A Pécsi Magyar Királyi Középiskolai Tanárképzőintézeti Gróf Széchenyi István Gyakorló Gimnázium 1937-38. Tanévi Értesítője
Lajos Ferenc és Róna Jenő
4 ság, széleskörű didaktikai készség és tanítványai iránt érzett nagy szeretet jellemezte. Didaktikai és módszeres' eljárásának kiválóságát már fiatal tanár korában méltányolta a minisztérium, amennyiben már az 1909—10. tanévben tanárjelöltek vezetésével bízta meg, s 1934-ben őt is gyakorló-középiskolai tanárrá nevezte ki. Jelöltjei kitűnő gyakorlati kiképzést nyertek vezetése mellett. Róna Jenő hosszú tanári pályája folyamán tanártársainak, a szülőknek és az egész város társadalmának osztatlan megbecsülését és szeretetét vívta ki magának, annál is inkább, mert széleskörű, gazdag munkásságot fejtett ki az iskolán kívül is. A Pécsi Ingyenes Népkönyvtár Egyesület megszervezése és a könyvtárak felállítása az ő nevéhez fűződik. Az egyesület őt tüntette ki első nagyjutalmával. Ugyancsak ő rendezte a városi múzeum természetrajzi osztályát, mint annak őre. A Mecsek Egyesületben, mint titkár, megalakította a madárvédő osztályt, felhívta a figyelmet a madárvédelemre, és madármegíigyélőket állított föl. Érdemei elismeréséül a Mecsek Egyesület örökös tiszteletbeli taggá választotta. Szaktudását utazásaival is bővítette, szinte az egész Európát bejárta. Irodalmi munkássága is igen értékes. Nagyszámú tudományos cikke és tanulmánya jelent meg a Természettudományi Közleményekben és pótfüzeteiben, a Növényvédelem, az Állattani Közlemények, a Tanáregyesületi Közlöny, a Pécs-Baranyai Múzeumi Értesítő és az Uránia című folyóiratokban. A Természettudományi Társaság növénytani szakosztályában ő elevenítette föl a mecseki flóra első tanulmányozójának, Nendtvich Tamásnak emlékét, egy budapesti tanáregyesületi gyűlésen pedig arról a kérdésről adott elő, hogy hogyan lehet a természetrajzot a jellemképzés céljaira értékesíteni. Önálló munkájaként megjelent Állattani és Növénytani Olvasókönyvének kötetei nemcsak tanítványainak, hanem a természetért rajongó nagyközönségnek is sok élvezetes percet szereztek. A veszteséget, amely az intézetet távozásával érte, csak az enyhíti, hogy a közte és az iskola között kialakult baráti kapcsolatok nyugalombavonulása óta sem szakadtak el, mert Róna Jenő időnként most is szívesen felkeresi régi kartársait és tanítványait a gimnáziumban; és méltán, mert ilyenkor második otthonába tér vissza, ahol mindig szeretettel látják. A felettes hatóság a két távozó kartárs nagy munkájának és kiváló érdemeinek elismerését külön is kifejezésre juttatta azzal, hogy a Kormányzó Úr őfőméltósága nyugalomba-vonulásukkor mindkettejüket az igazgatói címmel tüntette ki. De a tanár számára, akit nem a nagyobb haszon vagy érvényesülés számító önzése, hanem a nevelésnek, a lélekformálásnak és a tudomány átadásának szenvedélye hoz erre a pályára, a hivatalos elismerés mellett az a tudat a legszebb jutalma, hogy tökéletes, befejezett életművet alkotott, valamint annak a nagy családnak a szeretete, amelyet ez a.z életmű emberré nevelt hálás tanítványokból és baráti kartársakból egy emberöltőn keresztül kialakított. Ilyen hálás, láthatatlan családnak közepén érezheti magát intézetünk két távozó tanára is. Ennek a sok tanítványi szívnek szeretete és a kartársak őszinte nagyrabecsülése kíséri őket a jól megérdemelt pihenésbe, azzal az őszinte kívánsággal, hogy a jó Isten még sok-sok szép évet és örömet adjon nekik a nagy munka után! Emléküket megőrzi a hálás emlékezés, a nyugalom csendes éveit pedig bearanyozza a tökéletesen betöltött élethivatás jóleső tudata.
