A Pécsi Magyar Királyi Középiskolai Tanárképzőintézeti Gróf Széchenyi István Gyakorló Gimnázium 1940-41. Tanévi Évkönyve
Búcsúzunk
BiicöwzufrU... Aki egyszer intézetünk történetét megírja, megállapítja majd, hogy egy magyar középiskola sem fonódott annyira egybe a modern Magyarország kialakulásának korszakával, s egy intézet sem élte át az utóbbi évtizedek magyar történetének minden változását oly önfeláldozóan, mint a mi intézetünk. Már megalakulása pillanatában, a Bach-korszak idején zord idők jártak felette. Ez a zimankós időjárás, mely a magyarságot roppant nemzeti feladatok elé állította, hívta életre intézetünket. A Monarchia sokfajú és soknyelvű államszerkezetében céljául tűzte ki, hogy a magyarság ne maradjon le a dunavölgyi fajok titkon meginduló nemzetiségi versenyében itt, a déli végeken. Az a derék pécsi polgár, aki a Bach-korszakban az akkori helytartó- tanács előtt iskolánk felállítását kiharcolta, ösztönösen érezte a felállítandó intézet nemzeti küldetését. Az 1867 után kialakuló Magyarországon intézetünk, akkor még szokatlanul új iskolatípusával, reáliskolai jellegével is hangsúlyozta már, hogy az újonnan feltárt és megnyíló életpályákra, a modern magyar élet szolgálatára készíti elő az ifjúságot. Ezt a feladatot az egykor új, s ma már öregnek tűnő „régi reáliskola“ és annak nagykultúrájú tanári kara híven teljesítette. A régi reáliskola kapui felé nemzedékek végtelen csapatai meneteltek, s benne művelt magyarrá váltak. Évtizedeken keresztül zavartalanul folyt a munka, midőn intézetünkre gyors egymásutánban ráköszöntött a háborús összeomlás, majd a szerb megszállás, röviddel utána pedig az iskola épülete a Pozsonyból menekült Erzsébet Tudományegyetemnek adott helyet. Ezzel kapcsolatban 1926-ban jellege is megváltozott: iskolánk az Erzsébet Tudományegyetem tanárképzőintézetének gyakorlóiskolájává lett, s új feladatokat bíztak rá. Ezzel új fejezet nyílt iskolánk életében. Intézetünk tanári kara most már nemcsak az ifjúságot nevelte, hanem az új magyar tanárnemzedéket is, s rajta keresztül még nagyobb felelősséggel végezte a müveit magyar középosztály kialakításának munkáját. Az intézet vezetősége s a tanárképzés munkájával megbízott tanárok a legnagyobb felkészültséggel és pedagógiai szakértelemmel végezték ezt a feladatot. Intézetünk mint gyakorlóiskola nem volt merev, kész vagy lezárt szervezet, hanem az állandó kísérlet és újrakezdés iskolája, mely egyre növekvő feladatát a lehetőségek határain belül mesterien oldotta meg. Annál fájóbban ért minket az iskolai év folyamán a hír, hogy az egyetem bölcsészeti fakultásának megszűnése következtében az idei tanév végén megszűnik intézetünk gyakorlóiskolai jellege, s a kitünően bevált és kipróbált vezető-tanári kart augusztus elsejével Szegedre helyezték át, hogy a szegedi gyakorlógimnáziumban folytassa vezetőtanári munkásságát. Almásy Károly, Bóka István, Gábor Jenő, Natz Ferenc, dr. Puhr Ferenc, dr. Szabó Aladár, dr. Szabó Pál Zoltán, dr. Szilárd Leó, dr. Vándor Gyula és dr. Berky Imre a jövő tanévben nem lesz már közöttünk. Ez a nagyszámú áthelyezés fordulópontot jelent intézetünk történetében, hiszen egy iskola szellemét nem az épület, hanem tanári kara határozza meg. Mindegyik név fogalom s egy-egy színes egyéniség az ifjúság, Pécs város társadalma
