A Pécsi Magyar Királyi Középiskolai Tanárképzőintézeti Gróf Széchenyi István Gyakorló Reáliskola 1932-33. Tanévi Értesítője
A házi feladatok nevelő értéke a nyelvtanításban
A házi feladatok nevelő értéke a nyelvtanításban. Az iskolába járó tanulók szülői közül többen nem igen tudnak megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy gyermekeiknek házi feladatokat kell végezniük. Ők ezt csak nyűgös tehernek tartják mind a tanuló, mind az ő részükről. Szerintük a házi feladatok csak arra valók, hogy a tanár a tanulókat egyre több munkával terhelje, amelyet az a zsenge, fejlődő ész nem is tud elvégezni. A gyermekének megerőltetése, túlterhelése miatt szerfelett aggódó, elfogult s kevés pedagógiai érzékkel rendelkező szülő nem akarja belátni, hogy a házi feladatok az iskolai munkának szerves részei, hogy a tanár azokat nem merev formaságból adja, a tanulókat azokkal nem akarja kínozni, nem kívánja őket szabad idejüktől megfosztani, hanem felismervén a házi feladatok nagy nevelő értékét, ezeket — mint másodlagos eszközt — a kitűzött cél eléréséért tervszerűséggel állítja az iskolai közös munka szolgálatába, hogy ezen összmunkából majdan az életbe kilépő és ennek viszontagságaiban küszködő ifjú lélek számára hasznos, áldásthozó eredmény fakadjon. Az iskola mindenesetre helyes irányban akarja az ifjúságot nevelni, sokszor ellentétesen a kényeztető szülővel. A modern iskola — szem előtt tartva az élet nehéz küzdelmét — szellemileg és lelkileg edzett férfiakat kíván nevelni, nem elpuhuit, elkényeztetett, minden erőfeszítésre képtelen, enervált embereket. A mai modern tanítás a tanulót egyre jobban odairányítja, hogy a körülötte folyó életet figyelje és abból ösztönzéseket merítsen. Míg a tanítás és még inkább a házi feladat régebben a tanulásnak, az ismeretek megszerzésének, alaki tekintetben az emlékezet gyakorlásának és az értelem iskoláztatásának, a „szellemi torná“-nak szolgálatában állott, addig a mai modern pedagógia mindezek mellett mindinkább a szellemi munka nevelő értékét állítja előtérbe: önállóságra való nevelés, önmunka, öntevékenység által önkéntes, felelősségteljes cselekvésre tanít. Ezek manapság nagyon fontos célok az élet erős küzdelmére való előkészületben. Ezért a tanítás keretében ma arra kell törekedni, hogy a tanulóban rejlő, öntevékenységre hajlamos initiati- vákat minél jobban felébresszük és serkentsük. Míg az iskola a nagyobb közösségben végzendő munkára, a közösségbe való beilleszkedésre nyújt alkalmat, addig a házi munka olyan szellemi tevékenységet tesz lehetővé, amelynek legfőbb nevelői értéke abban rejlik, hogy a tanulók egyedül, saját erejükből végzik el. Ha a főmunka az iskolában történik is, a megerősítésnek nagy része mégis a házi munka feladata. Közreműködése nélkül nem tudjuk megteremteni a biztos tudásnak az alapjait. Ezért pedagógiai szempontból téves az a törekvés, amely a házi munkát mint értéktelent, vagy mint
