Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1932
32 Szigetvár első ostroma 1556. Tojgun műveletei csak bevezetést jelentettek a következő évi vállalathoz s nagyarányú tevékenységre serkentették a mieinket is. A országgyűlés szorgalmazta a várak megerősítését, kiadós segítséget, jobbágymunkát szavazott meg erre a célra és nagy adót hadak fogadására. így a következő évben még magasabbra lángolt a harci tevékenység, melynek főszinhelye a Dunántúlon ismét Somogymegye és Szigetvár környéke volt. Az ezévi török hadjárat ugyanis Szigetvár elfoglalását tűzte ki célul. Dervis pécsi és Achmed babocsai bégek már májusban Sziget alá szálltak, de az ostrom csak június 13-án kezdődött meg, amikor Ali budai basa megérkezett. Az ostromlók száma 25.000 főre rúgott s keményen vívták a várat, de a védők Horváth Márk kapitány alatt hősiesen ellenálltak, amikor július 19-én híre jött, hogy mintegy 10.000 főből álló keresztény sereg ostrom alá vette Babocsát. Ali Achmed béget azonnal a megtámadott hely védelmére küldte, aztán seregével maga is Babocsa alá sietett. Itt dőlt el Szigetvár sorsa is. Felmentése a babocsai csatával. A Babocsát megtámadó keresztény sereg vezére a nádor, Nádasdy Tamás volt, alvezérei között jeles magyar és német vitézek szerepeltek, de a sikerben legfőbb része a bánnak, Zrínyi Miklósnak volt. Már azzal, hogy Ali hadát elvonták Szigetvár alól s így időt engedtek Horváth Márknak a vár megrongált falainak és bástyáinak kijavítására, sikert értek el. De ők többet is elértek. Mikor Ali előhada július 22-én a Rinya folyón át akart kelni, Zrínyi Miklós, akinek mint bánnak az az előjoga volt, hogy a csatákban ő vezesse az élcsapatot, megakadályozta ebben a szándékában. Maga is életveszélyben forgott, lovát kilőtték alóla, egy tarackgolyó aranyos mentéjét fúrta át. Másnap a török ágyúinak oltalma alatt átkelt a folyón, de túlerejével hiába próbálkozott a mieinket szétverni. Az egész napon át tartó, változatos lefolyású, izgalmakkal telt csatában, melyben az ellenség a győzelem kicsikarására minden fortélyával kísérletet tett, a mieink keményen megállták a helyüket. Zrínyi előbb a haditanácsban, majd huszárjaival az ütközetben kiváló részt vett. Az ostrommal ugyan fel kellett hagyniok, de rendben vonultak vissza Berzencére, majd Kanizsára, a török üldözni sem merte őket. Ali is két napon át volt kénytelen pihentetni seregét, aztán újból Szigetvár alá ment, tábort ütött, de Horváth Márk ágyukat vitt ki, úgy támadta meg, s veszteséget okozva neki sikerrel visszatért a várba. Ali basa reménytelennek látta a helyzetet, július végén Pécsre vonult. Ezalatt Ferdinánd főherceg újabb erősítést hozott Kanizsa alá s a mieink elhatározták, hogy visszafoglalják a Szigetvár környéki várakat. A babocsai török őrség, mely már a július 23-iki csata napján Alihoz menekült, de aztán visszament a várba, nem várta be a keresztény sereg megérkezését, feladta a várat. Visszafoglalták Koroknyát, Szigetvárat elláták újabb felszereléssel és élelemmel. A sereg nem bocsájtkozott kalandokba, erején felüli vállalatba nem fogott, a hadjárat eredménye így is nagy volt: felszabadult Szigetvár környéke, nyitva volt hozzá az út s ezt az eredményt a vár védelme és a babocsai csata vívta ki. Mialatt Szigetvár birtokáért a harcok folytak, elveszett Kosztajnicza. Zrínyi e várat az előző évben adta át Ferdínándnak, aki német őrséget vetett bele. Ettől vették el a törökök csellel a várat. Megtudták, hogy a parancsnok és a tisztek lakodalomra az egyik szomszéd várba mentek át. Ezt az alkalmat használták fel a törökök. Éjjel létrákon megmászták a falakat, leölték az őrséget s a vár így birtokukba került. A Szigetvárhoz hasonló nagyságú vár ilyen könnyű megszerzésében árulást sejtettek. így is volt.
