Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1933
12 A délutánt pihenésre és tisztálkodásra fordítottuk. Igen jólesett az iskola meleg tussfiirdője. Másnap teljesen kipihenve érte az ébresztő a fiákat. A magyar követségen fogadás volt. A csoport tisztelgett a követség épületén lengő nemzeti zászló előtt, majd utána a kicsiny, de annál kedvesebb udvaron megkoszorúztuk az Endresz és Bittay emlékére emelt oszlopot. A lélekemelő és megható ünnepséget díszmenettel zártuk le, majd utána autóbuszokon a Colosseumba mentünk. A Colosseum és Forum Romanum megtekintése egész dél- előttünket igénybevette. Délután a Capitoliumon Buoncontpagni Ludovisi herceg, Róma kormányzója, fogadta a csoport tisztelgését. A fascista mártírok emlékének megkoszorúzása után díszmenetben vonultunk be a palotába. A belső helyiségekben Buoncompagni herceg nagyszerű üdvözlő beszédet intézett hozzánk, amelyben hangsúlyozta a magyar-olasz barátság fontosságát. A bemutatkozás után a kertben pazar hideg büffé várta az egész növendékhadat. Zenekarunk térzenéje alkalmával fölsírtak a kuruc- és a szabadságharc dalai. Az örökké emlékezetes uzsonna után a Capitolium terén Buoncompagni herceg kérésére megismételtük díszmenetünket s ezzel köszöntük meg a szíves fogadtatást és a sok ezernyi tömeg lelkes üdvözlését. Majd autóbuszokra ülve végigko- csiztunk Róma legszebb, pazarul kivilágított utcáin, így tértünk szállásunkra. Alig alszunk el, s máris felhangzik 4 h 30-kor az ébresztő. Izgalmas gyors lótás-futás, mert már 6 órakor indul vonatunk Nápolyba. Bár mindenki tudja, hogy visszatérünk, mégis szép számmal búcsúztattak az olaszok. Formia-n — körülbelül az út felén — fél órára áll meg gyönyörűen karbantartott és fellobogózott vonatunk. Két zenekar játssza a Giovinezzát, mialatt a csoport a perronon sorakozik. A város nagyszámú közönsége élén a polgármester üdvözli a testvér magyar nemzet reprezentánsait. A szíves, igazán spontán megnyilatkozású fogadtatás mélyen vésődik szívünkbe s Mar- sik vezértanácsnok úr köszönő szavaira fölzúg az olaszok tapsorkánja s a fascisták zenekara nemzeti imánkat a Hymnust intonálja. Minden szem könny- belábad, látni sok olaszt, aki alig tudja visszafojtani zokogását. Majd amikor a Hymnus után a mi zenénk a Giovinezzát játssza el, máris mint régi ismerősök, szerető testvérekként válunk el. Nemsokára indul vonatunk s sürgő kedves kezek épp, hogy fel tudják adni az annyira gazdag és finom tartalmú uzsonnacsomagokat. A formiai pályaudvar elhagyása után feltűnik a Maré Tirreno végnélküli tükre. Még mindig a tenger szépségének varázsa alatt állunk, amikor egyszer csak a kéklö messzeségből egy irdatlan magas, csonkakúp alakú, magányosan álló hegy bontakozik ki. Közelebb érve látják ám a növendékek, hogy ez a hegy füstöl is és abban a pillanatban kacagva örömükben ugrálva kiabáljuk túl egymást: „Nézd, itt a jó öreg Vezúv, a vén pipás“. Tíz órakor menetrend szerinti időben fut be vonatunk a zászlóerdőbe öltözött Nápoly-i pályaudvarra a Giovinezza hangjai mellett. Hatalmas és lelkes fogadtatásban részesülünk a pályaudvar előtti térségen. Itt már a hadsereg, valamint a haditengerészet vezetősége is megjelent. A fogadtatás után díszmenetünk itt is átütő erővel bírt. De ilyen tapsorkánt, evvivázást, eja-eja- alalázást mi sem fogunk soha életünkben kapni díszmenetért. Megindultunk a rekkenő hőségben az óriás forgalmú főútvonalon a majd egy óra járásnyira levő Collegio Militare-ba. Hihetetlen tömeg az utcán, véges-végig mindenütt tapsorkán és az evviva Ungheria kísér bennünket. A házak ablakai, erkélyei is
