Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1930
17 egy igen jellemző eset illusztrálja. Az 1924/25-ik tanév érettségi vizsgálatain dr. Viszota Gyula, a M. Tud. Akadémia tagja, a jeles Széchenyi-kutató, ny. miniszteri tanácsos volt a kiküldött miniszteri biztos. Az érettségi folyamata alatt s azon kívül a közös tanári étkezőben megfigyelhette az intézet tanárikarát s azokról benyomásokat nyerhetett. Távozása előtt úgy nyilatkozott, hogy őt a legnagyobb mértékben megragadta a bajtársias, kollegiális együttérzésnek az a közvetlensége, mely a tanári kar tagjait kivétel nélkül egymáshoz fűzi, melyhez hasonlót hosszú paedagogiai pályafutása alatt keveset tapasztalt. A tanári kart valóban a bajtársias együttérzés kötötte egymáshoz s jó példával e tekintetben maga az igazgató járt elől. Ismerte tanárikarát, megbecsülte annak munkásságát. Nem fukarkodott a dicséretekkel, a feddésben és rendreutasításban annál inkább vigyázott alattosai érzékenységére. A tanárikart egymáshoz és és az igazgatóhoz az őszinte megbecsülés és tisztelet érzései fűzték. Ebben a lelki, meleg atmoszférában, melynek megalapítója, ápolója, élesztője az igazgató volt, valóban nemes verseny támadt a kötelességek teljesítésében. Az igazgató vezetésével a tanárikar a legnagyobb pontossággal végezte feladatát, kötelességét s a növendékekkel való bánásmódban az igazgatót utánozta, aki arra volt legbüszkébb, ha a növendékek őt atyjuknak nevezték. Ez nem üres frázis volt részükről. Az igazgató valóban jóságos atyja volt a növendékeknek, s a szelíd rábeszélés, vagy komoly feddés eszközét alkalmazni csak a legvégső esetben szűnt meg akkor, ha minden más kísérlet a javításra csődöt mondott. Szerencsére ilyen eset ritkán fordult elő. A nevelőintézetből való eltávolítások okai között csak igen ritkán szerepelt valami különös vétség. A legtöbb eltávolítás oka gyenge tanulmányi eredmény s ennek folytán az intézeti nevelésre való alkalmatlanság volt. A tanulmányi eredményről, az érettségi vizsgálatokról, a hivatalos elöljárók szemléiről, látogatásairól az évről-évre kiadott Értesítők adnak részletes tájékoztatót. Növendékeink felsőbb tanulmányaikban, amennyiben annak eredménye tudomásunkra jutott, mindenütt derekasan megállták helyüket. Kovács József főigazgatónak a reáliskolai nevelőintézetben utolsó aktusa, egyúttal búcsúja a Zrínyi-szobor és hősihalott emlékmű leleplezésének ünnepsége volt 1926 szeptember 27-én. A megszálló szerb csapatok a főépület homlokzata előtt álló I. Ferenc József mellszobrot ledöntötték és eltávolították, a szobrot tartó pillértömb csonkán maradt. Kovács főigazgató megfelelő előkészítés és a felsőbb hatóságoktól nyert engedély alapján elhatározta, hogy az üresen álló talapzatra az intézetnek nevet adó Zrínyi Miklós szigetvári hősnek szobrát és vele kapcsolatosan az elődintézet hősi halottainak emléktábláját helyezteti el. A terv elkészítését Kőszeghy Gyula építészmérnök és jeles szobrászművészre bízta, s a bemutatott és bizottságilag elfogadott terv kivitelével a helybeli Zsolnay-gyár bízatott meg. A Zsolnay- gyár saját találmányit, fagyálló, bronzutánzatú anyagból elkészítette a szobrot és vele kapcsolatosan a hősihalott emlékmű szobrászati részét. A kőfaragó munkát a Piacsek-cég látta el. A leleplezési ünnepélyen képviseltette magát a kormányzó úr ő főméltósága s részt vettek az egyházi, katonai és világi hatóságok és intézetek kiküldöttei, valamint a város és a vármegye igen nagy és előkelő közönsége. A gyönyörű, lélekemelő, szép ünnepély méltó befejezője volt Kovács főigazgató működésének, melynek érdeme, hogy a szerbektől kifosztott és megrongált intézetet újból a régi fényre emelte s annak falai között olyan szellemet honosított meg, mely gazdagon termő talaja lett a jóra, nemesre és szépre való törekvéseknek. A távozó Kovács József helyébe Beksics Olivér főigazgató neveztetett ki a nevelőintézet igazgatójává. Az új főigazgató csak rövid ideig végezhette azt az építő tevékenységet,
