A Pécsi Magyar Királyi Középiskolai Tanárképzőintézeti Gróf Széchenyi István Gyakorló Reáliskola 1932-33. Tanévi Értesítője
A földrajztanítás szimbolikus szemléltető eszközei és azok módszertani alkalmazása
9 a térképen, — színek és szimbólumok — a legtöbbször igen jól kiemelkednek. Tanulóink ezt azonnal észreveszik, s nagyjából könnyen megvonják a tájak határát. Ezeknek a topográfiai megállapításoknak fel- ismertetése és leolvastatása feladatunknak könnyebb része. Nehezebb lesz a tájaknak a régebbi szemléletek felhasználásával a szimbólumok alapján való elképzeltetése, ami csak hosszas és rendszeres munkának lehet az eredménye. A tájakat, topográfiai megállapításokat azonban necsak a térképen jelöltessük ki. hanem keressük fel legalább azt is. hogy tőlünk milyen irányban vannak, tanulóink jól ismerhetik pl. a településeket a térképen, azonban sokszor nem tudják, hogy a valóságban milyen irányban vannak. A tájakban előforduló új fogalmakat addig nem szemléltethetjük térképen ábrázolva, amíg ezekről tanítványaink más eszközök felhasználásával fogalmat nem szereztek (tundrák, sivatagok, fjordok stb.). A topográfiai adatok tanítása és térképen való rögzítése sem lehet száraz adatközlés, meg nem értett tényeknek betanítása. A szemléltetéshez mindig fűzzük hozzá az értelmi munkát, ad juk meg a cau- salitast, amivel érdeklődést is kelthetünk. Ezzel eleget teszünk annak a didaktikai követelménynek is. hogy térképszemléletünk nemcsak sztatikus (mi hol van), hanem dinamikus is lesz. Az életben okok is vannak, nemcsak következménvek. Ezeknek az okoknak a feltárásával fejlesztjük a földrajzi gondolkozást. Közép és felső fokon tanításunk célja az általános földrajzi jelenségeknek az egész Földön való elterjedését és törvényszerűségeit oksági kapcsolatok érzékeltetésével bemutatni, azaz a már meglévő ismeretanyagot földrajzi képpé koncentráljuk. Ennek a képnek a megrajzolása az egymás kezére dolgozó viszonosságon, a koncentráción épiil fel. Az oksági kapcsolatok feltárásánál szükségünk lesz tanidóinknak más tárgyakban szerzett ismereteire is. Csakhogy épen az teszi súlyossá feladatunkat, hogy ezek az ismeretek a gyakorlatban nem igen vannak meg. S ha megvannak, sem jelentkeznek a kellő időben. Tapasztalat, hogy növendékeink még felső fokon sem tudják az egyes tárgyakban szerzett ismereteiket más tárgyak keretében felhasználni. Az eredményt ezen a fokon tehát egyrészt az fogja eldönteni, hogy miként tanítottunk alsó fokon, másrészt milyen és mennyi ismerettel rendelkeznek tanítványaink egyéb tárgyakban (történelem, biológia, természetrajz, kémia, fizika). A terület, amelyen vizsgálódásunkat folytatjuk, az egész Föld. Szemléltető és rögzítő eszközünk a világtérkép és glóbus. Ezeken kísérjük végig az egyes jelenségeket, ezeken keressük fel és szemléltetjük az oksági kapcsolatokat, összefüggéseket, törvényszerűségeket. A térképen, a glóbuson folytatott közös munkának, a közösen végzett szintézisnek eredménye legyen annak a világképnek a felépítése, amelyet növendékeinknek az életbe magukkal kell vinniük. A glóbus a földrajztanítás nélkülözhetetlen segédeszköze. Lényegében a legideálisabb térkép, amely torzítás nélkül híven szemlélteti a Földet. Az iskolákban használt glóbusok azonban a Föld óriási tömegéhez mérten igen kicsinyek (18—cm. átmérő), s ígv kicsinységüknél fogva kisebb területek szemléltetésére kevésbbé alkalmasak. Hátrányuk az is. hogy minél nagyobbak, tehát minél jobban megfelelnének a célnak, kezelésük annál nehézkesebb. Nem hagyhatók a tanteremben, mint a térképek, hanem minden órára külön kell bevinni
