Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1924

10 győzelemre kevcs nekünk, ha nem pusztítjuk el Németország erkölcsi fegyverzetét. A cél, amit föltétlenül el kell érnünk minden eszközzel, hogy Németország kezdjen kétel­kedni önmagában, erejében és missiójában. Ez lesz az egyedüli érv, az egyedüli ok, amely demoralizálni fogja Németországot.“ Való igaz! Nem kell oda fegyver, ahol porszemekre hullott nemzeti öntudat híján az egységes nemzet. De fegyver nélkül is hatalom van ott, ahol egy szent, nagy eszmében forrnak össze a lelkek. A fa életösztöne benne él sejtjeiben A tenger diadalmas ereje benne van viz- cseppjeinek kohéziójában. A nemzetek győzhetetlen nagysága benne forr fiainak öntuda­tában', nemzeti érzésében. Nem lehet letiporni erőszakkal, leverni fegyverrel. A nem­zeti öntudat győzhetetlen hatalom, mert lélekből, igazságból, szeretetből való. Valóban! Leonidások születtek belőle egykor Thermopylainál; világhatalmat zúzott össze Salamisnál; Athénben szövétneket gyújtott a világnak ; naggyá tette Rómát. A hun öntudat szülte Attila királyt. Benne edződött világbiró fegyverré, Isten kardjává Attila fegyvere. Árpád nagy művét is ő előzte meg; a magyar egység, a nemzeti öntudat. Vérszerződésben folyt össze előbb a magyar vér; egésszé forrt össze a széttagolt nemzet. Egy szív, egy lélek emelte paizsra honszerző Árpádot, hogy legyen egy akarat. Ezzel az erővet foglalt hazát Árpád a Duna-Tisza táján. S azóta is azzal az erővel, avval az öntudattal jártunk. Voltunk vele Isten-ostora Európa hátán; voltunk védő paizs Európa karján; voltunk a dicsőség koszorúja nem egyszer Európa hom­lokán. A Szent Istvánok, Szent Lászlók, Könyves Kálmánok benne keresték az erőt, a nagyságot. IV. Bélák, Mátyás királyok tőle lelkesültek gigászi munkára. — A nemzeti eszme volt a tűz Zrínyi nagy lelkében: Rákóczi gyöngéd szivét ő acélozta kitartó munkára. Halódó nemzetet vele élesztgetett Berzsenyi, Kazinczy, a két Kisfaludy s Vörösmarty Mihály. Benne villámlott Kossuth lángszavában. Ott viharzott szabadság- harcainkban. Tőle lett izzóvá Széchenyi naplelke. S nem vetette meg ezt a szent eszmét Krisztus sem, a világ Megváltója. Élte fajának életét. Törvényeit, életformáit magáénak vallotta. Isteni szépségének ragyo­gását öntötte ki rája; igy állított örök, tökéletes mintát az emberiségnek. Méltán! Hiszen igazság a nemzeti gondolat, a nemzeti eszme. Ugyanaz az igaz­ság, mely tölgyeket épít a pici sejtekből, fenséges Tátrákat sziklává forrasztott homok­szemekből; zugó folyamokat alkot vizcseppek milliárdjaiból. Ugyanaz az igazság, mely egyéni létet ad a csillagoknak, de életüket, fennmaradásukat naprendszerek egységével méri. Ugyanaz az igazság nekünk a nemzeti eszme. Benne szunnyad a lelkekben, a tudatalatti mélységekben. Velünk születik, mint csillagokkal a naprendszerek vonzása, kicsi vizcseppel az egyesülés vonzalma. S mikor öntudattá forr a milliók lelkében, akkor lesz belőle erő, nagyság, fenség, dicsőség Hatalom, mely nem tűr beavatkozást; hitvallás, mely magunk íölé emel. Nélküle futó homok csak a porszem-ember tömege; embercsorda csak a népek milliója. Vele erőnek, hatalomnak, dicsőségnek részese az egyén. Sziklának része, mely viharokkal dacol; népfolyamnak cseppje, mely aka­dályokon, erőszakolt határokon tör át. Sejtje a nemzetfának, mely tavaszban, nyárban áll, virágot hoz, gyümölcsöket érlel. Nyilvánvaló igazság, lebirhatatlan erőforrás a nemzeti eszme. Lényegét hirdeti az Úristen világa: csillagok futása, folyamok zúgása, virágok pompája, s az egész törté­nelem. Vele nyitva áll minden nép előtt az erő s nagyság útja. Miért vannak hát koldus­népek a földön? Honnan a nemzetek nyomora? KolUussors, embernyomor rajtunk bűnünk büntetése. Tudatlanság, önzés a bűnnek gyökere. Amaz eszünknek, emez szivünknek kegyetlen zsarnoka. Vakok vagyunk az igazság meglátására; kérges szivüek a nemzet befogadására. Vakság hályogján nem bir áthatolni az igazság sugara. Egocent­rikus világunkban nem tud kisarjadni és gyümölcsöt hozni a nemzeti gondolat virága. Még lelkűnkben idegen a nemzet, legfeljebb csak ajkunkon hordozzuk. Élni akarunk belőle csak, de érle élni még nem akarunk, nem tudunk. Nem tudjuk még, hogy ő a

Next

/
Thumbnails
Contents