A Pécsi Magyar Királyi Középiskolai Tanárképzőintézeti Gróf Széchenyi István Gyakorló Reáliskola 1934-35. Tanévi Értesítője

A kétezeréves Quintus Horatius Flaccushoz

5

inkább állapíthattad ezt meg Magadról, mert az utánzókról mint imitatores, servom pecus-ról (majmolok, rabszolga-nyáj) szólsz (ep. I. 19. 19.), kik kincseiket az aesopusi varjú szokása szerint lopkodják össze, mely azonban nevetség tárgya lett, midőn a madársereg az elcsent sok szép tarka tollat lekopasztotta róla (ep. I. 3. 18. skk.).

De azért helyesen tetted, hogy féktelenségedet hamarosan legyőzted és elkeseredésed, kíméletlenséged csillapultával az «apai-ía (lelki nyugalom) és a nil admirari (semmin sem álmélkodni és felindulni) elvét kezdted vallani és követni: Magad is rájöttél, hogy akikben ellenségeidet, illetve ellenfeleidet láttad, azok Octavianussal az élükön, ki már stílust változtatott és a kegyetlenkedésre hajló triumvirből lassan helyesen gondolkodó államférfiúvá lett, a rómaiságot bölcs konzervativizmussal jó vágányra akarják terelni. S mikor így megenyhülve mint valami cinikus prédikátor, ki előtt az erényen és bűnön kívül minden közömbös, elkezdted ridendo dicere oerum (nevetve megmondani az igazat), akkor találtál Magadra először és igazán: szatiráid-ban, ezekben a Te egészen sajátos alkotásaidban, kedélyes csevegés és párbeszéd formájában oly hatásosan tudtad felhívni a figyelmet korod fonákságaira, főleg az avaritia (pénzéhség), luxuria (fényűzés) és a szociális viszonyok okozta bajokra, hogy e tekintetben ma is egyedül állsz a világirodalomban. Itt tréfa és szelíd gúny mellett csupa aktualitást, csupa okos tanítást, csupa praktikus útmutatást adsz, miközben úgy teszel, mint

„a nyájas

tanító, (ki) cukrot ád a gyermekeknek,

hogy az ábécét szívesen tanulják.“ (sat. I. 1. 25. sk.)

De sokat nevettek barátaid egy-egy megnevezett, vagy álnéven szerepeltetett, vagy meg nem nevezett, de fogyatkozásai és félszegségei révén közismert alakod eltévelyedésein! És de sok bosszúságot okoztál azoknak, akik költeményeid alakjaiban magukra ismertek! Pedig a sebek, melyeket osztogattál, jobban fájtak Neked, mint azoknak, akik kapták. Nem is tudtál népszerűségre szert tenni, amire különben nem is törekedtél: teljesen megelégedtél azzal, hogy a hozzáértők és jó barátaid felfigyeltek Rád, aki tudatosan jártál ki nem taposott, egészen új úton, és röviddel első szatíragyüjteményed kiadása (35-ben) előtt összehoztak minden idők mécénásainak ősével, az etruszk királyi vérből való, hatalmas befolyású Maecenassal, akitől 32 éves korodban (33-ban) fejedelmi ajándékban részesültél, midőn a gyönyörű fekvésű Sabinumot, a nyugodt, anyagi gondoktól mentes életet biztosító szép birtokot kaptad.

A kaján irigység persze rögtön belédcsimpaszkodott és hízelgőnek, a hatalmasok kegyeit kereső önző embernek kiáltott ki Téged, akinek szemei nyitva voltak és jól láttak, aki céltudatosan egyengetted az utat Octavianus nagy reformjai számára, amennyiben 30-ban kiadott szatíráid második könyvében, ahol már invictus Caesar-ról, legyőzhetetlen Caesar-ról beszélsz, sem szűntél meg rámutatni megszokott formádban az orvoslást kívánó bajokra; politika-mentes párbeszédeid a mértékletesség, becsületesség és egyszerűség valóságos erkölcstanát hirdetik. Téged ért ez a vád, ki függetlenségedet soha semmiért egy pillanatra sem voltál hajlandó feláldozni s ki ezt a