Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1924

lása, életének szertez iillése. A munka rendjének megzavarása leiborítása: bűn a társadalom és az élet ellen. Nehéz eldönteni, melyik a nagyobb bűn: szétzülleszteni a társadalmat egyrészről, vagy másrészről tétlenül nézni a szétziillesztést. A munka az élet követelménye. A magasabbrendü életnek: a nemzet, a társadalom életének nem azok az igazi hősei, akik politikát csinálnak a munkából, hanem :.zok, akik egyrészt kemény kézzel ragadják meg a munka szerszámait, másrészt elszánt lélekkel szolgálják a munka rendjét s azt pártok, klikkek, belső és külső ellenségek fölé emelik, ha kell, vaskézzel is.

A középkori életben sem ment másképen. Az a kor még virágzásának idején sem ismerte el igazságnak a „nem adózunk“ elvét. A polgárság, jobbágyság adózott verejtékével; a nemesség vérével. Amaz szolgáltatta a társadalom vérét: a munkát; ez szolgálja zavartalan vérkeringését. Centralizált állam akkor még nincs, sem állandó hadsereg; a hivatalok is hiányzanak. Vasút és tclcgráf nem fonják szerves égés/be az országrészeket — Vidékenkint kellett biztosítani külső és belső ellenségek ellen a munka rendjét. A nemesség volt akkor a rendfentartás katonája, hivatalnoka, az egységes nemzeti akaratnak, törvényeknek hordozója, a békének biztosítéka. A középkori főnemes egész vidékek feje és parancsolója. Egyik sem volt olyan értelemben ur, mint az a mai földbirtokos, aki azt hiszi, hogy ha megfizette adóját, joga van külföldön pocsékolni el nemzetének jogos tulajdonát, földjének vagy gyárainak jövedelmét: aranyát, amelyben végül is a nemzet, a közösség verejtéke fekszik — Az a főnemes egész vidékek katonai parancsnoka, főbírája, főrendőre, főhivatalnoka: őrizője, s fenntartója a békének és a rendnek. Elsősorban nagy kötelességei vannak és csak azután nagy jogai. A rend fönntartásában a nemesség a támogatója. Bizony a törvényhozásban való részvétel is inkább teher akkor, mint jog. Rossz utakon, néha ezer veszély közepette, sokuknak heteken át lóháton vagy tengelyen kellett megtenni az utat a királyi székhelyre, csak azért, hogy meghallgassák, azután végrehajtsák a törvényt. Mikor a középkor utolsó századaiban megváltozott a helyzet, amikor a nemesség rend- fenntartó szerepe átszállt a királyra, haditerhei a jobbágyságra, amikor maradt kiváltságnak a csupajog kötelesség nélkül akkor ki is esett a lényeg, a nemesség különállásából, kiváltságaiból. Igazságát elvesztette.

De a fraucia forradalom talán megkorrigálta az igazságtalanságot és diadalmasan emelte ki a kasztok önzéséből a nemzeti gondolatot.' Valóban összetörte a rendi kereteket. Nem volt bennük már úgyse igazság, se tartalom, se sajnálnivaló. Túlhaladta őket az élet. De a nemzeti gondolatot még szegényebbé tette a forradalom. Egyenlőségről prédikált s teremtett uj arisztokráciát a réginek értékei nélkül; teremtett uj társadalmi rétegződést, mert hatalmasabb volt nála és az ő egyenlőségénél az élet, mely nem ismeri az egyenlőséget. — Szabadságról beszélt; bilincseket tört össze. — S felszabadította az ösztönös embert s bilincsbe verte ugyanakkor a magasabbrendü: fegyelmezett, eszméket gondolatokat átélő embert. Testvériségről beszélt; de ugyanakkor tagadta a nagy családnak, a nemzetnek közösségét. Csak jogokról és mindig csak jogokról szónokolt: emberjogokról, polgárjogokról, de mélyen hallgatott arról, ami az egyént fenntartja, emberhez méltó életét biztosítja, az egyes családok jövendőjét is hordozza: az egy testbetartozó testvérek közösségéről, családjáról: a nemzetről, a nemzet jogairól az egyénnel szemben s az iránta tartozó miudenekelőtti kötelességekről.

Való igaz! A középkorban és az újkorban a francia forradalomig meggyengült, elcsenevészedett a nemzeti gondolat, mert azt a társadalom egyik része : a nemesség magának sajátította ki, a nagyobbik részt: a jobbágyságot belőle kitagadta. Azért sem egyetemesen összeforrasztó, gyújtó eszmévé nem tudott tüzesedni, sem olyan hévvel nem tudták szolgálni többé, mint régen. Még azok sem tudtak igazán lelkesedni érte, akik sajátjuknak vallották. Széthúzásnak, pártoskodásnak, gyűlölködésnek ütköző pontjává sülyeszlette az önzés és a tudatlanság ezt a szent eszmét magában a közjogi