársaik közül jobb növendékeket rendeltünk melléjük instruktorokul, s minden osztályt a legjobb növendékek vezetése és a nevelőtanárok ellenőrzése mellett 4—5 ú. n. tanulmányi pajtásságra osztottunk fel. A pajtásságvezetők igyekeztek növendéktársaik segítségére lenni, s azon voltak, hogy pajtásságuk az időt észszerűen beossza és azt ki is használja. Minden tanár a tanév elején megismertette növendékeivel a tantárgyra vonatkozó leggyümölcsözőbb tanulási módot, hogy ilyen módon is a növendékek minél gazdaságosabban használják fel idejüket. Ezzel egyúttal a gyengébbekben igyekeztünk önbizalmat kelteni, hogy erős akarattal minden növendék minden tantárgyat becsületesen megtanulhat. Akiknél a jóindulatú figyelmeztetés, atyai intés nem használt, azokat a kedvezmények elvonásával kényszerítettük a jobb belátásra. A tanórákon az élénk óravezetésre törekedtünk, s a modern idegen nyelvek megszerettetése céljából koruknak s nyelvi tudásuknak megfelelő gramcfon- ének-lemezekről tanult énekek éneklésével üdítettük fel növendékeinket. Kezünket végérvényesen csak azokról a növendékekről vettük le, akik közömbösségükkel, hanyagságukkal és javíthatatlan kötelességmulasztásukkal a nevelő és oktató személyzet munkáját sikertelenné téve, internátusi nevelésre alkalmatlanoknak bizonyultak. Meggyőződésünk szerint munkaszerető, kötelességteljesítő, megbízható ifjúságra van szükségünk. Elsősorban a munkaszeretetei és a pontos kötelességtudást akarjuk növendékeinkbe belenevelni, hogy majdan élethivatásukat becsületes, dolgozni kész lélekkel kezdhessék meg. Végső célunk a hazafias, szilárdjellemü, tisztaerkölcsű, kötelességtudó, előkelő gondolkodású, finom modorú, edzett, egészséges lelkű és testű ifjú kialakítása, aki nem szédül bele a reá leselkedő kísértések polipkarjaiba. A fegyelmi állapot általában kielégítő volt. Súlyosabb erkölcsi hibák miatt a tanév elején két növendéket kellett az internátusi nevelésből elbocsátanunk. A gyerekes csínytevéseket s az internátusi rendbe és fegyelembe ütköző vétségeket a „Rendtartás-“ban előírt fegyelmi büntetésekkel toroltuk meg. Mindenkor azon voltunk, hogy a növendékek megtartsák életkedvüket és életörömüket, s megőrizzék gyermeki lelkületűket, derűs kedélyüket, de csak addig a mértékig, míg az internátusi nevelés fegyelmi rendelkezéseit meg nem sértik. A fegyelmi eszközök igénybevételénél azonban óvatosak voltunk, s csak akkor nyúltunk azokhoz, mikor már meggyőződtünk arról, hogy a kioktatás, figyelmeztetés, a becsületérzésre való hatás, a szülők közbelépése és a jövőben elmaradhatatlan következményekre való utalás már eredményre nem vezettek. f) A növendékek továbbképzése. A rendes és internátusi tantárgyakba való elmélyedésen kívül különös gondot fordítottunk arra, hogy növendékeink megismerkedjenek a világot mozgató napi eseményekkel. Ezeket a „Világesemények“ tábláján függesztettük ki. Célunkat el is értük, mert a szünetekben-»valóban nagy közönsége volt a kifüggesztett térképvázlatoknak és aktuális események képeinek. A növendékek továbbképzését szolgálták azok az előadások és ismerte-
