Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1922

21

értékű útmutatásokat adott, melyeknek segítségével az eddig elért eredményt még fokoztuk. A növendékek magatartása felett is megelégedésének adott kifejezést. Általában az intézetben észleltekről dicsérettel emlékezett meg, amit az igazgató a növendékekkel is örömmel közölt.

Április 27.-én és 28.-án Adorján Ágoston, a vallás és közoktatásügyi minisztérium V. b) osztályának vezetője látogatta meg az intézetünket. A rendelkezésre álló rövid idő alatt nem volt alkalma minden osztályt és órát megszemlélni, de a tapasztaltak is meggyőzték arról, hogy az intézetigazgatója és tanárai a legnagyobb igyekezettel fáradoznak a növendékek alapos kiképzésén és helyes irányú nevelésén. Dicsérő elismerését közölte az igazgatóval és az ő útján a tanárokkal és növendékekkel is.

Április 1-től május 4-ig Lázár Domokos tanúlmányozta intézetünk belső életét a vallás- és közoktatásügyi minisztérium V. b) osztályától nyert felhatalmazás alapján. Mindenre kiterjedő figyelemmel merült el feladatába. Tapasztalatai a legnagyobb elismerést váltották ki belőle intézetünk jól teljesített hivatása iránt.

Junius 30-tól julius 3-ig terjedő időben tartjuk meg a szóbeli érettségi vizsgálatokat Vass Bertalan dr. tankerületi kir. főigazgató elnöklete alatt. Az eredményt a jövő tanévi értesítőben fogjuk közölni.

Iskolai ünnepélyeink.

Az 1919—20. iskolai évben.

Iskolánk élete testet-lelket lenyűgöző mostoha viszonyok között indult meg, épen ezért különös gonddal használtunk fel minden alkalmat és eszközt arra, hogy növendékeinkben ébren tartsuk és fokozzuk a szétdarabolt, kórral-bajjal küzdő édes haza iránti odaadó szeretetet, tápláljuk a szebb, fényesebb, boldogabb jövő elkövetkezésébe vetett törhetetlen hitet. Nemzetünk és iskolánk életének minden fontosabb mozzanata álltáimul szolgált arra, hogy ifjúságunkat kiragadjuk a ránk szakadt nyomorúságból és lelket edző eszményi légkörbe emeljük.

1920. január 21-én, mikor a hazát és nemzetet gyilkoló trianoni átok hírére szinte a kétségbeesés reménytelensége borult lelkünkre, fájdalmas csalódástól sajgó szívvel sereglettünk az Ur oltára köré, hogy kiöntsük keserűségünket és attól kérjünk vigaszlalást, aki az elhagyatottak gondviselő édes atyja. Zokogó elkeseredéssel hallgattuk Hubay Bertalan tanártársunk lelkünket megrázó szavait és azzal a dacos elszántsággal hagytuk el a szent helyet, hogy egész életünket, minden erőnket, a hazánkra kovácsolt béklyók széttörésére szenteljük.

1920-ban március Idusát már Győrött, az egykori ágyugyár egyik roppant nagyságú, rideg és hideg csarnokában ünnepeltük. A test már-már megtört a zord időjárás és az ideiglenes átmeneti elhelyezkedés száz meg száz bajának súlya alatt, de a lélek erős maradt, a szivekben magasan lángolt a lelkesedés tüze. Törhetetlen erőt, lankadatlan kitartást, biztató bátorítást merítettünk a nemzeti szabadság hőseinek emlékéből. Az iskolai évet ugyancsak Győrött hálaadó Te Deummal és a nyomasztó viszonyok által megengedett szerény keretekben mozgó ünnepéllyel fejeztük be.

Az 1920 — 21. iskolai évben.

1920. évi október 6-án az aradi vértanuk emlékét ismét másutt, Kismartonban ünnepeltük. E magasztos lelkierőt tanúsító hősök szelleme acélozta meg a mi lelkünket is, hogy minden viszontagságot el tudjunk viselni, áldozatul a szebb jövőért.