Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1925

15

Egyéniségének vonzó és értékes tulajdonságai a társadalomban is sok jóbarátot és tisztelőt szereztek neki. Bárhová hívta őt Isten rendelése, mindenütt csakhamar belekapcsolódott a társadalmi életbe eleven és szíves tevékenységével, különösen magvas és magasan szárnyaló beszédei révén. A kassai magyarok lelkében még sokáig élni fog tartalmas szónoklatainak emléke és sokáig fognak eszméiből, hitéből, lelkesedéséből reményt meríteni.

Ott, a dicső emlékű „nagyságos fejedelem“, Rákóczi Ferenc áldott hamvait őrző városban kezdte meg tanári működését 1904-ben, mint a jászóvári premontrei kanonokrend tagja, amely rendnek fehér ruhájába 1899-ben öltöztette az Úr hívó kegyelme. A lelkiismeretes buzgósággal teljesített tanári munka mellett élénk részt vett a város kulturális életében is, mig eredményes működésének hirtelenül véget nem vetett a megszálló csehek intézkedése, amely arra kényszeritette, hogy 48 óra alatt elhagyja Kassát. Megtorlás volt ez azért, mert 1919. szeptember 7.-én a kassai vértanuk ünnepén a székesegyházban magyar lelkének elkeseredéséből fakadó, megrázó erejű szentbeszédet mondott.

Hontalansága 1919. december haváig tartott, amikor rendfőnökének intézkedése alapján a hajmáskéri főreáliskolához került tanárnak. Ez időtől kezdve hűséges osztályosa volt a sokfelé hányatott iskola sorsának. Vele vándorolt Győr városába, onnan Kismartonba, majd ismét Győrbe, végül 1922. január havában ide Pécsre, hol intézetünk állandó otthonra talált.

Valamennyi helyen nemcsak az iskola egyik erőssége volt, hanem kivette részét abból a munkából is, mely a nagyközönség különféle rétegeiben a szebb magyar jövő hitének füzét volt hivatva ápolni. Győr magyarjai éppen oly szívesen hallgatták beszédeit és épültek rajtuk, mint Kismarton németjei, akik zsúfolásig megtöltötték az előadótermet, ha az ő igéit hallhatták. Hogy Pécs közönségében itteni működésének — fájdalom — rövidre szabott ideje alatt mily fokú rokon- szenvet keltett maga iránt, azt semmi sem bizonyítja ékesebben, mint az a fényes végtisztesség és mélységes részvét, mely őt sírjába kisérte.

Mestere volt a szónak, eszméit, érzelmeit a forma lebilincselő szépségeibe tudta öltöztetni. Szónoklatai mellett méltó említést érdemelnek értekezései is, melyek jórészt a kassai premontrei főgimnázium értesítőjében jelentek meg. Kiemelkednek közülök „A lovagkor embere“ és a „Történelmi világnézet és iskola“ címűek. Intézetünk vándorlásainak és fejlődésének történetét is ő rögzitette meg avatott tollal az 1922—23 évi értesítőnkben, az 1924—25 éviben pedig „Nevelés és nemzeti eszme“ címen közölte megszívlelésre érdemes gondolatait.

A személyes érintkezésben maga volt a szeretetreméltó előzékenység Lelkének derűje a társas együttlét óráit mindenkor aranyos fénybe vonta. Férfias nyíltsága, emelkedett gondolkodásmódja, szilárd erkölcsi elvei hamarosan megnyerték azokat, akik érintkeztek vele. Aki ismerte, az becsülte és szerette. De legmélyebben tanártársai és tanítványai szívébe férkőzött, hol kedves egyéniségének emléke nem is fog elhalványodni.

Mi nem szakadtunk el Tőled, kedves Barátunk, ha itt is hagytál bennünket! Hisszük a keresztény lélek alázatával, hogy viszontlátjuk egymást. A Te törhetetlen reményedet a magunk és tanítványaink lelkében megrendülni nem engedjük Nagyon fáj a veszteség, melyet távozásod okozott, de felemeli lelkünket az a tudat, hogy Te onnan az örökkévalóságból, hol ismeretlenek a tér és idő korlátái, már megvalósulva látod minden magyar gyönyörű álmát: régi egységében az édes hazai földet.

Legyen boldog pihenésed a drága hantok alatt!