Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1932
Emlékezés intézetünk névadó hősére, Gróf Zrínyi Miklósra. Felemelő jelenségek. A XVI. század történetét már sokan megírták. Legutoljára a nemrég elhunyt kiváló történettudós, Takáts Sándor foglalkozott nagyszabású levéltári adatok alapján e korszak viszonyainak feltárásával. A történeti kutatások eredményeképen világosan áll előttünk az a tény, hogy, bár államéletünk Nagy Lajos és Mátyás korához képest végzetes visszaesést mutat, hiszen három részre oszlott országunk: a középső rész török uralom alá került, Erdély hűbéres fejedelemség lett s a megmaradt országcsonk a Habsburgok nagy birodalmában, ha törvény szerint nem is, a valóságban elvesztette a maga sorsáról való intézkedés jogát —, mégis nincs a magyar történelemnek a XVI. századnál felemelőbb, szebb, gazdagabb, hősiesebb és magyarabb kora. Mintha a nemzet a benne rejlő magas erkölcsi értékek és képességek pazar csillogtatásával akarta volna jóvátenni a letűnt hanyatló nemzedék bűneit és bebizonyítani, mennyi életerő, duzzadó egészség lakik benne. A XVI. századi magyar élet egyszerűsége, nemes, belterjes szépsége, emberséges, tiszta szokásai, erényekben való gazdagsága: a magyar irodalmi és tudományos életnek a kor színvonalához mért élénksége és lendülete : az Istenbe vetett hitnek tettekben, cselekedetekben, az élet egész vonalán való megnyilatkozásai : a nemzetben mindig meglevő, de aktivitásra csak alkalmas időben jutó hazaszeretet, bátorság, hősiesség: az ősi magyar virtus ragyogó megnyilatkozásai: ezek mind-mind valami csodálatos bőségben, a szemlélőt meglepő és elárasztó gazdagságban lépnek e század történelmében elénk. A sorscsapások megedzették ezt a tragikus nemzedéket: akármerre tekintünk, bátor nekikezdés, serény munka, a ránk zúdult bajok elhárítása kemény akarásának bizonyságai ötlenek szemünkbe. Ha a történelemnek az a feladata, hogy fenntartsa az utódok előtt a letűnt évszázadok felemelő eseményeinek és nagy embereinek emlékezetét, a magyar történelemnek ugyancsak bőven van írni, feljegyezni valója. „A török harcból hősköltemény telnék ki, félistenek emberfeletti tetteinek nagy naiv szavakban elmondása, hasonlóan a ciklopsi falaknak óriáskezekből egyberótt köveihez, vagy romantikus regényt is írhatna róla az, aki képes volna ez évszázados harcnak véres és felemelő jeleneteit, nemzetek élethalálkűzdelmének tömegharcait és kitűnő emberpéldányok egyéni sorstragikumát egyetlen elbeszélés láncára felfűzni. A magyarságnak e török ellen folytatott küzdelme, amint az a nemzet egész életére 1526. óta ránehezedik, példa nélkül áll az emberiség történelmében.“ E sorokat Szegfű Gyula írja „Magyar Tórténet“-ének IV. kötetében, ott, ahol a XVI. század fordulatokban oly gazdag hadieseményeinek leírását kezdi meg. — Takáts Sándor megpróbálta „Régi magyar kapitányok és generálisok“ c. művében a legkiválóbb hősök alakja köré koszorút fonni. E gyönyörű művet büszkeség és meghatottság nélkül magyar ember nem tudja kezéből letenni.
