Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1924
4 Sajnos, a pedagógia sokak előtt ma is csak mesterség. Becsülete ezeknek szemében nem sokkal több, mint volt a pogány világban, ahol tudvalevőleg rabszolgákra bízták. Megélhetési lehetőség, — szükséges rossz, kényszermunka: — így vallják széles körben és fájdalom, olykor maguk a nevelők, a tanárok is. Pedig a nevelés szent ügy. Hivatás kell hozzá s igazi művésziélek. Megsejtése a a nemzet lelkének, amely nemcsak a jelenben, hanem a jövőben is örökké élni akar, megujhódott alakban, fiatal vonásokkal. Minden generáció a nemzet tavasza. Minden pedagógus a tavasz, a megújhodás előkészítője: régi energiák álszármaztalója, uj riiggek fakasztója, a jövendő formálója. Kétségtelen. Amilyen hitet, lelkesedést, szere- tetet tudunk ébreszteni nemzetünk iránt, amilyen képzettségű, érzésű, gondolkozáséi harcosokat tudunk a kötelességteljesítés útjára állítani, más szóval, amilyen erőteljes és ragyogó, meleg formában él a pedagógusok lelkében a nemzeti ideál, a nemzeti eszme, olyan lesz a jövendő. Honnan is való, mi is hál az a nemzeti eszme 9 Sokan azt mondják, hogy mindössze száz éves. Nem egyéb, mint a francia forradalomnak egyik szabadság-hajtása. S épen Napóleon zsarnoki törekvése pattantotta ki visszahatásképen a népek leikéből. Helytelenül modják. — A nemzeti eszme ősrégi. Egykorú a társadalmakkal. Hiszen a nemzeti eszme jelenti a népek lelkében a családi érzést, a testvéri együvétartozást. Ennek az öntudatnak pedig egész természetesen erősebbnek kellett lenni az ősi fokon, akkor, amikor külömböző fajokká különültek a népek. A nemzeti összetartozás gondolatával jelenik meg minden nép a történelem hajnalán. Jelenti mindazoknak egységét, akik egy nemből, nemzetségből származtak. Ezzel a gondolattal vág országutat magának minden nép a többi népek rengetegében. Olyan természetadta kincsünk volt ez is, mint ahogy beszélni, érezni, szeretni tudunk Mithoszaink, hősi époszaink, ősi hagyományaink, nemkülömben műveltebb népeknek följegyzései beszélnek róla eleget. A nemzeti eszme volt akkor a fajok erőssége Nélküle meg sem élhettek, fönn sem maradhattak volna. Harcok között éltek. Veszedelmek környékezték őket. Néptengerek hullámzottak körülöttük, mint idegen óceánok. Mindenik faj kis sziget volt benne. Az egyes ember itt önmagában meg nem állhatott. Homokszem ő csupán. Elnyeli a tenger áradása. Csak az összeség: a faj egész ereje volt az igazi erő. Rajta nyugodott az egyén sorsa, szabadsága, élete. Az az erő volt a szikla, az egyedüli hely akkor széles e világon, ahol biztonságot talált család, gyermek, otthon: az egyénnek kincse, becsülete, vagyonkája, nyája. Országhatárok nem jelölik itt a népek mesgyéjét. Házak falai, kerítések vonala nem szabják meg az otthon keretét. Az egyén otthona a sátor a tágas mezőségen. Birtoka a fajnak tulajdona. Határa odáig ér, ameddig a kard és csak addig tart míg erős a kar. És ha eltörött a kard — és ellankadt a kar: a nemzetnek karja; elmerült a szikla. Lesöpört róla minden értéket a haragos tenger: népek szilaj tengere. Otthont, családot, gyermeket: — mindent, amiért csak élni volt érdemes az egyénnek. És beleveszett minden magasabb érték is, mely fajának leikéből, szívéből sarjadzott: az ősök hite, a múlt dicsősége, a szabadság reménye, a férfi büszkesége, becsülete, az otthon tűzhelyének melege és megértése. Minden elveszett! — Jaj annak, aki élve maradt a katasztrófa után és rabságra jutott. Csak álmaiban zengett fülébe az édes anyai szó, a hazai nóta. Nyelvét ki érti!? — Örömét - bánatát nincs aki megossza. Szegény fuldoklója idegen haboknak! Ebből érthető azután, micsoda borzalom volt kitaszíttatni a nemzet kebeléből: milyen rettenetes leszakíttatni a nemzet fájáról. De érthető még jobban az a keménység is, az az elszántság is, amellyel egy testté, egy lélekké, egy akarássá forrtak össze a lelkek veszedelmek idején. Nem volt ez náluk talán öntudatos érzés. Talán neve se volt. De volt egészséges életösztöne az egyénnek. Kötelességtudás, helytállás, egy akarathoz való simulás, engedelmesség, fegyelem, egyetértés és együttérzés, önzetlenség, ön
