A Pécsi Magyar Királyi Középiskolai Tanárképzőintézeti Gróf Széchenyi István Gyakorló Reáliskola 1932-33. Tanévi Értesítője
A földrajztanítás szimbolikus szemléltető eszközei és azok módszertani alkalmazása
4 dem földrajz tanárának már kezdetben ismernie és alkalmaznia kell, hogy tanításával biztosabban elérhesse a tanterv által kitűzött célt. A földrajz térben elhelyezett tárgyakat, térben és időben végbemenő jelenségeket, összefüggéseket, törvényszerűségeket, életet ismertet. Tanítása ezért szemléletek gyűjtése, vagy ezek hiányában legalább szemléltető eszközök használata nélkül meg nem valósítható. Szemléltető eszközeink kétfélék. Olyanok, amelyek a földrajzi valóságokat szemléltetik (képek, fényképek, diapozitívek, filmtekercsek), és olyanok, amelyek a földrajzi tüneményeket szimbólumokban, jelekben mutatják be. Szimbolikus szemléltető eszközeink a térképek, glóbusok. reliefek, modellek, a magunk és tanulóink készítette térkép- vázlatok, grafikonok és diagrammok. A szemléltető eszközöket, mint a tanítás segédeszközeit, didaktikai gyakorlat szempontjából szokták értékelni. A térképet leggyakrabban a tankönyvvel vetik össze, egyiknek vagy másiknak adva elsőséget. Az igazság azonban az, hogy mindegyik segédeszköz a maga helyén a legértékesebb. A tankönyvvel szemben példáid határozottan előnyben van a térkép akkor, amikor topográfiai megállapításokat közöl, amikor méreteket, arányokat tár elénk, vagy amikor a jelenségek térbeli megoszlását szemlélteti egyszerre áttekinthető módon, amit a tankönyv csak egymásután elmondva tud elérni. Az időben végbemenő jelenségeket, növény-, állat- és emberföldrajzi tényeket viszont a könyv sokszor jobban adhatja, mert ezek a középiskolai oktatásban használatos térképeken nem ábrázolhatok. A könyvet be lehet „vágni“ a sajtóhibákkal együtt, a térképről csak tanulni lehet. A könyvből tanult ismeretek hamarosan feledésbe mehetnek, a térképről tanultak maradandóbbak. A térkép megóvja a tanárt az elkalandozástól, a nem földrajzi anyag tanításától és a földrajz rovására annyiszor felpanaszolt túlterhelés bűnétől. A tankönyv magán viseli írója egyéniségét és azt mintegy rákényszeríti a tanulóra, míg a térképről a szimbólumokat maga a tanuló ülteti át a valóság talajába, maga dolgozik, feltörekvő egyénisége gátlás nélkül fejlődhetik. Ezért a munkaiskola hívei szükségtelennek is tartják a tankönyv használatát a földrajz tanításában. Természetesen túlzott felfogás ez, ami a tanügyi átalakulásoknak is velejárója. Fogalmak alkotásánál azonban már nem a térképé, sem a tankönyvé az elsőség, hanem a szemléleteké, modelleké, képeké. Tiszta fogalmak alkotását csak ezek segítségével érhetjük el. A legnehezebben szemléltethető és megértethető fejezetek tanításunkban a szerkezeti problémák, a mozgás és térbeliség, a kölcsönhatások kérdései. Ezek megértésénél a filmnek kell adnunk az elsőséget. Süllyedéseket, vetődés-gyűrődéseket, feltöltéseket, a gazdasági és népélet jelenségeit a filmnél jobban semmi sem szemléltetheti. Szárazföldek és tengerek megoszlását, fokhálózatot, klimaövek zónális elhelyezkedését stb. pedig a glóbus mutatja be a legjobban. Mindegyik szemléltető eszköz tehát első a maga helyén. Annyira értékelem mindegyiket, amennyire célomat szolgálja, s annyiban veszem igénybe, amennyiben célom elérésében szükséges. A térkép. A topográfiai ismeretnyujtás és térszemlélet fejlesztése mellett az ismeretek földhöz való rögzítését, az emlékezetbe való bevésést szolgálja. Minthogy minden tanítási óra célja a megemésztett ismereteknek maradandóvá tétele, természetes, hogy a térképet hasz-
