Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1922
7 Szomorú ujesztendő! Kint süvít a téli szél. Bent üres és rideg a fészek. Hideg falak közt keresnek otthont a földönfutók. De sopánkodásra, szomorko- dásra nincs idő. Tenni, cselekedni kell. Otthont berendezni. Iskolát megszervezni. Céltudatos munkának szilárd bázist teremteni. Nehéz feladatok. Százkaru tevékenység a hajmáskéri táborban. Künn pedig az ország kótyagos elmével a bolondját járja. Nemzeti-tanácsok maszlagos szónoklataitól, a munkás-tanácsok fecsegő munkakerülésétől és utópiáitól, a pacificizmus Bolond Istókjaitól várja a sült gálámból, meg a szociális termelést és erőt, melyből jólét és védelem fakad. Kovács Ernő alezredes nem tétovázik. Felsőbb rendeletre átveszi a parancsnokságot. Energikus kézzel otthont és benne rendet teremt. Hajmáskéri magyar katonai főreáliskola néven egyesíti a két iskolát. Hozzákezd megszervezéséhez. Nem rajta múlt, hogy az iskola rendszeres és eredményes munkát végezni nem tudott. Olyanok voltak akkor a viszonyok mindenütt e szegény hazában, hogy hiába vetettünk. Aratásra nem sok kilátás lehetett. Ha ellenség lába el nem taposta a zöldelő termést, tönkre tette a mostoha idő. Hajmáskóren uj iskola készült tehát. Katona-iskola. Szilárd alapra magyar és keresztény alapra akartak építői emelni uj épületet (L. 1919. jan. 10. jegyzőkönyv). A becsületes szándék megvolt. Kemény kéz is akadt hozzá. Csak egy hiányzott, az építkezés föltétele: a szilárd fundamentum és az alkalmas idő. Földindulás volt akkor Magyarországon. Fejetlenség, züllés, erkölcsi és gazdasági devalváció. Jól megszervezett, titkos erők mozgatták az események rugóit. A tömeg romboló ösztöne és defaitista hajlandósága volt egyik eszközük. Az ellenség hódító ösztöne a másik. És ellensúlyozták egyiket a másikkal. De a főcélt szem elől soh’ sem tévesztették. „Eldorádó. Internationále. Kommunista állam“: így prédikálták a tömegeknek. És amikor ez a tömeg megkótyagosodott a jelszavaktól, befogták szekerük elé, hogy legázolván vele a Nemzetet, Igéretföldet teremtsenek itt egy idegen fajnak és templomot a maguk kizárólagos istenének: az aranyborjúnak. Azért kellett lezülleszteni intézményeinket ; sárbarántani nemzeti ideáljainkat, közömbösségre, nemzet- és Istentagadásra uszítani a keleti áfiumtól és nyugati maszlagtól elbódult agyvelőket. Sporadizálni és pulverizálni kellett a nemzetet intézményeiben és egyedeiben; felbontani az erőtadó, összekötő-szálakat. Csorda kellett: öntudat és becsületérzés nélkül. Koldusok hada: a védekezés lehetősége nélkül. Tehetetlen rabszolgahad. Posvány. Eldorádója a szervezett piócák faji uralmának. Es Hajmáskéren uj iskola készült. Magyar iskola, mikor divat a nemzettagadás. Keresztény iskola, mikor üldözött a kereszt és a hit. A fegyelem és jellem iskolája, mikor a züllesztés a jelszó és a szemét az ur. Katona-iskola, mikor kormányprogramm a defaitizmus s a pacifizmus. Csakugyan! Alapkőletétel van Hajmáskéren 1919 január 10-én. Kész a terv. Megvan az erős akarat. Csak épen az építés feltételei hiányoznak: a szilárd fundamentum és az alkalmas idő. Eredményes munkát végezni nem lehet. Ehhez járult, hogy állandóan változik az intézet tanári kara és ifjúsága. Bégiek mennek végleg. Újak jönnek helyükbe Nagyváradról, Nagyszebenből, Temesvárról. Lerongyolódva, testileg-lelkileg lezüllesztve. Hírnökei a szomorú időknek. Az állandó létszámhullámzással természetesen hétről- hétre változik a munkarend úgyszólván február közepéig. Ekkor úgy ahogy állandósul a tanári kar és az ifjúság létszáma. Csakhogy nyugodt munkáról szó sem lehet. A rendes katonaság szertezüllik: a hajmáskéri helyőrség is. A tábort óriási értékeivel őrizet nélkül hagyni nem lehet. Az iskola állít őrséget három helyre is. Ez a szolgálat kifárasztja a növendékeket. A rohamosan torlódó események elvonják figyelmüket a komoly munkától. Fegyelmetlenségekben, kihágásokban, munka
