A Pécsi Magyar Királyi Állami Gróf Széchenyi István Gimnázium Évkönyve 1943.
Az 1942-43. tanév története
12 A református tanulók vasárnaponkint istentiszteleten vettek részt. Hetekint bibliaóráik is voltak, külön az alsó és felső osztályosoknak, de e mellett járhattak a gyülekezeti heti összejövetelekre is. Március 19—20-án voltak a „csendes napok“, mikor fővárosi és vidéki előadók a diákélet nagy kérdéseiről elmélkedtek előttük. A hittanórákon rendszerint elhangzott egy négy-öt percig tartó igemagyarázat is. Az evangélikus vallású tanulók vasárnap- és ünnepnapokon az ifjúsági istentiszteleteken vették részt. A vallásoktatást dr. Schlitt Gyula egyház- megyei tanügyi esperes ellenőrizte. A valláserkölcsi nevelést munkálta az Evangélikus Középiskolai Diákszövetség, mely rendszeres összejövetelein előadásokkal, felolvasásokkal, értekezésekkel és szavalatokkal szolgálta a meggyőződéses hit erősítését. Ugyanezt a célt szolgálta az őszi és tavaszi ú. n. „csendes napi“ konferencia, mely után a megkonfirmált ifjúság az Úrvacsorával élt. — A Diákszövetség ápr. 11-én a templomban jól sikerült passió- előadást rendezett. Az izraelita tanulók minden péntek este prédikációval egybekötött istentiszteleten vettek részt. Resztvettek továbbá az aradi vértanúk emlékére és március 15-e emlékére tartott ünnepélyes istentiszteleteken is. Hazafias nevelés. Ha voltak valaha idők történelmünkben, amikor a nemzeti öntudatra elengedhetetlenül szükség volt, akkor napjaink minden bizonnyal közéjük tartoznak. Elemi erejű harcok dúlnak szerte a világban, hogy a háború láza után kialakulhasson Európa új arculata. Ebben a harcban minden magyarnak részt kell vennie, a magyar diáknak is. A magyar jövőt csakis akkor láthatjuk biztosítottnak, ha öntudatos, gerinces, meg nem alkuvó lelkületű ifjúság menetel a nagy nemzeti célok megvalósítása felé. Éppen ezért nevelő munkánkban minden kínálkozó alkalmat megragadtunk a magyar öntudat, a hazafias érzés felkeltésére és ébrentartására. A tananyag, különösen a nemzeti tárgyaké, bőven adott lehetőséget, hogy'tanítványaink épüljenek a dicső múlton, s belőle erőt és hitet merítsenek a jövőre. A Veni Sancte-n iskolánk igazgatója megemlékezett a kormányzóhelyettes hősi haláláról, több tanár behívása pedig módot adott arra, hogy emlékeztessük a. fiúkat a majdan rájuk váró kötelességekre. A minden évben megrendezett, de mindig eleven erővel ható hazafias ünnepélyeken (okt. 6., márc. 15.) kívül egyes megemlékezések is a hazafias érzés ápolását célozták. Megemlékeztünk többek között a limanovai hős huszárokról, a finn-ugor rokonságról és Zrínyi Ilonáról. Az utolsó dolgozatot a VKM rendeletére minden osztályban „Adjunk apát a hadiárváknak!“ címmel írattuk meg. Sok fiú tanujelét adta írásában a mai nehéz időkhöz illő komolyságnak, férfias és nemes elhatározások születtek lelkűkben. Egyes osztályok különös gonddal ügyeltek édes anyanyelvűnk tisztaságára. Volt osztály, melyben külön, nyelvőrök működtek, és az idegen szavakat, idegen szellemű mondatszerkezeteket feljegyezték. Ezeket azután a magyar órák elején felolvasták, és mindjárt közös munkával megállapították a helyes szót vagy kifejezést. Ilyen szempontból nemcsak az iskola, hanem az otthon, a társaság és az utca nyelvét is figyelgették. Aprilis 10-én iskolánk ifjúsága is résztvett a „Vasnapok“ gyűjtő munkájában, s így tettel is kivette részét a háborús nemzeti erőfeszítésből. Az az érzésünk, hogy tanítványaink, akik ismét egy tanéven át láthatták maguk előtt osztályuk falán a keresztet, a magyar címert és a Szózat első szakaszát, megint közelebb jutottak egy lépéssel az emberebb ember és a magyarabb magyar fogalmához. Tanulmányi és fegyelmi állapot. Ez volt az első iskolaévünk, melyben
