Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1928

51

kezdődött a készülődés jó előre az 1929 májusára várt, és növendékeink által találóan „cőger-olimpiásznak“ elnevezett nagy mérkőzésre. Atlétika, tennisz, úszás, torna, vívás, mind-mind népes és egymással vetélkedő, életképes szakosztályok voltak. Siettünk kihasználni a jóidőt és szept. 15.-e és 20.-a között megtartottuk őszi háziversenyünket. Az eredmények biztatóak voltak. Különösen futóink mozogtak igen jól. Ez annál örvendetesebb és fontosabb volt ránk nézve, mert a múlt év végén elvesztettük standard 4X100-as stafétánk három legkiválóbb tagját. Vitéz Horváth Gyula és Maróthy Géza ma már a Ludovika erősségei, Fasching Andor pedig a Zrinyi Akadémia jelesei közé tartozik. De nekünk nem a távozókat kell siratnunk, a mi dolgunk, a mi feladatunk újabb tömegek nevelése, hogy ezekből a tömegekből oly tehetségeket hozhassunk felszínre, akik valaha az egyetemes magyar sport egyéni kiválóságai lehetnek. A távozókra csak büszkék lehetünk és őket minden növendékünk követendő példának fogja tekinteni, nem pedig veszteségnek. Ez évben sportolóink talán nem Ígértek oly sokat, mint a múlt évben Maróthy és társai, de nagy számuknál fogva hivatottabban képviselték a tömegnevelés eredményeit. Török Pál, Térfy Tibor, Fejér Kálmán, Rásky Jenő, Bálint Sándor, Szabó Miklós, Strinovich József, Pressing István, Kiss István, Hegedűs György, Takácsy Elek, Székely Lóránt, Sanits Sándor, Herbst Béla, Rátz János, Strifler Béla az atlétikában, — Esső József, Molnár László, Jámbor László, Münstermann Gyula, Joubert Edwin, Jeney György, Pelle György, Korsós József, Mjazovszky Albert, Tóth István, Korenya József a szertornában, — Martin György, Vadasdy Kálmán, Gerencsér Ágoston, Biikkhely Gábor a tenniszben, míg Blascsok László, Pleplár Károly, Gillich Elemér és Békássy Antal a vívásban voltak a legkiválóbbak. Különösen kitűntek általános képességeikkel Török Pál, Strinovich József, Térfy Tibor, Fejér Kálmán, Kiss István, Pressing István, továbbá a PAG versenyen 160 cm.-t ugró, alig 16 éves Herbst Béla, és a futó számokban nagyszerű tehetségnek Ígérkező, alig 15 éves Rátz János.

Szeptember 29.-éré volt kiírva a helybeli középiskolák részére a „Bohrer“ vándordíjas atlétikai verseny. A mérkőzést intézetünk ifjúsága nyerte meg. Három héttel később, okt. 21.-én a „Vasváry“-serleggel díjazott középiskolai tenniszversenyen játékosaink még gyönge formáról tettek tanúságot és be kellett érniök a III. hellyel. Többi versenyzőink azonban az ugyanakkor megtartott PÁC versenyen helyüket derekasan megállották s a futásban, az ugrásban, a diszkoszvetésben, a súlydobásban és a gerelyvetésben 8 első és 2 második díjat nyertek.

Ezután a tanrendszerű órákat, amíg az időjárás megengedte, a szabadban tartottuk meg és a szabadtéri sportokat könnyű munkával lassankint beszüntettük. Kedvenc sportunkra, a mezei futásra azonban az őszi hónapokban még bőven nyílt alkalom.

A hosszú tél használt a teremsportok híveinek s nékik örvendetes és hatalmas javulást hozott. A jó tornászok emelték a tömeg szintjét is és lényegesen jnegjavítot- ták a tavaszi versenyek eredményét illető kilátásainkat.

Toller Antal alvívómester vezetésével a vívók is igen szépen fejlődtek. Fegyelmezett iskolavívásuk és temperamentumos, amellett okos szabadvívásuk a legszebb reményekre jogosított. Nehéz volt a sok jó közül kiválogatni a szűkebb versenyző keretet.

A tavasz sokáig váratott magára és jól benn voltunk már április hónapban, mikor végre fölhúzhattuk a szeges cipőt. Döngött a salak a futók lábai alatt, repült a gerely, a diszkosz, — a sok pihent, jó kondícióban levő atléta friss erővel újra munkához látott. De szükség is volt a nekilendülésre, sietni kellett az edző gyakorlatokkal, mert közelgett a nagy verseny ideje. Akkor még azt hittük, hogy a pünkösdi ünnepek lesznek a mérkőzés napjai. Február 20.-án kaptuk meg a VKM. rendeletét, mely a verseny megtartására vonatkozó előzetes intézkedéseket tartalmazta, de a