A Pécsi Magyar Királyi Középiskolai Tanárképzőintézeti Gróf Széchenyi István Gyakorló Reáliskola 1931-32. Tanévi Értesítője
Lenni vagy nem lenni
s még nem látott a magyar glóbusz. ..Ezeken a gyűléseken, ezen férfiak agyán és szívén keresztül a nemzet etikai és szellemi nagysága érvényesült.“ S a nagy reformerek nyomában már ott ágál és tüzel a legifjabb nemzedék, mintha a magyar faj termőereje kifogyhatatlan bőségszaru lenne: csupa tehetség, élükön irodalmunk csodagyermekével, Petőfivel, kik tudatosan nevezték magukat a „fiatal Magyarországnak.“ Ismert a történelemből, hogy míg ez a két nagy generáció, apák és fiúk vállvetve dolgoztak az ország talpraállításán, addig egyrészt a császári monarchia roppant állami gépezete, melynek államférfiai élükön a vakmerő Schwarzenberg herceggel, ép akkor fáradoztak egy német-osztrák birodalom létesítésén, ép úgy nem tűrte a régi rendi Magyarországot, mint a születendő újat, melynek élniakarását Széchenyi iránya képviselte; másrészt ugyanakkor a párisi júliusi forradalom hatása alatt végigborzongtak a nemzeti érzés hullámai a soknyelvű monarchián és tót, román, délszláv részt követelt a magyar munka eredményéből. Ez, a magyar élet szíve ellen irányuló kettős akció, csírája a negyvennyolcas katasztrófának. Az összmonarchia imperia- fisztikus vágyai és nemzetiségeink ellenünk irányulóan öncélúságra való törekvése volt a Dunavöígyének kettős tragédiája. Ez országunk folytonosan visszatérő fátuma. Széchenyi összeroppant e konfliktusban. Negyvennyolc márciusát követő hónapokban a teremtő munka megszűnt, hiszen a hadsereg nélküli nemzet nemcsak a lázadó nemzetiségekkel, hanem az akkori Európa legkiválóbb hadseregével, a császári hadsereg zömével találta magát szemben egyszerre. Pánikhangulat és kétségbeesés ülte meg a lelkeket. Széchenyi már Döblingben volt s a bekövetkező események felelőssége elől a megriadt képviselők közül sokan, a még oly kiváló Eötvös is útlevelet váltott s menekülésre gondolt. A kétségbeesés, a tornyosuló veszedelmek között csak egy ember, egyedül Kossuth hegyeket mozgató elanja tudja csak megfogalmazni a nagy helyzetet: „Háború vagy etikai és nemzeti halál“ — ez volt a vagy-vagy. Hát akkor riadj magyar! mint már annyiszor meztelen léted, nemzeti ideáid, a Dunavöígyének érdekében. A kidőlt Széchenyi nyomában most Kossuth az a nagy központi erő, mely bizakodást és erőt sugároz szét. Közben éreznie kellett az iszonyú felelősséget s Kossuth érezte a halántékán azt a fájdalmas szorítást, az aggodalomnak azt a csontokat ropogtató abroncsát, mely „veszélyt és bizalmat egyszerre éreztet.“ Ekkor szinte az utolsó órában megteremti ihletett zseni jével a nemzet önvédelmi harcának, negyvennyolc és a világháború büszkeségét, a magyar honvédet. Kossuth mellett még egy embernek van a megpróbáltatások idején helyén a szíve, ki csak a nagy fináléra jött el az ismeretlenség homályából. ki azonban végeredményben egyedül érezte a csatatereken, hogy ő a történelem titkos erőinek sorskiildte végrehajtója. Egy fiatal, alig 29 éves katonatiszt áll a honvédhadseregek élére; ez a magyar sasfiók, acélhideg, bátor, ironikus generalisszimus minden idők legnagyobb magyar haditaktikusa. Görgey Arthur. Görgey tanította meg az újonc hadsereget, a magyar honvédet harcolni. Windischgrätz, a hatalmas .herceg, a császári ármádia urának és a fiatal Görgey élet-halál párbajára európaszerte felfigyelnek. Csodálják e fiatal hadvezért. Még az ellenfél, az osztrák hadvezetőség és az orosz cár. a milliók ura is bá-
