Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1932
48 tanulmányairól. A tanulmánycsoportgyűlések ilyenformán havi módszeres értekezletek, s megbeszéléseiknek gyümölcse főleg a fiatalabb tanároknál észlelhető. A tanulmánycsoport-értekezleteket minden alkalommal megelőzték az ú. n. tanulmányvezetői értekezletek, melyeken az igazgató elnöklete alatt összegyűlt tanulmányvezetők beszámoltak előző havi tapasztalataikról, s a csoportjukat érdeklő pedagógiai és adminisztratív kérdéseket beszélték meg. Az első ellenőrző értekezletet november 29-én, a másodikat a VIII. évf. növendé kei részére április 7-én, a többi évfolyam növendékei részére pedig május hó 1-én tartottuk meg. A tanításnál arra törekedtünk, hogy a tanóra anyagának alapelemeit a növendékek már magán az órán elsajátítsák. Ebből a célból a lehetőség szerint a heurisztikus módszerhez folyamodtunk, s a közös feldolgozás után növendékeinknek az ismétlési idő alatt csak a szükséges kiegészítéseket kellett a tankönyvből megtanulniok. Nevelői és oktatói munkánknál figyelemmel voltunk a gyengébb tehetségű növendékekre, hogy társaikkal együtt haladhassanak. Épen azért osztálytársaik közül jobb növendékeket instruktorokul rendeltünk melléjük s minden osztályt a legjobb növendékek vezetése és a nevelőtanárok ellenőrzése mellett 4-5 ú. n. tanulmányi pajtásságra osztottunk fel. A pajtásságvezetők igyekeztek növendéktársaik segítségére lenni s azon voltak, hogy pajtásságuk az időt hasznosan beossza és ki is használja. Minden tanár már a tanév elején megismertette növendékeivel a tantárgyra vonatkozó leggyümölcsözőbb tanulási módot, hogy ilyen módon is a növendékek minél gazdaságosabban használják fel tanulási idejüket. Ezzel egyúttal a gyengébbekben igyekeztünk önbizalmat kelteni, hogy erős akarattal minden növendék minden tárgyat becsületesen megtanulhat. Akiknél a jóindulatú figyelmeztetés, atyai korholás nem használt, a kedvezmények elvonásával kényszerítettük a jobb belátásra. A tanórákon az élénk óravezetésre törekedtünk, s a modern nyelvek megszerettetése céljából koruknak s nyelvi tudásuknak megfelelő grammofon éneklemezekről megtanult énekek éneklésével üdítettük fel növendékeinket. Kezünket végérvényesen csak azokról a növendékekről vettük le, akik közömbösségükkel, hanyagságukkal és javíthatatlan kötelességmulasztásukkal a nevelő és oktató személyzet munkáját sikeretelenné téve, internátusi nevelésre alkalmatlanoknak bizonyultak. Meggyőződésünk szerint munkaszerető, kötelességteljesítő, megbízható ifjúságra van szükségünk; elsősorban a munkaszeretet és a pontos kötelességtudást akarjuk növendékeinkbe belenevelni, hogy a majdan választandó élethivatást becsületes, dolgozni kész lélekkel kezdhessék meg. Végső célunk a hazafias, szilárd jellemű, tisztaerkölcsű, kötelességtudó, előkelő gondolkozású, finom modorú, edzett, egészséges lelkű és testű ifjú kialakítása, aki nem szédül bele a reá leselkedő kisértések polipkarjaiba. Oktató munkánk eredményével kivált az alsó osztályokban és a VIII. évfolyamban meg voltunk elégedve, a többi évfolyamban is örvendetes haladás mutatkozik, mindazonáltal még mindig vannak olyanok, akik a mai nehéz viszonyok mellett sincsenek tudatában annak, hogy csak megfeszített, becsületes munkával lehet boldogulni. A fegyelmi állapot általában kielégítő volt. E téren az idei jó érzéssel telített, fegyelmezett, kitűnő szellemű és bajtársias Vili. évfolyam növendékei is segítségünkre voltak, akik személyes példaadással igyekeztek fiatalabb társaikat a jó irányba vezetni. Elég gyakoriak voltak azonban a gyerekes csínytevések és az internátusi szabályokat sértő kisebb vétségek, melyeket a „Rendtartásiban előírt fegyelmi büntetésekkel toroltunk meg. Mindenkor azon voltunk, hogy a növendékek megtartsák életkedvüket és életörömüket, s megőrizzék gyermeki lelkületűket, derűs kedélyüket, de csak addig a mértékig, míg az interná-
