Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1929
12 Az elemi iskolákban bevezetett legnagyobb újítás a vallástan tanításának kötelező volta, amit az állami iskolákban nem papok, hanem erre önként jelentkező világi egyének végeznek, akiknek felhatalmazását évenkint az egyházi hatóságok hagyják jóvá. (Dr. Kasztner Jenő). Az elemi iskolákat a községek kötelesek fenntartani, de az állam segítséget nyújt. A tanulóknak állami tanítók előtt kell vizsgázniok. Leány és fiú közös iskolák megengedhetők, hacsak a leányok száma nem volna nagy, hogy külön osztály felállítása önként kínálkozik. (Prezzolini 219. o.) Igen érdekes az az iskola, Ombriában Citta di Castelo közelében van, amely iskolát Montessori metódusa szerint rendezték be. A tanulók szorosan együtt működnek a természettel: tantárgyaikat a szerint választják, milyen évszakban vannak. Tavasszal valamely virágzó gally tárgya mind a természetrajznak, mind minden más tantárgynak, amelyet ehhez kapcsolni lehet. Minden hónapot valamely állatnak, vagy természeti tüneménynek szentelnek, pl. a tavaszi hóolvadás alkalmas a víz átalakulásának, vándorlásának tanítására. A középiskolai tanítás főként a latin nyelven nyugszik, mely nélkül egyetemre fellépni nem lehet. (Prezzolini. 224. o.) Prezzolini könyvének 229 lapján megállapítja, bár az olasz nyelv a legközelebbi leszármazottja a latin nyelvnek, csodálatosképen Olaszországban nem beszélnek jobban latinul és nem ösmerik jobban a klasszikusokat mint máshol, hanem a klasszicizmus az olasz nép őstermészetében él tovább: nem beszélnek latinul, de olaszul; nincsenek nagy jogászaik, de a jogérzés mindenütt ki van fejlődve: az olasz gondolkozásmódnak a tisztaságra és pontosságra irányuló jellege az ideákban található bizonyos stílusosság, az architectura, mind ősi klasszikus eredetűek. Antik civilizáció van még abban a modorban is, amellyel az olasz paraszt bő köpenyegét magára veti, amely a tógának utóda. A háborúnak és még inkább a békekötésnek igazi eredménye az a lelki összevisszaság, az az általános bizonytalanság és bizalmatlanság, amelyek bizonyos fokig az eddigi ideálokat céltalannak tüntették fel, és amelyek a lelkeket új, praktikus és szükséges dolgokra irányuló kérdések felé orientálják. (Prezzolini 235. o.) Ebből a chaosból a katholikus egyház menthette csak meg a jövőt (Prezzolini), és mintha Gentile közoktatásügyi reformjaiban ezt a magas felismerést látnók. A múlt pozitivizmusa megbukott. Az új olasz pedagógia részleteiben szorosan összefüggő és az emberi szellemet a maga egységében kifejlesztő eleven érték legyen — ez az új elv. A második eszme a Földközi-tengeri kultúrközösség ápolása ! Tehát olasz nemzeti irány. E két gondolat a súlypontot a történelemre helyezi, mely eddig a természettudományokon volt. A történelemmel kapcsolatosan a művészettörténet az a tantárgy, amely Olaszországban igen alkalmas arra, hogy az olasz nemzeti öntudatot felkeltse. Lehet-e azonban Olaszországban a nemzeti történelmet, a művészettörténetet a vallástörténettől elválasztani ? A katholicizmus Gentile szerint a társadalmat összetartó és a Földközi-tengeri kultúrközösséget legjobban fejlesztő erő. Ez a rövid áttekintés is elégséges ahhoz, hogy levonjuk a tanulságot arra nézve, hogyan is neveljük hát mi ifjúságunkat, mily célokat, mily ideálokat tűzzünk eléje. Láttuk, hogy körülöttünk micsoda és hogyan fő és forr a pedagógia üstjében, és mi a tüzet élesztő erő; de mielőtt valami útra határoznék el magunkat, ne felejtsük el soha, hogy mi meggyalázott, megcsonkított magyarok vagyunk! Ne engedjük a pirt lehűlni arcunkról, ha arra gondolunk, hogy az oláh bocskorok bepiszkolták az Andrássy-utat; ne legyenek nyugodt álmaink, ha arra gondolunk, hogy Pozsony . . . Kassa és a Felvidék . . . Erdély és a székelyek . . . Nándorfehérvár . . . Mindég gondoljunk rájuk, de ne szokjuk meg — soha.
