Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1932
37 már áprilisban megírta végrendeletét s királyi urának bejelentette, hogy Szigetvárba zárkózik, ha a török megtámadja. A várat bőven ellátta élelemmel, hadianyaggal : volt benne 54 ágyú, 2200 vitéz és mintegy 150 városi polgár. A vitézek és polgárok névsora nem maradt ránk, a forrásokból ismerjük mintegy 40 jeles hősnek nevét, akik vezérükkel a dicsőségben osztozkodtak. A török megérkeztekor ' felesküdtek, hogy életük árán adják csak át helyüket az ellenségnek; előbb esküdött a vezér, utána vitézei. A török haderő létszámát csak megközelítően lehet megállapítani. A török fősereggel sok, zsákmányra éhes, fizetetten martalóc, haramia járt, a táborba munkára messze földről összeterelték a parasztokat, ezekkel együtt bizonyosan hatalmas volt a létszám. Ha azonban meggondoljuk, hogy Fehérvár táján állt egy erős török figyelő sereg, egy másik Gyula ostromával volt elfoglalva, a rendes török haderő létszámát 80-100.000-re tehetjük. Volt velük 300 ágyú, mert szabály volt a töröknél, ha a szultán személyesen száll táborba, vele van egész ágyúparkja, egész kincstára. A török fővezér Szokoli Mehmed volt, az ostrom intézője a portugál eredetű Ali Portug. Az ostrom 1566. augusztus 7-től szeptember 7-ig. A vár ostroma augusztus 7-től szeptember 7-ig tartott. A török három napig volt kénytelen ostromolni a gyenge újvárost, ahol a védők keményen ellenálltak, de nagy veszteséget is szenvedtek. Az óváros bástyáit a töröknek rendszeres ostrom alá keltett vennie. Vitézeink több kirohanást rendeztek, így egyet az újvárosba, egyet a patai töltést átvágni szándékozó törökökre. Véres harcok voltak ezek, melyekben a mieink a hősi elszántság csodálatraméltó példáit adták. A török csak 10 napi ostrom után tudta az óvárost elfoglalni. Ezen a napon,- 20 vagy 21-én kora reggeltől késő estig szünet nélkül tartott az ellenséges roham. A török ki akarta fárasztani a hős védőket, nem hagyott részükre percnyi pihenőt. Késő estig állták a mieink a rohamot, a török holttestek valóságos hegyei emelkedtek az árkokban és a falak előtt, de nem volt pihenés. Az ostromlók rohama nem gyengült. Zrínyi elrendelte a várba való visszavonulást, de ez csak a vitéz őrség egy részének feláldozásával mehetett végbe. Az óváros véres ostroma nagy áldozatot követelt. Közben a patai töltés átvágásával a várat övező mocsár vize elfolyt, a török könnyebben meg tudta közelíteni magát a várat, melyhez már az ostrom elején megkezdte a töltések építését. A töltéseken több helyen toronymagasságú emelkedéseket hordott össze, ide ágyúkat állíttatott s innen lövette a várat, melynek bástyái összeomlottak, de nem szűnt meg a védők haláltmegvető bátorsága. Augusztus 25-tól szeptember 1-ig roham rohamot ért, de a védők rendületlenül tartják magukat. Hiába a szultán csábító Ígérete, hiába Ali Portug vad serénysége, minden igyekezete. A védőkben nagy lelkesedést okoz, amikor egy ágyúlövés teteríti Alit. Egy főrangú török magasratartott zászlóval rohan a résre, a mieink elfogják, a zászlót elveszik tőle, Zrínyi parancsára fejét levágják, hogy rúdra tűzve a várfalról hirdesse a török felé: nincs megalkuvás. A szultánt az ostrom elhúzódása türelmetlenné tette, a fölindulás, vagy az öregség ott ölte meg Sziget falai alatt, még mielőtt füleibe harsant volna a győzelmi trombita szava, vagy megláthatta volna Sziget bástyáján lobogni a török zászlót. De a fővezér eltitkolta halálát, sőt a szultán nevében azzal fanatizálta további harcra a sereget: a szultán haragszik az ostrom elhúzódása miatt, azért nem jelenik meg katonái előtt.
