Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1933

19

a polgármester üdvözöl s egyúttal el is búcsúztat bennünket. Marsik vezértanácsnok meghatott hangon köszöni meg a magyar nemzetnek szóló üdvözlést és az iránta érzett rokonszenvet, majd búcsúzik a szép Olaszországtól és annak minden egyes fiától. Megköszöni az összekötők fel nem értékelhető munkáját, kiknek, míg más módon nem jut kifejezésre a köszönet, baráti csókját nyújtja. A jelenet annyira szívbemarkoló volt, hogy kivétel nélkül mindenki mélyen meghatódott. A’ per Ungheria eja-eja-alala, evviva Ungheria és a mi huj-huj-hajrázásunk hangzavarában a Giovinezza hangjai mellett hagytuk el azt az országot, amelyet két rövid hét alatt második hazánkként szerettünk meg.

Sötét este van és szokatlan hideg. Szótlan, szomorú mindenki, lefekvésre készülünk, de álom alig jön a szemünkre. Mindenki gondolatban az eltöltött két hét szép, felejthetetlen napjait idézi fel.

Korán reggel érkezünk Grázba. Szentgothárdon a Hymnussal köszöntjük, ha csak két hete, de mégis rég látott csonka Hazánkat. Majd reggeli után tovább indulunk. Szombathelyen ismét szép fogadás.

Délben érkezünk meg Kőszegre. Itt a vezetőség búcsúzik a növendékektől, kiknek csoportjai visszatérnek az Alma Mater falai közé.

Végül megemlítem még több olasz előkelőség ama véleményét, hogy olaszországi útunk a legjobb eszköz volt Magyarország és a magyar «nemzet megismertetésére.