Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1928

27

miénk. Ne gondolja senki, hogy a tanítás és nevelés független egymástól. Szó sincs róla! Még szándékosan sem volnának egymástól elkülöníthetők. Aki tanít, az — akarva, nem akarva — nevel is és aki nevelni akar, az nem mellőzheti egy bizonyos ismeretanyag közlését. Azt lehet mondani, hogy aki jól tanít, az helyes irányban nevel is. Mert mit tesz jól tanítani? Korántsem jelent pusztán csak helyes módszert az ismeretek átadásában és számonkérésében. Hanem jelenti azt is, hogy a tanítás anyagával kapcsolatban s annak segítségével átültetjük növendékeink leikébe az igazság, a nemes, a szép eszméit is, s rávezetjük őket arra, hogy maguk is szeressék, kívánják, keressék a magasabbrendű emberi élet ezen legértékesebb tényezőit. Nyilvánvaló, hogy ezen munkában a tanítás és nevelés egymással elválaszthatatlanul összeforr. Meg lehet elégedve az az iskola, mely ezt a feladatot megoldotta, mert biztos alapot vetett növendékei tudásának és jellemének.

Nem szükséges hangsúlyoznunk, hogy nevelő feladatunk megvalósítására törekedve a keresztény erkölcs irányelveit kell követnünk. Ennek az erkölcsnek biztosítéka pedig a vallásos meggyőződés. Törekvésünk tehát oda irányul, hogy lehetőleg minden alkalom kiaknáztassék a lélek ezen legdrágább kincsének gyarapítására. Kétségtelen ugyanis, hogy aki igaz meggyőződéssel vallásos, az az erkölcsösség szempontjából is gáncs nélkül megállja a helyét.

Csak szilárd erkölcsi alapon épülhet fel az a nemes érzület is, melyet hazánk mostani szomorú helyzetében minden magyar ifjú lelkében izzó szenvedéllyé kell szítanunk: a hazaszeretet. Ez nevelő és tanító munkánk programmjának alfája és ómegája. Minden tárgy oktatását ennek a célnak a szolgálatába kell állítanunk, mert nekünk megalkuvást nem ismerő, a tudomány fegyvereivel ellátott, elszánt magyarokat kell nevelnünk, ha azt akarjuk, hogy hazánk újjá épüljön és nemzetünk léte biztosítva legyen. Vigyenek növendékeink nemes idealizmust magukkal az életbe, ahol nagy szükségük lesz rá, mert a lépten-nyomon eléjük táruló gyarlóságok, visszaélések, protekció és korunknak sok más vészes betegsége nagyon erős próbára teszik ellenállóképességüket.

S ehhez a ponthoz érve, tanuló ifjúságunk közszelleméről lévén szó, nemcsak helyeselni tudjuk, de szívvel-lélekkel a magunkéivá is tesszük azokat a szép gondolatokat, amelyeket ifjúságunknak a korszellemmel együtt sokat romlott erkölcsi felfogása nem rég egyik kiváló írónknak inspirált s amelyek pár nappal ezelőtt az egyik legtekintélyesebb fővárosi napilap hasábjain voltak olvashatók. Teljesen egyek vagyunk a cikk írójával abban a felfogásban, mely szerint igenis, elérkezett az ideje annak, hogy a tanári karok által képviselt tiszta etikus felfogás, az iskolai pedagógia fenkölt elvei felvegyék a küzdelmet korunk súlyos erkölcsi betegségei, — a már-már szinte etikai nihilizmussal fenyegető kiábrándultság és cinizmus ellen.

Jaj nekünk és jaj az egész kultúránknak akkor, ha ennek a bajnak szérumát hamarosan meg nem találjuk, s azzal ifjúságunk közszellemét a baj csíráitól megtisztítani nem tudjuk. Az a gondolkodás, hogy „tanulni, tudni nemikéit, etikus felfogás és cselekvés idejét mull szokás, mert az öregebbek, a felelős tényezők csak a protekcióra adnak és ők is csak a beszédnél maradnak, de a teliig soha el nem jutnak, ha erényről van szó,“ — a mai ifjúság jó nagy részének a lelkét, sajnos, csakugyan hatalmába kerítette már, s onnét csak nehezen lesz kiirtható. De ki kell irtani s Isten segítségével, ki is lesz irtható, ha az összes tanári testületek, ennek az ügynek a fontosságát szívükön viselik és a kitartó munkában meg nem lankadnak. „Mert — írja az említett cikk ékestollú szerzője — akármennyi is az ellentmondás a pedagógia fenkölt elvei, az ideális eszmék és a gyakorlati élet és a társadalmi közmorál között, ebből nem az következik, hogy a gyermek koravén és kiábrándult legyen, ennek nem a cinizmus és az erkölcsi nihilizmus a konzekvenciája. Ha valahol a társasadalomban elharapózik a korrupció vagy az immoralitás, vagy ha mértéken felül nagy a pau-