A Pécsi Magyar Királyi Középiskolai Tanárképzőintézeti Gróf Széchenyi István Gyakorló Gimnázium 1937-38. Tanévi Értesítője

Kilencszáz év misztériuma

6 élnie, nem törődhetett a gyermekélet játékszereivel, mert már bölcső­jében kardot kapott a kezébe, acélvértet a lelkére, hogy a nagy Kül­detést soha el ne felejthesse. A keresztények Istene azt sújtja leg­jobban, akit nagyon szeret, arra bízza rá a megváltás küldetését: Fiára, hogy a világot visszavezesse az Atyához; népére, hogy meg­védje a krisztusi örökséget. Szent István tudta, hogy népének sokszor meg kell járnia a Koponyák hegyét, a harcban elhullt ősök csontjain ropog a keresztviselő unokák lába, de az új élet még a kereszt tövéből is kisarjad. Istvánnak elevenekből és tragikus hagyományú halot­takból kellett megépítenie országát, hogy az utódok kilencszáz év múlva is vérükben érezzék első királyuk tragikus megismerését. Érezzük is. — Érezte már az a magyar, aki először vette fel a kereszténység vele egylényegű tragikus vallását, érezte Mohács pusz­tuló és a XX. század „hulló magyarsága“. Ma már tudjuk, hogy mi a sorsunk. Ma már nem István király ökle, hanem simogató, mégis kemény hangja tanít bennünket a végzetre. Nem játsszuk, de éljük a nagy drámát’, egy nép sírbahulló és újra emelkedő élethullámait. Szent István már a maga életében megélte ezt a drámát, azóta egyre csak ismételjük, mindig tudatosabban: nem pusztulhatunk el, csak ha Európa is velünk pusztul. Nekünk a világháború tragédiája csak sorsismétlődés, mert a trianoni gyilkosok nem tudhatták azt, amit mi már Szent István óta tudunk, hogy a gyászt fehérben kell viselnünk, az újjongó angyalok ruhájában, hiszen hamarosan elkövetkezik a civitas diaboli után a civitas Dei. A halhatatlanság mítoszát magunkkal hoztuk, első királyunk megérezte, mi pedig az azóta eltelt kilencszáz esztendő bajos, de csodálatos életében úgy váltottuk valósággá, hogy a végtelen jövőt nyitva érezhetjük magunk előtt. Azt az életformát kell csupán újabb meg újabb tartalommal megtöltenünk, amelyet Szent István kényszerített először ránk, s amely azóta is az élet teljes és mégis soha teljesen be nem tölthető keretének bizonyult. Bízzuk magunkat az ő váteszi ihletére, Istennek prófétája volt ő. Vilá­gosabban látta a jövőnket, mint mi a multat. A magyar nép örök misztériumát elsőnek teljesítette he úgy, hogy nekünk csak az ő életét kell élnünk, s akkor el nem múló lesz a magyarságunk. Dr. Berky Imre.

Next

/
Thumbnails
Contents