Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1928
10 Ne csodálkozzunk hát, ha azt látjuk, hogy Franciaországban a XVII. század végén az átszökött huszárok nagy száma már külön, önálló huszárezred megszervezését tette lehetségessé.1 2 Az első ezred felállítására XIV. Lajos nagy hadvezére, Luxembourg maréchal tette meg a javaslatot. XIV. Lajos akinek az előterjesztéssel együtt egypár pompás „mutatványpéldányt“ is elküldték Fontainebleauba, l(i92-ben el is fogadta a tervet, de annak megvalósítását egyelőre nem sok szerencse kísérte. A király ugyanis — sajnálatos balfogással — a szervezés munkáját nem magyar tisztre, hanem egy báró Corneberg nevű idegen kalandorra bízta, aki, tetézve a királyi resolutio tévedéseit, eseadronjait szintén nem magyarokból, hanem nagyrészt különböző, más nemzetiségű, fegyelmezetlen lovasokból3 állította össze. Ilyen ezreddel, egy különben is gyenge jellemű német parancsnok a „huszár“ névnek természetesen egyelőre nem sok dicsőséget szerezhetett. S a „Hussards royaux“-nak nevezett ezred tényleg alig egy év múlva már gazdát cserélt. Corneberg (vagy máskép Cron- berg), minthogy katonái zsoldját elkártyázta, szökni próbált s csapatával együtt a velencei sereghez akart csatlakozni, de elfogták s a talmi huszár, álmagyar korhely arisztokrata a Bastille unalmas csendjében mondott örök búcsút stréber ambícióinak- Utódja az ezredparancsnokságban megint egy idegen, a bajor Mortani lett, de az ezred ennek a vezetése alatt sem tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket úgy- annyira, hogy öt évi eredménytelen kísérletezés után a király végre is kénytelen volt kiadni a parancsot annak feloszlatáséira. (1697). A század végéig aztán huszárezred felállítására Franciaországban több kísérlet nem is történt. A XVIII. század első éveiben azonban udvari körökben ismét előtérbe nyomul a huszárság újjászervezésének s a huszárezred felállításának gondolata s egymásután történnek újabb kísérletek megfelelő, alkalmas parancsnokok kiválasztására. A király most már magyar emberrel tesz kísérletet s a második ezred megszervezését (1705-ben) akkor, amikor magyar szövetségesét, II. Rákóczi Ferencet a szécsényi országgyűlés rendjei vezérlő fejedelemmé megválasztják s talán éppen azért, hogy a magyarság iránti rokonérzésének e sorsdöntő napokban újabb tanujelét adja, a magyar Deák Pál ezredesre bízza. Sajnos, Deák ezredes próbálkozását sem koronázta siker. Hogy mi okból, nem tudjuk; annyi tény, hogy alig egy esztendő múlva már (1706) az ezredparancsnokságban őt is idegen (svájci) ember váltja fel s az ezred maga is hamarosan gazdát cserél, amennyiben Lajos azt 1709-ben, Spanyolországgal való kibékülése alkalmával a spanyol királynak engedi át. De most már a huszárság korszerű átszervezésének s az ezred felállításának a kérdése nem kerül le többé a napirendről. Még 1705-ben, kevéssel a Deák Pál-féle második ezred felállítása után, a francia Versailles-marquis parancsnoksága alatt egy új, harmadik ezred állíttatik fel a megszűnt első (Corneberg-féle) ezred elemeiből. De ez a csapattest sem volt hosszú életű, s 11 évi jelentéktelen szereplés után, már 1716-ban a Ráttky György parancsnoksága alatt álló negyedik huszárezredbe olvasz- tatott be. Ez a negyedik ezred, a Ráttky-ezred, 1704-ben a hőchstüdti csata után alakult, annak a bajor választófejedelemnek 300 főnyi huszárcsapatából, akit, mint XIV. Lajos szövelségesét Savoyai Jenő seregei kiűztek országából. Ráttky György, ki a sopronmegyei Salamonfán született s aki a magyar huszároktól 1707-ben jött át a francia hadsereghez, a francia Saint-Geniés után második parancsnoka volt az ezrednek. Kinevezésével a huszárság megszervezésének sokat vajúdó kérdése végre biztos révbe jutott. A negyedik ezied kiállta a próbát s annak a legkülönbözőbb csatatere1 Nálunk is ez idő tájt indul meg a huszárság újjászervezése. Lipót király Buda visszafoglalása után ad engedélyt gróf Czobor Ádánmak két huszárezred felállítására 1000—1000 emberrel. (Forster, i. m. 57. o.) 2 Forster szerint a Kollonits- és a Pálffy-ezred szökevényeiből. I. ni. 60. o.
