A Pécsi Magyar Királyi Középiskolai Tanárképzőintézeti Gróf Széchenyi István Gyakorló Reáliskola 1932-33. Tanévi Értesítője
A földrajztanítás szimbolikus szemléltető eszközei és azok módszertani alkalmazása
7 van jegyezve minden térképen, s az mindig távolságokra vonatkozik. Területek térképén és valóságban úgy aránylanak, mint mértékszámaik négyzete. A vázlatrajzok készítése, alaprajzszerű ábrázolások, mérések, arányítások begyakorlása után kerüljön a tanulók kezébe a környezet topográfiai térképe. Erről ismételjük át a környezetről tanultakat, ezen keressük fel a környezetben megismert földrajzi tényeket, itt győződünk meg arról is, hogy a hétköznapi szavak mögött, melyeket minduntalan használunk (hegy, víz. folyó, gazdasági élet, emberi kultúra alkotásai stb.), milyen tartalom lappang. Külön kell megbeszélnünk a topográfiai lapok domborzat ábrázolásának módját és a térkép névrajzát. A topográfiai lapok másképen ábrázolják a domborzatot, mint az atlasz vagy falitérkép. Az ábrázolás technikáját nem tanítjuk meg, mert nem is taníthatjuk, csupán az ábrázolás térképjelét rögzítjük. Yetületek szerkesztéséről, szög és távolságtartó térképkészítés módjáról, a földgömb és síktérkép közti viszony megértetéséről alsó fokon szó sem eshetik. Felső osztályokban pedig rendesen azért marad el értelmezésük, mert a tanár nem talál időt és alkalmat tanításukra, jóllehet a térkép tökéletes ismerete megkívánja ezeket. A térkép névrajzának alkalmazását szükségessé teszi az a körülmény, hogy nemcsak azt kell ismernünk, hogy mi hol van. hanem azt is, hogy melyik hegyről, folyóról, településről stb. van szó. Különös jelentőségük van a topográfiai lapokon az írásmódoknak, számadatoknak. Ezek mind szimbólumok, amelyeket értelmeznünk kell. A vázlatkészítések alkalmával megkezdtük a térképolvastatást is. A térképjelek tanítása az olvastatással együtt történjék, intenziven gyakorolhatjuk a térképolvastatást a topográfiai lapokon. Minden térképszemléletnek ez az alapja. A térkép olvastatásában fokozatok vannak, mint ahogyan fokozatosságnak kell érvényesülnie egész tanításunkban. Először csak jeleket soroltatunk fel. irányokat állapíttatunk meg, távolságokat méretünk le, majd magasságkülönbségeket kerestetünk fel, településeket csoportosíttatunk, emberi és fizikai földrajzi jelenségeket olvastatunk le, okozati összefüggéseket vétetünk észre, s mindezek együtteséből következtetéseket vonatunk le. ami már magasabb fokii térképolvasást tételez fel. Ne mulasszuk el összehasonlítani a topográfiai lapokat a környezet légifényképével és domborművű térképével. Ezáltal szoktathatjuk hozzá tanulóinkat, hogy a szimbólumokban a domborzatot, a térképen a természetet szemléljék. Egészen más szemmel fogja nézni Magyar- ország térképét az a tanuló, akinek alkalma volt hazánk domborművű térképével összehasonlítani. A topográfiai lapok értelmezése a szabadban történjék. Gyakorlatilag nehéz ennek keresztülvitele, mert a délelőtti egy óra sok városban arra sem elegendő, hogy a városból ki- és visszatérjünk. Ezért néhány délutánt bizony fel kell áldoznunk. Mindez több munkát, több fáradságot igényel. De meg kell tennünk két szempontból. Természetet térképen szemléltetni és térszemléletet fejleszteni kezdő fokon csak a természetben, a környezetnek a térképpel való összevetésével lehetséges. Nem légüres térnek a szemléltetéséről van szó, hanem bennünket körülvevő olyan térről, amely mindenütt ábrázolható földrajzi elemekkel van át meg átszőve, s így elképzeltetése csak a reális tartalommal bíró földrajzi tényekkel kapcsolatban lehetséges. A környezet
