Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1923
12 sincsenek felügyelet nélkül, másrészt pedig növendóktársaik előtt a fiatalos jókedv megnyilatkozása nincs korlátozva. Ugyanezt a célt szolgálja az úgynevezett „osztályelsőség“ intézménye is. A társas élet megnyilatkozásai a közös étkezések, közös hálótermek s a kaszinóélet. A közös étkezés céljaira a tágas növendéki étterem szolgál. Itt fogyasztják el a növendékek reggelijüket, a mostani nehéz időkben is Ízletes, tápláló és bőséges ebédjüket s vacsorájukat az ügyeletes tanár és nevelőtanárok felügyelete alatt. Tíz növendék étkezik együtt egy asztalnál. Minden asztalnál egy VIII. évfolyambeli növendék ,.asztalelnök“-i tisztet tölt be, ki az asztalnál való társalgást irányítja s az asztalnál való úri magatartást stb. oktatja s ellenőrzi. Az egyes asztalokhoz nevelési okokból is a növendékek felváltva, maguk hordják fel növendéktársaiknak az ételeket. Egy-egy tálba 10 növendék részére van tálalva, melyből minden nap más-más növendék vesz először mint asztalelső. Minden étkezés imádsággal kezdődik és imádsággal végződik. Az ügyeletes tanár, aki szintén a növendékekkel étkezik, ellenőrzi azt, hogy az ételeket Ízletesen készítse el a konyha s esetleges észrevételeit az étkezési könyvbe vezeti be. A délelőtti előadások súlya alól felszabadulva vidáman, teljes megelégedéssel csevegnek, társalognak ilyenkor a fiuk s a piros pozsgás arcok megnyugtató tanúi annak, hogy a növendékek éhséget nem szenvednek. Amilyen szükséges a test fejlesztésére az erőteljes táplálkozás, ép oly fontos az egészség fenntartására az alvás. Intézetünkben á növendékek nagyobb csoportokban a III. emeleten berendezett tágas, egészséges közös hálótermekben alusznak. Az egyes alcsoport-főnökök rendkívül nagy súlyt helyeznek a hálók tisztaságára, féregmentességére & szigorú gonddal őrködnek afölött, hogy bennük mindenkor a legnagyobb rend uralkodjék. Az ügyeletes tanár s nevelőtanárok a hálókat éjjel többször megvizsgálják s szigorúan felelősségre vonják azt a növendéket, aki nem fekszik le pontos időben, vagy ruházatát lefekvés előtt nem tette az előírt legnagyobb rendbe. A rendnek és tisztaságnak, a hálótermekben való legpedánsabb megkövetelésének, óriási pedagógiai és nevelőfontossága és szinte az egész életre való kihatása van. A társas életnek egyik igen fontos mozzanata internátusunkban a növendéki kaszinó s az ezzel kapcsolatos zeneterem. A kaszinó fel van szerelve minden évfolyam részére külön könyvtárral, a VIII. évfolyam részére billiárdasztallal, továbbá sakktáblákkal s egyéb társasjátókszerelckel, a zeneterem pedig zongorákkal, hármoniumokkal, vonóhangszerekkel, stb. A kaszinó felügyeletével egy nevelőtanár van megbízva, aki a kaszinóéletet a növendék-felügyelővel együtt irányítja. A kaszinóban a növendékek csak szünetekben, s iskolai szünnapokon tartózkodhatnak s csak azok lehetnek tagjai, akik legalább „elégséges“ előmenetelt és „megfelelő“ magaviseletét tanúsítottak. A zeneoktatást szakképzett zenetanár végzi s az iskolai ünnepélyek zeneszámai tanúskodnak arról, hogy az esztétikai nevelés szük- ségpsségét, melynek fontosságát már Schiller „Die ästethische Erziehung der Menschheit“ című művében hirdette, az internátus vezetősége átértette s a legnagyobb odaadással felkarolja. Midőn internátusunk leírt életéből néhány mozzanatot a csatolt fényképreprodukciókban bemutatunk, nem lehet feladatunk annak a kérdésnek megvitatása, vájjon a magán- s az internátusi nevelés között melyiket illeti az elsőség. Annyi bizonyos, hogy azon okok között, amelyeket az internátusi nevelés ellen szoktak felhozni, a legsúlyosabban az anyagi kérdés esik latba. Az internátusi neveltetés mindenkor „drága“ s csak jobbmódu emberek kiváltsága. S éppen ez a döntő jelentőségű kifogás esik el internátusainkkal szemben, amelyekkel az állam, — átlátván azt az óriási jelentőséget, amelyet az együttnevelés biztosít, — leveszi
