Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1932

52

Ennek az erős akaratnak az inkarnációja emléktáblánk névviselője vitéz Jákfai Gömbös Gyula, intézetünk növendéke, szóig, kívüli tábornok, honv. min. és Magyarország miniszterelnöke. A régi pécsi hadapródiskolából lépett ki az életbe Jákfai Gömbös Gyula, az egykori 18 éves hadapród-tiszthelyettes. 25 évvel ezelőtt mint hadnagyot ismertem meg őt Horvátországban egy őszi hadgyakorlaton, hol hadosztályparancsnokunk, Boroevic altábornagy, 4 ezredének sok hadnagya közül őt bízta meg a legkényesebb és legnehezebb feladatokkal, s ezeket a feladatokat a fiatal hadnagy fáradságot nem ismerve kitűnő eredménnyel oldotta meg.

Mintha ma látnám, amint a nyúlánk, acélos izmú, szikár hadnagy a forrón tűző nap hevében egy kút mellett pihen különítményével, amely a megerőltető nagy menet után szomját oltja, s a hadnagy könnyedén áll emberei között, mintha sem szomjúságot, sem éhséget, sem fáradtságot nem ismerne.

Pedig a kimerültség az ő arcára is rátelepszik, de átható derűs életkedvvel teli kék szeme akaraterőt sugároz, s ezzel erőt önt elcsigázott embereibe, a derék horvát katonák, akik új erőt merítenek fiatal parancsnokuk akaraterejéből, és teljesítik a lehetetlennek látszó követelményeket is.

Gömbös Gyula mint hadnagy az elsők között végezte el a bécsújhelyi torna- és vívómesteri tanfolyamot, majd Budapesten a honv. felsőbb tiszti tanfolyamot és a hadiiskolát Bécsben. Itt az önálló magyar hadsereg megszervezésének hangoztatása miatt majdnem derékba törik pályája, csak kiváló tehetsége miatt nem távolítják el a hadiiskolából. A világháborúban mint fiatal, vezérkarhoz beosztott főhadnagy, majd vk. szds., gyddr. vk. tiszt, hadoszt. vk. főnök, magasabb seregtest parancsnokok és miniszterek tanácsadója. — A forradalmak idején a MOVE országos elnöke lesz. Élete kockáztatásával kitart az Alma Mater-ben magába szítt hazafias és nemzeti eszmék mellett, s ezért Károlyi vörös pribékjei elől Bécsbe kell menekülnie.

Innen Szegedre megy, ahol mint honv. államtitkár tevékeny részt vesz a mai magyar honvédség megszervezésében. A kommunizmus letörésében erélyesen közreműködik, később a nemzetgyűlésen képviselő lesz.

Megnemértés, gáncsoskodás, félreismerés hét keserves esztendeje következik, s az ő szárnya nem törött le, régi akaratereje csak annál erősebb önművelésre kényszerítette, mert vallásos lelke nem vesztetette el hitét önmagában és nemzeti eszméiben. Nem csüggedt el, hanem tovább tanult és gyarapította ismereteit, hogy hazájának egyszer hasznára lehessen.

A kisántánt vasgyűrűjébe szorított magyarság gazdasági helyzete állandóan rosz- szabbodott, s a lakosság s a nép irtózatos erőfeszítéseket tett, hogy létfentartását biztosítsa, s az ország a sikertelenségekben kimerült, letargiába esett. A kétségbeesés szélén állott már, amikor a Kormányzó úr ő főméltósága intézetünk volt növendékét s az egykori vezérkari tisztet bízta meg a kormány megalakításával.

A külföld államférfiai is elismerték, hogy politikus és államférfi soha nehezebb viszonyok között kormányt nem alakított. 0 a súlyos viszonyok biztos tudatában vállalkozott a lehetetlennek látszó feladatra is, de az ő lelki ereje s a nemzet jobb jövőjébe vetett rendíthetetlen hite már első fellépésével is erőt és bizakodást öntött a kimerült, a letargiába esett magyarságba.

Az egykori fiatal hadnagy varázsereje a kormányelnökben megnyilatkozott, mint ott a horvátországi gyakorlaton. Egész élete a küzdelmek szakadatlan láncolata. Elemében főleg a legnehezebb feladatok és problémák megoldásánál volt, s ha a sorscsapások olykor a földhöz sújtották is, önbizalmát és a jobb jövőbe vetett hitét sohasem vesztette el.