Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1928

20

A következő évben, 1744-ben elnyeri a második tábornoki rendfokozatot is, s mint „lieutenant-général“ (altábornagy, hadosztályparancsnok) vész részt, sokszor a király oldalán a francia hadsereg további küzdelmeiben.

Az 1748-ban megkötött aacheni béke Után Bercsényi, akinek vállaira már 59 év súlya nehezedik, egy ideig nyugalomban él. Azt hiszi, hogy karrierjét befejezte, — hogy már elérte azt a kort, amikor félre kell állania, s helyet kell engednie a fiatalabbaknak. 1751-ben ezért lemond ezredéről Miklós fia javára, s kérésére a király a 15 éves Miklóst tényleg ki is nevezi az atyjától átvett hírneves ezred tulajdonosává.

De 1756-ban megint kitör a háború Európában, s az öreg, 67 éves Bercsényi még egyszer felköti kardját, hogy mint seregvezér is kipróbálja szerencséjét a harcok mezején. S a remélt sikerek nem is maradnak el. Ez a háború, melyben a francia seregek már mint Mária Terézia hadainak szövetségesei harcolnak a porosz király ellen, Bercsényit végre katonai pályafutásának zenitjére emeli. 1757 máj. 15.-én a magyar tisztből lett francia hadvezér elnyeri a legmagasabb katonai rendfokozatot a legszebb kitüntetést, amellyel francia földön hadvezér érdemeit jutalmazni tudják, a marsallbotot. Hogy személye milyen nagy becsben állhatott ez idő tájt már az egész udvar, de különösen a királyi család előtt, beszédesen illusztrálja azt az a meleg hangú levél, mellyel Mária királyné Bercsényit kinevezése alkalmával üdvözölte, s mely magyar fordításban körülbelül a következőkép hangzik: „Gróf Bercsényi tábornagy úrnak, kedves rokonomnakVégtelenül boldog vagyok, kedves Tábornagyom, hogy Önt így szólíthatom. Vágyamért, hogy ezt megérhessem, nem kérek más viszonzást Öntől, mint azt, hogy, ha lehet, szeresse még jobban az én Atyámat, mint ahogy eddig szerette. Adja át neki hódolatteljes üdvözletemet, s legyen meggyőződve, kedves Bercsényim, hogy Önt tiszta szivemből becsülöm és szeretem. U. i. A tábornagynénak adja át szerencsekívánataimat.1 2

Azt hinnők, hogy a nagy katona álmai, vágyai ezzel mind valóra váltak. Nem! Még egy kívánsága volt hátra. Viszontláthatni hazáját s visszaszerezni honosságát Magyarországon, melyet csak azért hagyott el egykor, ifjú éveiben, mert nagyon szerette annak minden rögét, s mert az annak szabadságáért vívott küzdelmet az idegenben is folytatni akarta. Míg a harc tartott régi és új hazája urai között, az e célból tett lépései természetesen nem vezethettek eredményre. De mikor 1750 körül XV. Lajos és Mária Terézia kibékültek, sőt szövetséget is kötöttek egymással, a helyzet az ő kilátásai szempontjából gyökeresen megváltozott s Bercsényi alapos reményt táplálhatott, hogy ismételt kérése mostmár meghallgatásra talál. Teljesen érthető, hogy XV. Lajos és Szaniszló királyok a Bercsényi megkegyelmezési kérvényét a legmelegebb pártfogásban részesítették. Choiseul herceg, a bécsi nagykövet is utasítást kapott, hogy a kérvény kedvező elintézésének útját az illetékes fórumok előtt minden erejével egyengesse. A siker ilyen módon biztosítva volt. A királyné 1759. febr. 19-én valóban alá is írta a kegyelemlevelet, de abban két súlyos kikötés foglaltatott. Az egyik arról szólt, hogy sem Bercsényi, sem utódai nem támaszthatnak igényt az elkobzott családi birtokok visszavételére, a másik kimondja, hogy a kegyelmet kérő Bercsényi hűségi esküt tartozik tenni Mária Teréziának. Bercsényi, aki belátta, hogy az 1750-ben történt osztrák-francia kibékülés után XV. Lajos a magyar

1 Az egykorú francia udvari szokás szerint t. i. a király és a királyné leveleikben rokonaiknak (cousin) szólították a királyi hercegeket, a bíbornokokat, az ország- nagyokat, a hercegeket és a tábornagyokat.

2 Az eredeti francia szöveg a következő: „A inon Cousin le Maréchal Comte de Bereczyni, je suis ravie mon eher maréchal, de vous nomer ainsi, je ne vous demande pour recognaissance du désirquej’ enayeutqued’ augmenter, s' il se peut, d’ attachement pour inon Papa, mettez moy a ses pieds, et soyez sur mon eher Bereczyni que je vous aime, et estime de tout mon coeur, ce 15, dites ä la mile ma joye . — Forster, i. m. 144. o.