A Pécsi Magyar Királyi Középiskolai Tanárképzőintézeti Gróf Széchenyi István Gyakorló Reáliskola 1932-33. Tanévi Értesítője

A földrajztanítás szimbolikus szemléltető eszközei és azok módszertani alkalmazása

6 kig senki sem fogja elképzelni a tájat, országot vagy földrészt. Ha ezt akarjuk elérni, akkor képeket mutatunk be, vagy a filmen világkörüli útra visszük tanítványainkat. De a térkép használatával nem is a tö­kéletes elképzelést akarjuk elérni, hanem csak azt, hogy nagy voná­saiban, térben kifejlődve jelenjék meg előttünk a táj külső képe. A térképjelekhez fogják kapcsolni tanulóink régebbi szemléleteiket s az analógiák és különbözőségek kiemelésével, egy kis aláfestéssel a szim­bólumok alapján egészen jól el fogják képzelni a tőlünk sokszor na­gyon is távoleső tájakat, országokat. így válik a térkép a formális képzés, az esztétikai és művészi érzék fejlesztőjévé. Mikor s hogyan fogjunk hozzá a térképismeret tanításához, hogyan érjük el legbiztosabban a fenti célokat? Ez a földrajzdidak­tikának egyik legfontosabb kérdése. Utasításaink külön térképismeret tanításáról nem beszélnek. Ar­ról sem szólnak, hogy az elemi iskola I—III. osztályában a beszéd- és értelemgyakorlatok kapcsán már sok földrajzi fogalommal találkoz­tak, a IV. osztályban pedig, ahol a földrajz önálló tárgy, Magyarország földrajzával s részben a térkép használatával ismerkedtek meg a ta­nulók. Kérdés, hogy tanulóinknak az elemiben szerzett földrajzi is­mereteire építhetünk-e, vagy mint az utasítások írják, közvetlen szem­léletek gyűjtésével kezdjük a tanítást? Igaz, hogy a különböző iskolákból más és más képzettségű tanulók kerülnek hozzánk. Abban is van valami, hogy az alapokat magunk szeretjük megadni. A gyakorlat mégis azt mutatja, hogy első osztályos tanulóinknak az elemiben szerzett földrajzi ismereteit nem hagyhat­juk figyelmen kívül. Közvetlen szemléletek és a már régen megszer­zett alapfogalmak gyűjtésével kezdeni a tanítást, energiapazarlás. Az ilyen eljárás a tanulók előtt is érdektelenné, unalmassá válik. A ki­rándulásokon figyelmetlenek, játszani szeretnének, nem érdekli őket az, amit a tanár a környezetből ismertet, mert azt a tapasztalati anya­got ők már régen megszerezték. A jobb tanulók is elszoknak a mun­kától és sokáig az elemiben szerzett ismeretekből élősködnek. míg az év végére sok tanulónál rendesen bekövetkezik a visszaesés. Ezért a környezetből tanultak átismétlését, fogalmak tisztázását és bővítését a gyermek előtt is érdekes anyaggal, a térképismeret tanításával, a to­pográfiai lapok ismertetésével és olvastatásával kapcsoljuk össze. Ez a tanítási menet jobban fogja érdekelni tanítványainkat, mert a to­pográfiai lapok még ismeretlenek előttük. A térkép ismeretének is szilárd alapokon kell nyugodnia. Biztos és így maradandó ismeretszerzéshez pedig szükséges az értelmi be­látás. Ezen alapuljon a térképismeret tanítása is. Térképjeleket, ne­vezetesen a jelkulcsot betanulásra feladni, elhibázott dolog. Ezt induk­ció útján rajzoltatással kell megtanítanunk. A rajzoltatás kapcsán minden tanuló megérti, hogv az asztalt, padokat, utcát teljes nagy­ságban le nem rajzolhatja, hanem kicsinyítenie kell. Ha van a kör­nyezetről légi fényképünk, ennek a bemutatásával megértetjük, hogy vázlatunk, az első térkép, mindent alaprajzszerűleg ábrázol, még a föld függőleges tárgyait is, mintha alájuk papirost tennénk és alap­jukat körülrajzolnánk. Térképvázlatok készítése közben jönnek rá a tanulók, hogy minél nagyobb területet akarnak ábrázolni, annál jobban kell kicsinyíteniük. Ez a belátás adja az átmenetet az atlasz, a falitérkép szimbólumainak értelmezéséhez. A kisebbítés mértéke fel

Next

/
Thumbnails
Contents