A Pécsi Magyar Királyi Középiskolai Tanárképzőintézeti Gróf Széchenyi István Gyakorló Reáliskola 1932-33. Tanévi Értesítője

Iskolánk az 1932-33. tanévben

30 Fegyelmi és tanulmányi állapot. Az iskolai rend és fegyelem fenn­tartásában az idén is felhasználtuk a tanulók öntevékenységét. A nö­vendékeknek az óraközi szünetekben az udvarra való le- és onnan visszavezetését a nagyobb tanulók végezték, ők segédkeztek tanáraik­nak az együttes kivonulások alkalmával is a rend fenntartásában. Az ifjúság nagy többsége jó lélekkel és készséggel vette tanárainak irá­nyítását és utasításait. Azonban elszomorodva tapasztaltuk, hogy a szülők nagy része a megélhetés gondjaival küszködve, nem képes gyermekei lelki életével törődni. Nem tudja ellenőrizni fiainak az is­kolán kívül eltöltött idejét, nem kéri számon gyermekeitől, hogy hol és milyen társaságban töltik el délutánjaik jó részét.A tanári testület igyekszik ugyan a tanulók iskolán kívüli viselkedését is szemmel tar­tani, azonban erre csak korlátolt lehetőségei vannak. Azért arra kér­jük az igen tisztelt szülőket és azok helyetteseit, ügyeljenek szigo­rúan, hogy gyermekeik esetleges délutáni elfoglaltság címén ne tölt­senek sok időt távol az otthontól. A vidéki tanulók elhelyezésénél kü­lönösen figyelemmel vagyunk azokra a helyekre, ahol a felügyelet és ellenőrzés kifogástalan. Tanulmányi ügyekben a hivatalos tantervek és utasítások, vala­mint a középiskolai rendtartás szerint jártunk el. A jelen tanévben minden osztályban az új tanterv alapján folyt a tanítás. A III—VIII. osztályban a francia és olasz nyelvet alternative tanidták a növen­dékek. A tantervben és utasításban előírt, nemkülönben a módszeres érte­kezleteken megállapított anyagot minden tárgyból, minden osztályban elvégeztük. A tanári kar igyekezete arra irányult, hogy a tanulók, különösen az alsó osztályokban, már az iskolában elsajátítsák az anya­got. Az alapos és jó módszerrel végzett kitartó tanári munkának ered­ménye, hogy tanulóink előmenetele állandóan javul. Azonban szor­galmukkal és az általuk elért eredménnyel még mindig nem vagyunk megelégedve. Ismerjék a gátló okokat, mégis azt mondhatjuk, hogy az ifjúság többre lenne képes, mint amennyit felmutat. Inségakció. Korunk nagy szociális problémája, a szegénység, az inség és nyomor kérdése mellett iskolánk nem haladhatott el érzéket­len lélekkel. Az intézet tanári testíilete minden alkalmat megragadott, hogy az egyes tárgyak keretén belül, ott, ahol az anyag természete megengedte, behatóan foglalkozzék az időszerű társadalmi kérdések­kel, a szegénységgel, a nyomorral, az anya- és csecsemővédelemmel, a nyomorenyhítéssel, a szegények megsegítésének módjaival, stb. A november hónap folyamán megrendezett szociális héten az osztály- főnökök órákat szenteltek arra, hogy a fogékony gyermeki kedéllyel megérttessék szenvedő embertársaiknak szörnyű helyzetét és a tanulók lelkében felkeltsék és ébrentartsák a jócselekedet, a jótékonykodás, a segítés erényeinek jóleső érzését. Intézetünk az egyes osztályok, a Mária Kongregáció és a Segítő Egyesület közreműködésével intenzí­ven belekapcsolódott a város inségenyhítő akciójába. Ruhaneműeket (felső és alsó ruhákat), könyveket, tan- és írószereket, játékokat, élel­miszereket és pénzt gyűjtöttek tanulóink, hogy kiosszuk a rászorulók között. Növendékeink gyűjtéséből, önkéntes adományaiból és felaján­lásaiból 456 pengőt fordítottunk segélyezésre. Ebből az össszegből tá­mogattuk szegénysorsú tanulóinkat, akik nem tudták tandíjukat vagy a tanult rendkívüli tárgyak díját megfizetni. Tandíjsegélyben 27,

Next

/
Thumbnails
Contents