Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1931

33

vezetők a csoportúkat illető jelentéseiket terjesztették elő, majd a tanulmány- csoportokat érdeklő pedagógiai és adminisztratív kérdéseket beszélték meg.

Az első ellenőrző értekezletet november 23-án, a másodikat a VIII. évf. növendékei részére április 20-án, a többi évfolyam növendékei részére pedig április 29-én tartottuk meg.

Nevelői és oktatói munkánknál figyelemmel voltunk arra, hogy gyengébb tehetségű, vagy tanulmányaikban hátramaradt növendékeinknek megadjuk a szükséges eszközökét és feltételeket ahhoz, hogy ismereteiket kiegészíthessék, s társaik tudásának szintjét megközelítve, az iskolai céljainak megfelelhessenek. A bátortalanokban és gyengébekben iparkodtunk önbizalmat kelteni, megismertettük velük a különböző leckék megtanulásának módját, melléjük osztálytársaik közül instruktorokat rendeltünk, minden osztályt a legjobb növendékek vezetése és a nevelőtanárok ellenőrzése mellett 5—6 ú. n. tanulmányi pajtásságra osztottunk fel, az iskolai szünidők tartamára tankönyveket bocsátottunk az arra rászorulók rendelkezésére, s kezünket csak azokról a növendékekről vesszük le végérvényesen, akik hanyagságukkal, javíthatatlan kötelességmulasztásukkal a nevelő és oktató személyzet munkáját sikertelenné teszik. Meggyőződésünk szerint munkaszerető, kötelességtudó, megbízható ifjúságra van szükségünk; elsősorban a munkaszeretet és a pontos kötelességtudást akarjuk növendékeinkbe belenevelni, azokat az erényeket, amelyek a legfőbb biztosítékai annak, hogy a választott életpályán bárki helyét becsülettel megállhassa.

Oktató munkánk eredményével az alsó osztályokban meg voltunk elégedve, ellenben a felső osztályok növendékei között igen sokan vannak, akik a mai nehéz viszonyok mellett sincsenek tudatában annak, hogy csak megfeszített munkával lehet sikerre számítani.

Súlyosabb természetű fegyelmi kihágások nem fordultak elő, ellenben elég gyakoriak voltak a gyerekes csinytevések, az internátusi nevelést sértő kilengések, melyeket a rendelkezésre álló fegyelmi eszközökkel kellett megtorolnunk. A rovások és egyéb fenyítések kiszabásánál elővigyázatosak voltunk. Tudjuk jól, hogy a fenyítésektől jó eredményt csak akkor várhatunk, ha azok a növendékek jól megismert lelki tulajdonaihoz, jellemvonásaihoz, vérmérsékletéhez szabottak. Általában csak akkor nyúltunk fenyítéshez, amikor már meggyőződtünk arról, hogy az oktatás és figyelmeztetés, a becsületérzésre való hatás, a szülők közbelépése és a jövőben elmaradhatatlan következményekre való utalás eredményre nem vezettek.

f) Hazafias nevelés. — Ünnepélyek.

A lefolyt tanévben is felhasználtunk minden alkalmat, hogy növendékeink lelkében a hazaszeretet fogalmát mélyítsük, s őket a történelem és irodalom nagy- -jainak tiszeletére, követésére buzdítsuk.

Szeptember 12-én a tanévet ünnepi istentisztelettel és évnyitó ünnepéllyel nyitottuk meg. Az intézet igazgatója szólt a növendékekhez és a jelenlevő hozzátartozókhoz. Kijelölte azt az utat, melyen haladnunk kell és a szent célt, melyre törekszünk. Mindenkit komoly munkára szólít lelkiismerete. Henyének, dologtalan- nak nincsen helye az intézet falai között, hiszen egy nagy épületnek vagyunk közös munkásai, s ennek neve: a magyar jövendő.

Október 6-án az aradi gyásznap évfordulóját ünnepeltük a következő műsorral:

1. Huber K.: Fohász. Előadta a növendéki ének- és zenekar.

2. Ábrányi E.: Október 6. Szavalta: Toporczer Kálmán VI. év. növ.

3. Ünnepi beszéd. Elmondotta: Görgey Vince VIII. év. növ.

4. Arany J.: A walesi bárdok. Szavalta: Zitás Bertalan tanár.

5. Murányi K.: Ima a hazáért. Énekelte a növendéki énekkar.

3