Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1927
A viszonyok tárgyelméleti lényege is hasonlóképpen vitás problémája a filozófiának. A racionálista ideálisták nemcsak a tárgyak tulajdonságaiban, hanem lényegében is viszonyokat látnak. Racionálista értelemben tulajdonképpen nem is beszélhetünk lényegről, mert hiszen még a leglényegtelenebb tulajdonságok is egy apriorikns viszonyrendszer hálózatába illeszkednek bele. A kritikai ideálisták elfogadnak ugyan külön tulajdonságokat, de a lényegek szerintük viszonyok, ideális törvényszerűségek. A kritikai reálisták viszont a lényegek és tulajdonságok mellett külön kategóriáknak tekintik a viszonyokat s azon szerep alapján, amelyet ezek a viszonyok a világ fennállásának, a harmóniájának a biztosításában betöltenek, két csoportba osztják őket: a transcendentális s a praedicamentális viszonyok csoportjába. A transcendens viszonyoknak tárgykonstituáló jelentőségük van. A viszonyalapok nemcsak logikai, hanem ontológiai összefüggésben is állanak egymással s a viszony- határozó lény, illetve értékgazdagodást idéz elő a viszonyalapban. A transcendens viszonyok legjelentősebb típusai: a forma és tartalom, a potencia és aktus, a test és lélek egymásrahatása. Míg a transcendens viszonyoknál a viszonyalap lényében változás áll elő, a praedikamentális viszony a terminus fellépésével a viszonyalap lényegének a változása nélkül áll elő, bár a viszony keletkezésének forrása itt is közvetve az alaplényege, közvetlenül annak tulajdonságai. A viszonyok közvetlen forrásaiul a legtöbb filozófus a tárgyak mennyiségi tulajdonságait, továbbá a cselekvés és szenvedésszülte állapotokat veszi fel. A kritikai reálizmus viszonyfelfogásában legproblematikusabb a viszonyok reálitásának a kérdése. A filozófusoknak az egyik része a viszonyokat, még reális alapok mellett is, pusztán ideálitásoknak tartja. Ez az idcálista felfogás különösen azokra a filozófusokra jellemző, akik a viszony súlypontját az összekapcsolásra helyezik. A filozófusoknak egy másik csoportja azonban azokat a viszonyokat, amelyek reális alapokra támaszkodnak, ha mindjárt a viszonyhatározó reális is, reálisoknak mondják. A tárgy határozmányainak a problémáiból tehát újra azt látjuk, hogy mindaddig, míg a tárgy általános fogalmának alapkérdéseit nem tisztázzuk, derivált problémáira vonatkozólag végleges választ nem adhatunk. Y. Az alaptudomány részletes problémái. Míg az alaptudomány általános része az összes tárgyakat illető közös problémákat tárgyalja, addig speciális része a főtárgykategóriák speciális tulajdonságaival foglalkozik. Míg az alaptudomány általános problémáinak a megvilágítására történtek már kísérletek, a speciális rész hatalmas táblái még úgyszólván teljesen parlagon bevernek s csak itt-ott látszik egy-egy ekenyom S azok a gyér kísérletek is, amelyekkel az alaptudomány speciális kérdéseire vonatkozólag találkozunk, újra csak azt mutatják, hogy a tudományok fejlődésének egyik tendenciája az általánosítás és így az alaptudomány felé mutat. Mivel az alaptudomány speciális része sokirányú speciális előtanulmányokat tesz szükségessé, s mivel ily előtanulmányokkal csak teljesen elvétve találkozunk, az alaptudomány speciális problémáinak felkutatása és rendezése egyelőre még teljesen időszerűtlen s meddő fáradozás volna. Éppen ezért az alábbiakban csak teljesen általános természetű irányelvek felállítására törekszünk. Az alaptudomány specialis részének egyik főproblémája a legfőbb tárgykate-
