Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1930
11 csak 60 km-nyire fekszik. A kis szabad királyi város vezetősége azonnal felfogta az ügy nagy jelentőségét, átengedett a kincstárnak 36 kát. hold területet rétekkel, forrásokkal, kertekkel és erdőségekkel, s ezen a hatalmas telken 5 év alatt, 1853—58-ig felépült a kadétiskola imponálóan nagy épülete. Nem kímélték a költségeket; a falakat még a harmadik emeleten is félméter vastagra rakták, hasonló méretűek az egyes helyiségeket elválasztó közfalak is. 1858-ban már meg is nyílt benne a kadétiskola. A fiatal császár is érdeklődött az új intézet iránt, már 1856-ban, az építés alatt megszemlélte, majd 1864-ben újból meglátogatta. Az intézet közel volt Bécshez, ezért amolyan elitiskolának szánták, hol a bécsi hatalmasok gyermekei a közellévő apák szemei előtt és ellenőrzése alatt nevelődhetnek. Talán azért is építették olyan kényelmesre, tágasra, olyan fényesre és helyezték el olyan gyönyörű környezetben, olyan hatalmas parkban. Ez a park, amikor a császár másodszor érkezett szemlére, már valóságos diszkért volt, melyet Bilinek Domonkos lelkésztanár rendezett be bámulatos esztétikai érzékkel hatalmas tudományos rendszer alapján. A hozzáértő ember még évtizedek múlva is meglepődött a park fasorainak, bokrainak és egyéb növényeinek tudományos rendszere szembetűnésén. Az 1866-iki porosz-osztrák háború éppen úgy, mint az 1848/49-iki osztrák kudarc a katonatisztképzés terén újabb változást idézett elő. Ennek következménye az lett, hogy 1871-ben a kismartoni kadétiskolát a hadvezetőség feloszlatta s a tudomány egykori csarnokaiba két zászlóalj bakancsos telepedett. Eredetileg lovasokat szántak bele, a földszintet meg is próbálták lóistálókká átalakítani, de a rendkívül szilárd épület átalakítása oly költséges lett volna, hogy inkább felhagytak vele. Két évig üresen maradt, végül gyalogsági laktanya lett. 1879-ig szolgált a díszes épület kaszárnya céljaira. 1879-ben visszaadták eredeti rendeltetésének oly módon, hogy az osztrák reáliskolák tantervével azonos katonai alreáliskolát nyitottak meg benne azzal a különbséggel, hogy az azokban kötelező francia vagy augol nyelv helyett a növendékek szláv vagy magyar nemzetisége szerint a cseh vagv magyar nyelv vált kötelezővé az egyébként teljesen német tannyelv mellett. Az iskola ettől kezdve megszakítás nélkül szolgálta a nevelés ügyét 1919 októberéig s az elkövetkező hosszú, békés munka ideje alatt valóságos mintaintézetté fejlődött. Gyűjteményei és szemléltető eszközei, könyvtára hatalmasan gyarapodtak. A tanári és nevelői kart sűrűén kicserélték, csak olyant hagytak meg huzamosabb időn az intézetnél, aki rátermettségének kiváló jeleit adta s emberi és jellemtulajdonainál fogva a növendékeknek példaképül szolgálhatott. Ez a szigorú szelekció nagy hasznára vált az intézetnek, mely így elsőrendű, feladatának magaslatán álló tanári és nevelői karra tett szert. Az intézet a bécsi intéző körök állandó figyelmét és ellenőrzését érezte maga fölött. Igen gyakran, nem ritkán meglepetésszerűen jelentek meg szemlélő elöljárók falai között. Maga Ő felsége I. Ferenc József 1882 junius 28-án harmadízben tüntette ki legmagasabb látogatásával, alaposan megtekintett mindent s megelégedését az intézet növendékeinek adott nagyösszegű adománnyal juttatta kifejezésre. Nem csoda, hogy az előkelő katonacsaládok szívesen adták gyermekeiket a gyönyörű intézetbe. Nem egy ma is élő, magyar tábornokunk itt erősödött ifjúvá, itt vette először magára a „császár kabátját“, a csinos formaruhát. A beöltöztetés előtt a fiúcskáknak felvételi vizsgára kellett kiállaniok, testük alkalmasságát az intézeti orvos bírálta meg. Az intézet parancsnokainak egészen hivatásuk magaslatán kellett állniok, hogy az elöljárók megelégedését kiérdemeljék. Az intézet további fejlődésének történetéből két dátumot kell kiragadnunk. Az egyik az 1892-ik év, amikor a közös halügyminiszterium elrendelte, hogy ez év január 1-től kezdve az összes Magyarországon felállított cs. és kir. katonai reáliskolákban az összes növendékekre nézve kötelező tantárgy legyen a magyar
