Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1925

13

helyén van ; de teljesen felesleges a növendéket az otthoni szórakozások, mulatságok szines és hangulatkeltő, néha kissé túlzott leírásával intézeti munkájának nyugodt egyensúlyából kizökkenteni. Ilyen honi hirek hatása okozza, hogy a növendék óraszámra ül nyitott könyve előtt, gondolatai azonban messze kalandoznak... Megtörtént, hogy egy apa olyan dolgokat irt 15 éves fiának, amik teljes ellentétben állanak az intézet nevelési elveivel s a tekintélytisztelettel, amelyre a növendéket szoktatjuk.

Mindez nem szemrehányás akar lenni, csupán megállapítása annak, hogy a szülők néha minden rossz szándék nélkül mennyire tévednek. Már pedig — mint mondtam — az ifjúság a jövő. Intézetünknek, a szülőknek, de főként szegény, megcsonkítva vergődő hazánknak, amely annyit áldoz fiai neveltetésére, jól felfogott közös érdeke és kívánsága: hogy növendékeink istenfélő, szilárd jellemű, bátor, tettben erős és a haza szeretetétől áthatott férfiakká fejlődjenek, kik azzal fogják hálájukat leróni hazájuk iránt, hogy amikor a mi saját külön — sokak által rettegve várt — végleszámolásunkra megharsannak a kürtök, ott lesznek a Tátra bércein, a székely havasokon, a „Bánát“ kalászlengető rónáin ... és mindenütt, ahol fáradt, de bízó lelkek várják a magyar Messiást ... és valóra váltják minden magyar szív édes álmát . . .